Giselle Iburkova

Girls bite back...

Gigi


23


Kevert vérség rulez


Dumbledore 4ever


-blank-


Professzor


Ksenia Solo


Saját karakter

Édes anyám mugli származású boszorkány. Apám aranyvérű mágus. Anya mugli elfoglaltságot választott magának mikor elváltak; történelem tanár lett. Voldemorthoz való hozzá állásomat, nagyrészt ez határozza meg. Számomra ő nem más, mint egy Hitler hasonmás. Talán nem tudod, mire gondolok, így kifejtem. Mit akart Hitler? Megtisztítani a földet azoktól, kik nem Übermensch-ek, miközben maga sem volt az! Mit akar Voldemort? Megtisztítani a varázsvilágot azoktól, akik nem aranyvérűek, miközben ő sem az. Számomra ő csupán egy másolata egy megalomániás muglinak. Szerintem a mágia egy ajándék, melyet őrizünk kéne és nem ritkítanunk.

Apám egészen más szemmel nézi a dolgokat... Hisz abban, amiben Voldemort és ha nem lenne szinte teljesen biztos benne, hogy egy napon arra kérné, öljön meg engem, már rég halálfaló lenne. Azért jó tudni, hogy annak ellenére milyen velem; nem mutatja ki ha büszke rám, még soha nem mondta, hogy szeret, nem lenne képes megölni. Bár sokáig azt hittem arra sem képes, hogy otthagyjon egyedül egy terhes nőt, de mégis. Egyszerűen hadilábon állok vele, nem is nagyon találkozunk, csak amikor az új felesége ráerőlteti, hogy köszöntsenek fel a szülinapomon. Esküszöm, a mostohám jobban szeret, mint ő! De lehet szimplán az a baja, hogy nincs egy hímtag a lábam között, vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogyan ő szeretné...

Nem vagyok komoly ember, talán azért sem vagyok tanárnak való. Nem vagyok továbbá; követendő példa, nyugodt, igazságos. De tehetséges vagyok és szeretem, ha okos varázslók és boszorkányok vesznek körül. Már pedig ehhez az kell, hogy tanítsák őket, az ilyen fontos munkát nem bíznám másra. Szeretem a jó kérdéseket és még jobban szeretem azt, amikor valaki meg tudja válaszolni a saját kérdését egy kis rávezetés után. Beszélek oroszul, franciául, balettozok és vívni is tudok. A szerelmet megvetem, mert soha nem tapasztaltam semmilyen módon és lassan már nem is akarom. A szexet azért szeretem. Bár már kinőttem a ledér időszakomból...Állítólag. Apám véleménye nagyon fontos a számomra, mivel anyám szeretete feltétlen, de az övé sose volt az. Nagyjából ebből állok, illetve az ereimben vér helyett kávé folyik, de ez már mellékes.

 

Az életem mindig olyan volt, mint egy tündérmese; szerető család, Merlin adta tehetség és akkor a varázserőről még nem is beszéltünk. 11 éves koromig versenyszerűen balettoztam, hobbi szinten még ma is űzöm. Édesanyám által alapfokú muglismeretséget is szereztem, így tudom mi a különbség a knút és a font között. A mugli művészetet kimondottan kedvelem, kedvenc szabadidős elfoglaltságom az orosz balett társulat nyomon követése és előadásaik látogatása. A Roxis életem vicces volt; átlagos tanuló ként főként barátokat szereztem és élményeket, na meg rengeteg kalandot, de a legtöbbje nem tűr tintát…

Hogy mikén lettem mégis Tanársegéd? Ez egy egészen érdekes történet. Félig orosz, félig francia lévén a szüleim valamelyik ország tanodájába akartak küldeni, de egyszerűen nem bírtak dűlőre jutni, így magam dönthettem taníttatásomról. Így kerültem a Roxfortba, ahol nem kis hírnevet szereztem magamnak, de az, hogy hogyan lettem Witch bitch egy egészen más story...

Szóval ide jártam és fűvel-fával lefeküdtem. Kivéve egy aranyvérű ficsúrt, aki nagyon sérelmezte, hogy ez a senkiházi félvér nem mászik alá. Mit is mondhattam volna erre? Nos, mi mást, minthogy annyi tartás azért még van bennem, hogy nem szűröm össze a levet egy gyenge, rusnya békával. Az a pöffeszkedő majom erre kihívott párbajozni. Buta döntés volt, de tudta, hogy a barátaink gyűrűjében biztos nyertem volna. Én azt is tudtam, hogy szemtől szemben is lealázom, szóval nekem mindegy volt. Klisésen aznap éjfélre beszéltük meg az ütközetet. 10 perc elteltével olyan szinten porig aláztam a saját készítésű igéimmel,átkaimmal, hogy zokogott. Akkor talált ránk Dumbledore.

Meg fagyott ereimben a vér, azt mondta várjak itt. Elvitte a zokogó roncsot és amint nem látott senki én is elkezdtem sírni. Tudtam, hogyha ma kirúgnak, apám kitagad, nem tűrte a rendbontást. Magamba roskadva ültem, amikor visszatért hozzám. Elkezdtem hadarva elnézést kérni, kérlelni, hogy ne rúgjon ki és magyarázni, hogy ő provokált. Mosolyogva levont tőlem 50 pontot ,én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Ez azt jelentette, hogy nem kell szégyenkezve haza utaznom. Hogy nem fog kitagadni apám és talán nem kell senkinek se tudni erről az estéről...

- Ó és kisasszony! Tudását használhatná jobban is. - Ezen mondat hatására lettem osztály első és évfolyam legjobbja SVK-ból. Amikor végre kitanultam átoktörőnek őmaga, személyesen jött el hozzám, megkérzni, hogy nem akarom-e egy sokkal veszélyesebb terepen kipróbálni magam. Szóval így lettem tanár-to-be.

Persze, ennek elintézése sem volt olyan egyszerű, meggyűlt a bajom az SVK tanárral, mivel tanított engem és azt mondta, annyi pont elég volt neki, de mivel Dumbledore személyesen ajánlott kénytelen kelletlen elfogadott. A két év szinte csigalassúsággal telt, Tanárom minden próbálkozása ellen sikeresen Tanársegéd lettem. Ő közben el is távozott, így tovább él az a mese, mely szerint ez a tantárgy elátkozott. Nem baj, legalább nem hiába tanultam átoktörőnek…