Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Sarah & Hannah EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Sarah & Hannah EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Sarah & Hannah EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Sarah & Hannah EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Sarah & Hannah EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Sarah & Hannah EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Sarah & Hannah EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Sarah & Hannah EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Sarah & Hannah EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 20 Dec. - 20:41
~Valamikor estefelé, 6 óra körül

Egyelőre a klubhelyiség még elég nyugodt. A többség mostanában szokott vacsorázni, hiszen -5 felé véget érnek az órák, és egy kis pihenés után szinte mindenki lerohan a klubhelyiségbe. De én nem. Amúgy sem kedvelem mostanában a tömeget, és dolgom is van még. Egy hülye taszító bűbájt kell gyakorolnom bbt-re, amihez amúgy nem sok kedvem van, de jelenleg nincs más dolgom. És hogy lehetnék kicsit társaságba, beszélgethetnék valakikkel? Kössz, nem. Akkor már inkább a bűbájt gyakorlom. Tudom, hogy butaság a gondolat, és tényleg jobb lett volna, ha lemegyek Susan-nal a nagyterembe vacsorázni a kis csapattal. Olyan lelkesen kérlelt, és a szemében is volt valami lesajnáló könyörgés. Talán ezért utasítottam vissza. Szinte ő már az egyetlen, aki igyekszik kilibbenteni ebből a furcsa depressziós magány-burokból, amit magam köré rendeltem. De úgy tűnik, hogy lassan ő is feladja. És hogy ez nekem jó lesz-e? Nos, ezen még nem gondolkodtam, de azt hiszem, egyelőre nem is akarok...
Így hát inkább fent maradtam a majdnem üres klubhelyiségben, és gyakorlom ezt az izét. Könyvekkel vagyok körbe borítva, és habár van rajtam kívül a sarokban egy magányos srác, nem foglalkozom vele. Csak próbálom elsajátítani a megfelelő pálcamozdulatot. Sajnos a varázslat nagyon bonyolult, és hogyha kicsit máshogy rándítom felfelé a pálcát, akár még fel is robbanthatok valamit. Kicsit izgulok, és egy fél pillanatra elgondolkozom, hogy talán nem itt a kh-ban kellene ezt gyakorolnom, de az a helyzet, hogy nem vagyunk sokan, és nincs is kedvem sehova sem elmenni. Így hát itt gyakorolgatok. Feltűröm garbó fekete felső ujját, megigazítom fekete farmeremet, belebújok a mamuszomba, és határozottan mondom ki ismét az igét és rándítom meg a pálcámat a könyv felé, amit a falhoz akarok taszítani. És... erőteljes törés hangja tölti be a kh-t, és ijedten pislogok az ablak mellett lévő bögre darabjaira, amiből valami sűrűbb lé - talán kakaót, vagy tejes kávé? - folyik szét a szőnyegre. És látom az ijedt mocorgást is a függöny mögül. Ült egy ember a függöny mögött, az ablakban?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 25 Dec. - 16:04
Gyakran kihagyom a vacsorát, estefelé nem tudok enni, pláne ha figyelnek. Reggelizni is mindig korábban megyek le, amikor még alig-alig van pár ember. Ebédet pedig a manóktól szoktam kérni a konyhában. Igen, beteges tudom, de nem volta anyám, aki leszoktasson ezekről a hülyeségekről. Ahogy az esti forró csokimról se. Azt szorongatva telepedtem le tanulni az ablakpárkányra. Tipikus emberkerülő lévén behúztam a függönyöket, hogy ne legyen más körülöttem csak a hideg világ és a mélykék plüss anyag. Megnyugtató.

Szóval a legnagyobb nyugalomban kezdek leckét írni, míg lassan rám sötétedik. Leginkább az átváltozás tannal vacakolok, mert az a hülye gombostű nem akar szentjános bogárrá változni. Pedig órán sikerült, de most csak egy világító gombostűm van. Teljesen bekoncentrált vagyok Margaret miatt. Legutóbbi levelében megkért, hogy menjek haza a karácsonyi szünetre és találkozzak a családjával! Mintha érdekelne, hogy kik túrtak ki apám életéből…

Személy szerint képmutatónak tartom, hogy meghív a családjához, amikor pontosan tudja, hogy három éve nem karácsonyoztam apámmal, mert egyszerűen… Nem bírom nézni, ahogy mered a tűzbe és azt kívánja, bárcsak anyám lenne mellette helyettem. Nem hibáztatom, néha én magam is szívesem eltűnnék, ha ezzel visszahozhatnám őt. Nagyot sóhajtva pakolok be a táskámba. Lassan talán el kéne indulnom, pihenni, mielőtt a nyílt színen kezdek síró-picsogóvá válni.

