Annyira  nincs kedvem, ehhez az egészhez! De tényleg. Rohadtul kihagynám, de a professzor állítása szerint olyan kegyetlen szarul állok  rúnatanból, hogyha nem kezdek valamit a helyzettel eléggé seggbe fog rúgni a saját hülyeségem. Én ugye ezt nem szeretném, de hát mit tehetek, ha egyszerűen nem köt le a tantárgy. Engem marhára nem érdekel ez az egész, nyilván fele annyit sem foglalkozom vele, mint kellene és ahányszor csak lehet elegánsan bebaszok a sarokba mindent, ami vele kapcsolatos.
Most elértem a sellő segge alá és szükségem van erre a nyomorult korrepetálásra, tehát bármennyire nem kívánja egy porcikám sem meg kell jelennem. Ma pedig nem lenne más dolgom délelőtt, vagyis addig heverészhetnék az ágyamban, amíg nem szégyellem a dolgot, de mivel még a patrónusom is lajhár, egész nap ki sem másznék a paplan alól. Eleve késve kelek fel, tehát esélyem nincs a fixált időpontra megérkezni. Nofene!  Lehet nem kellett volna tegnap este a haverokkal kicsit indokolatlanul töményezni aztán finoman fejreállni, ma reggel konkrétan nem érzem a testem, de úgy vagyok vele, hogy ez lehet nem is baj, a fejemet ugyanis duplán érzem, ez viszont már nem valami kellemes.
A lehető legegyszerűbben öltözöm fel, hogy ne kelljen sokat cseszekedni és kényelmes léptekkel indulok meg a korrepre kijelölt terem felé. Szerencsére közel van, így nem kell hosszadalmasan felgyalogolnom mindenféle lépcsőkön.
Bő huszonöt perc késéssel érkezem meg, ahol a kis „tanárnőm” már láthatóan nagyon vár, ahogy nézem neki sincs több kedve az egészhez, mint nekem, szóval reménykedem, hogy nem akarja a fél tankönyvet beleverni a fejembe.
-Csá- bólintok neki marha udvariasan, ahogy hangos trappolással megérkezem a terembe, aztán elgondolkodom és arra jutok, hogy talán mégsem kellene ekkora türhő állatnak tűnni, ez lehet, hogy még nekem is gáz, pedig imázsom része, hogy nálam rosszabb modorú ember aligha akad a Roxfort környékén.
-Bocs, hogy késtem-mondom, miközben elhelyezkedem a mellette lévő széken- közbejött valami.
Belépésem óta most nézek rá először és konstatálom, hogy igazán szép babaarca van, tehát megeresztek egy félmosolyt felé.


Zene: Demons  Hacuka: klikk

.

Megesik, hogy az embernek szar napja van, sőt még az is, hogy több ilyen nap jön egymás után, tehát kijelentem, hogy nekem szar hetem van. Ez a bajom, semmi más, meg persze az, hogy mindig mindenhonnan elkések, ezt azért már kinőhetném. Vagy mit tudom én…valaki kinevelhetné belőlem, mert már magamat is kurvára zavarom. Nyilván most is váratom a kiscsajt, aki ennek nem nagyon örül. Mindig elfelejtem, hogy ha valaki nem ismer, az csak annyit érzékel belőlem, hogy tapaj állat vagyok, aki még odaérni sem képes sehova. Azért elnézést kérek, nehogy rosszul nyissam kapcsolatunkat, de nem úgy látom, mintha ez sokat változtatna a megítélésemen.
-Juj, de harapós valaki ezen a mesésen borús reggelen- vigyorodom el Sarah szavaira. Hogy mi tetszik? Erre a kérdésre most nem válaszolok, de megjegyzem, simán lehet, hogy később, mikor nem is számít rá be tudok majd dobni valami agyzsibbasztóan frappáns választ. Lehet szükségem lesz rá, mert a drága tanárnőm láthatóan nem zárt azonnal a szívébe, amit meg is értek. Lehet, ha nekem kellene magammal bármi értelmeset kezdeni én sem lennék oda a dologért.
-Hidd el, többet is vártak már rám…-dőltem hátra a székben elégedetten vigyorogva, előre örülve magamnak- de nagyon megéri.
Szóval erősítsük a kialakult sztereotípiát, miszerint a mardekárosok mind öntelt barmok? Miért is ne? Ha ma egonövesztő napom van megéri próbálkozni, annak ellenére, hogy sejtem, hogy a mellettem ülő tuti azon lesz, hogy levigye a komplexem a béka segge alá. Na de Caliban Malachy kemény dió, majd meglátja.
-Ahelyett, hogy hülyének néznél megpróbálhatnád érdekesebbé tenni az anyagot, mert ez a cucc olyan száraz, hogy síkosító járna hozzá!
Na most vakarhatom a fejem, igazából rohadtul meglepődtem, hogy ezt kimondtam, mert amúgy eredetileg csak gondolni akartam. Magamban. Hang nélkül. Nagyon nem gyerebe ez a másnaposság, pláne, ha minden idióta gondolatom így tör majd a felszínre, ez nagy poén lenne, ha mondjuk Cleon hallotta volna, de Sarah… Gáz vagyok ma, téma lezárva.
Szavaira bólogatok, majd a könyvre nézek. Ááá dögunalom, de ahogy elnézem ezt a feladatot még meg tudom oldani. Egy kicsit lapozgatom a könyvet ,szemügyre véve a rúna abc-t aztán visszanézek a lányra.
-Min agyalsz ennyire?-kérdezem, mert már mikor bejöttem is nagyon járhatott az agya, de gondolom nem a rúnatan köti le őt sem.


