Bexley Rosenberg

be a voice not an echo

Bex, Bexy


15


Aranyvérű


Voldemort... egyértelműen. Vagy inkább Dumbledore?
Legyen akkor egyenlőre semleges inkább...





Képtelen vagyok dönteni a házat illetően, így megkérném a lapomat elbíráló vezetőt, hogy legyen a süvegem és döntsön a legjobb belátása szerint.


Thylane Blondeau


Saját

-100 év...... 100 tökéletes év Briony! 100 tökéletes évet tesz tönkre ez... ez... ez a kis...
-Lányod.-szeme pengeélesen villan a bölcsőm felett. Anyám sárkányokat megszégyenítő bátorsággal lépett fel talán életében először a férfi akarat ellen.
-Már abban sem vagyok biztos, hogy tőlem van..-lehajtott fejjel távozik a színről, anyám zokog.
A Rosenberg család 100 hosszú éven át őrizte a tradíciót miszerint az elsőszülött gyermek fiúként érkezett meg a világra. Merlin áldásának tartották, hogy ezzel a család hírneve is felfelé ívelhet. Mi nők általában a szükséges rosszak voltunk ahhoz, hogy a név fentmaradhasson az idők végezetéig. Mindenki elbotránkozott az érkezésemkor. Már készen várt a sötétkékre festett babaszoba, sákányos forgó lebegett az ágyam felett. El tudom képzelni, hogy mekkora csalódást okoztam.
A név, amit 15 évvel ezelőtt kaptam a Bexley volt. Fiúként ezt a nevet szánták nekem, így apámban fel se merült a kérdés, hogy milyen nemű a baba, így azonnal csak diktálta a választásukat.
Apám gyáva ember, de jobban szereti diplomatikusnak nevezni magát. Szerinte ez találóbb kifejezés arra, hogy az életbenmaradás érdekében nem választunk oldalt. Nos szerintem ez egy törékeny és hosszú távon fenntarthatatlan állapot. Nem fogjuk tudni életünk végéig kerülni a vélemény nyilványítást.

Átoknak gondoltak. Annyi éven át a sok megaláztatás hömpölygő tengerként magasodott kitartásom fölé. Megtörtek. Elvesztem. Minden ember egy tiszta lélekkel születik, mindegy milyen szülőktől kapja ajándékba az életét. A személyiségünket a körülöttünk és mögöttünk álló emberek alakítják. Ha gyermekkorodtól kezdve félelem lappang a szemükben, ahonyszor csak rádnéznek rájössz, hogy félelmetes vagy. Kétféleképpen kezelheted a kialakult helyzetet. Félsz attól, ami benned lakozik, vagy kihúzod magadat és adsz nekik okot a félelemre.
Adj okot a felcimkézésre, adj okot a pánikra, adj okot arra, hogy megismerjék a nevedet.
Most pedig... okozzunk egy kis zűrzavart.

 
-Tényleg nem érdekel Bexley, hogy mennyire tönkretetted mindannyiunk életét?-hangja élesebb, mint a kés, ami a konyhában a paradicsomot szeleteli. Egy érdekes ki ér kidagad a halántékán miközben torkaszakadtából üvölt velem, mert valami más fáj neki. Megállok. Visszafordulok. Néhány röpke másodpercig csak tanulmányozom idegesen remegő íriszeit.
-Nem.-elfordulok. Továbbsétálok.



A tengerparti ház menedékként szolgált. Elveszett lelkek szállója, ahova megnyugvásért jár az ember. Minden elhullajtatlan könnycsepp elveszhet a tengerben.
-Miért vagy szomorú?-kislány. Ragyogó kék szemei okot keresnek. Nem tudja még, hogy milyen fájdalmat kaphat az élettől. Szóra nyitom a számat, de hamar vissza is zárom. Gyászolok egy családot, amim sosem volt. Gyászolok egy életet, ami sosem volt az enyém.
-Többé már nem tudom...-válaszolom végül miközben könnyek mossák tovább az arcomat.



-Bex ez őrültség... ne csináld!-hangja remeg. Tényleg fél, de bennem nincs kétely az elmeállapotomról.
-Beszari.-löki félre a szőke copfos lány. Az első perctől kezdve sok lehetőséget láttam benne. Talán egy napon majd még a barátomnak is nevezhetem. Vagy nem.
Felhúzom a csuklyámat és sietős léptekkel tűnök el a Tiltott Rengeteg odvas fái között. Mila pedig nevetve szaladt utánam. Kettőnk közül csak én tértem vissza. Őt soha többé nem látták.



Sosem tudtam mit látnak bennem az emberek. Kedvelték a társaságomat, pedig érezték a pusztulás finom, de könyörtelen illatát körülöttem tekergőzni. Talán pont ez fogta meg őket. Én nem féltem attól, hogy Pokolra jutok. Én nem féltem attól, hogy belefulladok a fejem fölött átcsapó hullámokba. Én megtanultam sodródni, túlélni és boldognak lenni. Még akkor is, ha velük szemben egy kis hátránnyal indultam.



Olyanokat gyűjtöttem magam köré, akik túlélésre születtek, mert erre bizony születni kell. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy szabad elmével, de zárt szívvel éljen.