Azonnal felsikkantok, amint megérzem, hogy valami közeledik felém. A bögrém darabjai csörömpölve hullnak a földre, az ülőpárnán csúnya barna folt terjeszkedik, úgyhogy gyorsan lepattanok, mielőtt engem is beszennyezne. Összekapkodom a cuccaimat, majd kezembe veszem a zilált állapotú támadót. Egy szegény tankönyv csapódott a kedvenc italomba. Sóhajtva elmotyogok egy Reparo-t és kiballagok a rejtekemből.

- Szia Hannah. – Mosolygok rá, mikor meglátom. – Azt hiszem ezt elvesztetted. – Viszem neki vissza a viharvert könyvet. – Mi jót csinálsz? Mármint azon kívül, hogy kiöntöd a forró csokimat?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 26 Dec. - 8:37

A pálcamozdulat megint nem a megfelelő, és a könyv, aminek kicsit arrbéb kellene taszulnia (?), egyszerűen picit felemelkedik a földről - ez persze egész jó jel, hogy csak egy picit - és a falnak csapódik, ahol egy bögre leli halálát, valamint a benne forrón gőzölgő csokoládé. Sűrű, lassú folyamban kezd széttelepedni a földön, én pedig egyre vörösebb leszek, ahogy figyelem a jelenséget. Végül a függöny is megmozdul, és Sarah pislog ki mögüle. Nem tűnik haragosnak, bár a kérdése furcsán két értelmű.
- Oh, Sarah. Szia. - motyogom és kicsit közelebb sétálok, hogy visszaszerezzem a könyvemet. Ami - mint meglátom, ahogy közelebb érek - csupa csoki. Hmm, nem is bánnám, hogyha nem lenne könyvtári a dolog. Egész kellemes lehet bűbájtanon állandóan csokit szagolgatni.
- Ajajj... - bukik ki a számon a kellemetlen hang, és fintorogva veszem vissza a könyvemet.
- Nem fognak örülni nekem a könyvtárban... - húzom el a számat, és igyekszem letörölgetni a csokit a lapokról - és a lapok közül.
- Ne haragudj a bögre, meg a csoki miatt. A taszító bűbájt gyakorlom, csak még nem tökéletes a pálcamozdulatom és valahogy nem maradnak a földön a dolgok. Jobb esetben... Rosszabb esetben fel is robbannak. - morgom csalódott hangon és megcsóválom a fejem.
- Lemenjünk egy újabb adagért? - bökök az üres bögrére szégyenkezve, majd körbenézek, hogy a kh-ban vajon nincs-e eldugva valahol egy kósza kancsó...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 26 Dec. - 23:40
- Ugyan semmi baj. Simán meg lehet oldani. – Vonok vállat és nézem, ahogy felméri a könyveket ért kárt. Tényleg kicsit csöpögős lett a könyv. Ú, ez jó poén lehetne! Bár Hannah-t elnézve lehet, most nem értékelné a humorom. Persze, az megint kimegy a fejemből, hogy ő még nem feltétlenül ismeri azokat a varázslatokat, amiket én, hiszen két évvel alattam jár, és feltehetőleg van, aki takarítson helyette otthon.

- Szabad? – Kérem vissza könyvet és leülve az ölembe veszem. A reparo-val nem lehet ezen segíteni, hiszen nem törött… - Tergeo. – Bökök a könyvre, mivel ez a varázslat, otthoni használatra való lévén, nem igényel semmilyen bonyolult mozdulatsort. A könyv, szinte új állapotban fekszik az ölemben, bár enyhe csokoládé illatot még érezni rajta… Szerintem reggelre már rendes lesz. Visszanyújtom a gazdájának.

- Nem haragszom. – Nevetem el magam. – Segítsek esetleg? – Gyakran szoktam korrepetálni embereket, bár inkább évfolyamtársakat szoktam. – A forró csoki nem számít. – Legyintek egyet. – Úgyis le kellene szoknom a lefekvés előtti cukorbevitelről.  Állítólag nem egészséges. – Hátra dőlök, és lábam mellé teszem a táskámat, miközben pár intéssel feltakarítom a kifolyt forró csokit. Jó vagyok a háztáji varázslatokban, na. Amennyiben bele egyezik, hogy segítsek visszatekintek rá. – Mutasd, hogy csinálod és lehetőleg ezúttal párnát használj taszítandónak.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 9 Jan. - 18:54