Zene: Demons  Hacuka: klikk

.

Grátisz gyökér vagyok, vágom ám, de még mindig zsong a fejem a tegnaptól, másnaposan meg annyira nem szép az élet, főleg, ha már macska sincs, csak jaj. Naná, hogy a kisasszony se szent, nagyon úgy látom, hogy nem kell félteni, pedig a hollóhátasok nagy része amennyire intelligens, pont annyira mulya. Ennek a csajnak jól föl vágták a nyelvét és ez tetszik, meg az is, hogy még fogalma sincs kivel áll szemben, pláne arról, hogy milyen rosszul járhat, ha sokáig köpködi rám a mérget.
-Akkor kérlek harapj ki belőlem egy darabot és ne hisztizz tovább harminc percecske miatt-kacsintok rá, amitől benne bizonyára valami olyasmi dereng fel, hogy hozzám hasonló faszfejjel még életében nem kellett foglalkozni. Ma viszont nagy szerencséje van, mivel ezt is van lehetősége kipróbálni, bár a cuki kis szemforgatása azt jelzi, hogy nem ájul el azonnal a boldogságtól, hogy velem töltheti unalmas óráit.
Nem sokáig tudok a könyvre figyelni, egész konkrétan semmit sem csinálok, elvétve rápillantok, de inkább azt figyelem, ahogy Sarah lassan sebesre rágja a saját száját. Nem mondom jobb lenne a helyzet, ha ez az én feladatom lenne, de mivel le se köp úgy döntök megérdeklődöm, mégis mi tereli el ennyire a figyelmét…mindenről.
Rám néz és látszik, hogy fel sem fogta mit pofázok, aztán válaszol. Nem lepődöm meg, végül is tényleg nincs semmi közöm a kis magánéletéhez vagy a gondolataihoz, de annyira máshol van, hogy már szinte érdekelni kezdett merre is jár a képzelete. Bólintok, aztán vállat vonok, mikor egy pillantást vet a teljesen üres pergamenre, amihez hozzá sem nyúltam.
Módszerváltás következik, azt hiszem ez lesz a liberális metódus, mivel most egész normálisan viselkedik velem és úgy tűnik, még lehányni sem akar azonnal. Kérdésére féloldalas mosolyt villantok. Nem vagyok buta…bingo, ügyes kislány!
-Nincs rá szükségem, semmi okom sincs jónak lennem belőle-magyarázom teljesen normális hangon, még a kezdeti flegmaságom sem érződik annyira.
-Szimplán nem ez a profilom, ezért nem töröm össze magam emiatt a faszság miatt-mondom és a fülemben lévő piercinget kezdem lelkesen piszkálni, forgatgatni.

Zene: Demons  Hacuka: klikk

.