Sárvérű igen így egybe írva. Nem tudom számodra mit jelent, hogy mit érzel mikor elolvasod, szánalmat vagy boldogságot, mert végre valaki nem abba a bagázsba tartozik akik egymás között kötnek házasságot, hogy a vérük tiszta maradjon. Számomra ez az egy szó boldogságot jelent, örömöt, és büszkeséget. Nem szégyellem azt, hogy a muglik között nevelkedtem, hogy a szüleim varázstalan emberek, hogy a bátyám azt sem tudja mi az, hogy Roxfort. Nem szégyellem, hogy tudok autót vezetni, hogy van otthon televíziónk, hogy tudom mi az a kávéfőző. Azt sem bánom, hogy Anglia egy olyan részében élünk, ahol nem találkozni furcsa talárba öltözött idegenekkel, ahol nem igazán röpködnek baglyok. Nem belőlem nem vált ki ez a szó ilyesfajta érzéseket. Nem gondolnám, hogy én más vagyok, mint te, csak azért mert neked "aranyvér" folyik az ereidben, holott láttam már, hogy a felszakadt sebedből ugyan olyan ragacsos, mélyvörös lé folyik, mint az enyémből. Nem érdekel mit gondolsz. A te gondolataid, azt csinálsz velük, amit szeretnél.

Az élet nem igazságos, de attól még jó.
A családban senki, de tényleg senki nem rendelkezik olyan génekkel, mint én. Az egyiküknek sem barna a szeme, vagy a haja. Apám sokat viccelődött azzal, hogy a postástól vagyok, nem tőle.. Szerintem ez annyira nem volt mókás, pedig ő mindig olyan jókat nevetett rajta. Apám haja szőke volt, mielőtt a kemoterápia hatására ki nem hullott neki az összes. Azelőtt sokat nevetett, ma már csak inkább mosolyog. Az ágyban fekve. Nem tud már a kórházból sem hazajönni. Azt mondják, hogy már csak hetei lehetnek hátra, én pedig itt ülök a Roxfortban, és a RAVASZ-ra készülök ahelyett, hogy mellette lennék.

Ne vedd magad túl komolyan! Más sem teszi.
Volt az a furcsa, idegtépő korszakom, amikor mindenhova piercinget szerettem volna lövetni. A köldökömbe, a nyelvembe, a fülembe -de oda vagy ötöt- az orromba és a szemöldökömbe. Aztán kitaláltam, hogy szeretnék tetoválást. Egész hátas tetoválást. Nyüstöltem érte a szüleimet, de ők mindig csak legyintettek egyet. Minek az neked Dora? Oda sem figyelve kérdezték. Visszagondolva, hálás vagyok nekik azért, hogy nem engedték.

Nem baj, ha mérges vagy Istenre, kibírja.
Anyám katolikus asszony. Minden vasárnap a templomba jár, és minden péntek este a tisztelendő úrral és a családjával vacsorázik. Minden este imádkozik apám egészségéért, és hogy az Úr sokáig megtartsa még nekünk. Egyszer megmondtam neki, hogy szarság az egész, hogy semmi értelme, mert apa úgy is meg fog halni. Anyám szörnyülködött, hogy azokat a bizonyos kimondott szavakat Isten nevével egyszerre mondtam. Elrángatott a templomba, és meg kellett gyónnom a bűneimet Smith atyának. 10 Miatyánkot mondatott el velem, miközben ott ült a félmosoly az arcán. Azt mondta meggyóntam bűneimet, és, hogy Isten megbocsátott nekem. Smith atya valószínűleg akkor még nem tudta, hogy én azon a nyáron szinte mindennap a vendége leszek.

A végén úgyis csak az számít, hogy szerettél.
Miért akar a kisgyerek más játékával játszani? És én miért akarom más fiúját? Miért kellett ebbe az egészbe belekeverednem? Most ez az egész az én hibám, vagy Lovegood is ludas? Elvégre Ő bámult engem, miközben a barátnőm kezét fogta. Én meg még az elején zsörtölődtem, hogy mennyire szerencsések, hogy ott vannak egymásnak, hogy szeretik egymást. Aztán kiderült, hogy én vagyok a szerencsés, mert Xenophlius igazából engem szeret. Akkor most irigy voltam saját magamra?

Engedd el magad!
Anyám szerint egy katolikus fiúhoz kellene hozzámennem. Ki is nézett már valakit nekem. Nicholast. Az utcánkban lakik, dolgos, segítőkész fiú. Smith tisztelendő atya egyetlen gyermeke. A gond csak ott kezdődik, hogy én nem akarok egy ministránshoz feleségül menni, nem akarok az atya családjához tartozni, és nem akarok anyám kérésére házasodni. Ha ismerné az én világomat tudná, hogy ez olyan vérmániás dolog, amit megvetek. Különben is titkos házasságot fogok kötni egy szőke hajú herceggel, még akkor is ha anyám nem rajong Xenophiliusért.

Bár az élet nincs masnival átkötve, mégis ajándék.
Xenophilius elhívott magához. Anyám nem engedett el, ezért ki kellett szöknöm az ablakon. Apa a kórházban azt mondta, hogy csináljam amit szeretnék, ne hallgassak anyám hóbortjára. Én megfogadtam apa tanácsát, elszöktem otthonról, és egy egész hétig haza sem néztem. Aztán szobafogságot kaptam, és egy egész hónapig takaríthatom a teknős akváriumát. Utálom a békákat, de eltöltöttem egy felejthetetlen hetet Vele. Megérte? Nekem meg.