A gyakorlás nem valami jól sült el, és a helyzet az, hogy amíg egyedül voltam, addig is történtek ilyen balesetek. Egyszerűen ez a varázs nem megy, és hiába pöccintek úgy, mint ahogy a tanár mutatja, nem megy! Az egyik sarokban ücsörgő srác elfojthat egy mosolyt, ugyanis amikor még csak ketten voltunk, akkor is levertem egy ott felejtett könyvet az egyik asztalról. Jó, hát na. Gyakorolni csak kell, nem?! És mióta kicsit hanyagolom a társaságot és a barátaimat, nem csoda, hogy több időm jut a gyakorlásra. És most már cél is van az eszeveszett gyakorlás mögött, hiszen muszáj felkészülnöm a jövőre. A borús, sötét jövőre, ahol egy ilyen bűbáj talán az életemet mentheti meg. Szinte mindig ez a gondolat kering a fejemben, és elég mélabússá tesz. Pláne ilyenkor, amikor még sikerélményem sincs.
~Meg fogsz dögleni Brighton, ott a csatatéren!~
A függöny egy diáktársat rejt, méghozzá nem is akárkit: Sarah-t, akivel régen igen jóban voltunk, engem is gyakran korrepetált néhány apróbb dologban. Azonban régen nem találkoztunk, talán idén még nem is sikerült összefutnunk, úgyhogy muszáj lesz megerőltetnem magam, hogy ne szúrja ki egyből a hatalmas jellemi változást rajtam. Bűnbánóan mosolyogva kérek bocsánatot, és szabadkozom, hogy bizony én nem akartam... Hát persze, hogy nem. Még azt is felajánlom, hogy készítek neki egy forró csokit (vagy hozok, ha itt nem találok megfelelő kancsót...), de kedvesen utasítja el, miszerint lefekvés előtt már nem túl egészséges az édes finomság. Ami jelen pillanatban a könyvtári könyvről csöpög szép lassan lefelé ami nem túl szerencsés. Elhúzom a számat, de Sarah-nak van egy ötlete. Egy működő ötlete, ahogy pálcájának ívét, és ajkait nézem, ahogy elmondják az igét. A kakaó eltűnik, a könyv pedig ott fekszik eredeti - majdnem eredeti - állapotában az ölében.
- Azta! Ez lesz a következő, amit megtanulok majd. - mosolyodom el és csóválom meg a fejem. Amilyen béna vagyok, a pergamenjeim folyton tintában úsznak, szóval jól fog jönni ez a hasznos bűbáj. Visszakapom a könyvet, és habár még van egy enyhe csokoládé illata, pompásan néz ki.
- Köszi! Néha annyira béna tudok lenni... - motyogom, és meg sem kérdezve ülök le az ablakpárkányra Sarah mellé.
- Ez a bűbáj se nagyon megy, pedig fogalmam sincs, hogy mit csinálok rosszul... - hangomban elkeseredettség bujkál meghintve egy kis csalódottsággal. Fogalmam sincs, hogy fogok majd levizsgázni ezekből a dolgokból. Pedig esküszöm igyekszem gyakorolni... Most még inkább, mint eddig. Eddig azonban nem árnyékolták be a gondolataimat olyan sötét dolgok, mint mostanában. Valószínű az emlékek és ezek a gondolatok az okai a búskomorságomnak és annak is, hogy nem nagyon mennek mostanában a dolgaim úgy, ahogy én szeretném. Nem voltam rossz tanuló, most sem vagyok az, de valahogy túlságosan is rástresszelek és rákoncentrálok a gyakorlati dolgokra.
Amikor a lány felajánlja, hogy segít, felcsillan a szemem.
- Uh, hát azt megköszönném. Nem akarok ma már mást megzavarni. De csak ha ráérsz... - hálálkodok egy sort, majd kicsit visszakozok, hiszen tényleg nem akarom zavarni a leányzót, bizonyára ő is tanult... Vagy ilyesmi.
- Invito! - bökök az egyik párnára, ami a közelben van és az szép lassan odakúszik hozzám. Ezzel nincs gond, hálisten. Hasznos bűbáj, ciki lenne, ha ez se menne...
- Szóval.. Pöcc és intés, igaz? - tartom fel a tenyeremen a párnát, másik kezemben pedig elismétlem a mozdulatot, egyelőre még a bűbáj nélkül, majd kérdőn nézek Sarah-ra, hogy vajon jól csinálom-e (nyilvánvalóan nem), és hogy mit rontok el (mit nem)?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Sarah & Hannah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Jeremy & Sarah
» Dodo & Sarah
» Caliban M. & Sarah K. F.
» Sarah Khaos Firebird
» Capricus & Hannah

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-