Adelaide Faye Lockwood

“I need to break down these self-made walls.”

Addy


16


félvér


Dumbledore, de fél nyíltan állást foglalni, kívülről  semlegesnek tűnik.


nincs


Hollóhát


Elle Fanning


saját

A családom meglehetősen átlagos, nem igazán tudok semmit mondani. Nem vagyunk sem aranyvérűek, sem pedig mugliszármazásúak. Nem élünk nagy lábon, de soha nem nélkülöztünk semmiben. Semmi extra, de tényleg.
Az édesanyám német bevándorló felmenőkkel rendelkezik, akik még 1900 körül jöttek Nagy-Britanniába. Ő még jól tud németül de a testvéreimmel mi már csak egy kicsit beszéljük a nyelvet. Az Abszol úton dolgozik a Kviddics a javából - Sportszaküzletben, segít a seprűket elkészíteni, illetve eladni. Sportolónak készült, de sosem volt annyira profi, hogy komolyabban megmaradjon ezen a pályán. Édesapám egy meglehetősen híg félvér(  jó lesz az hatodvérnek is) családból származik, sokáig azt hitték, hogy emiatt kvibli lesz, de végül is kijött az ereje - ami valljuk be nem túlzottan erős. Emiatt - bár valahogyan kijárta a Roxfort első 5 évét- inkább mugli szakmát tanult, jelenleg a lakhelyünkön, Bangorban dolgozik könyvtárosként.
Van két testvérem, egy nővérem és egy öcsém. Madeline, avagy "Maddy" 18 éves, az öcsém Edward "Eddy" pedig 14. Igen, szeretik a szüleink az "addy" hangzását.
Mivel félvérek vagyunk, azt hiszem egyértelmű, hogy nem tartozunk Voldemort kegyeltei közé. Az igazat megvallva volt idő, amikor elgondolkodtunk a csatlakozáson, hogy megvédjük az életünket. Ám végül a csendes lapítást választottuk, nem hangoskodunk, nem cselekszünk: csak éljük a mindennapi életünket és reménykedünk abban, hogy hamarosan vége lesz a rémálomnak.

Belső jellemzés:

Nem éppen átlagos temperamentummal és értékrendszerrel áldotta meg a sors. Végtelenségig önfejű, céltudatos leányzó. Alapvetően kedves tud lenni azzal, akit megkedvel, de ha valami nem tetszik neki, azt rögtön kifejezi valamilyen módon. Sajnálatosan ez a kedvelési küszöb túlzottan magasan van, így többször érezhetik sértőnek a viselkedését. Határozottsága sokszor szerénytelenségnek hat, ám észérvekkel meg lehet győzni. Egyébként nagyon is kevés önbizalma van, csak igyekszik leplezni azt. Nagyon sok dologban előítéletes, utálja a szabványos dolgokat. Nem szabályszegő, de szívesen feszegeti a határokat. Lány létére szabad szájú, persze egyáltalán nem trágár vagy obszcén, erre ügyel. Előszeretettel használ idegen eredetű kifejezéseket, ezzel a fölényét kívánja kifejezni. Szorgalmas diák, szívesen tanul újat, általában a legtöbb ember számára lényegtelen részletek ragadják meg a figyelmét. Érdekesen van „huzalozva” az agya, képtelen gondolattársításai vannak, sokszor nehéz követni a gondolatmenetét. Amint úgy érzi, hogy olyan mederbe terelődik a beszélgetés, amitől sebezhetővé válik, a viselkedése egyből flegmába, már-már támadóan ironizálóba megy át.
Addy alapvetően egy észrevétlen szőke folt, talán nem is látod, hogy elmegy melletted, hogy ott ül pár paddal odébb, pedig ő figyel. Folyamatosan követi és elemzi a körülette lévő eseményeket, s következtetéseket von le belőle. Ezek általában nagyon sarkosítottak, a saját értékrendjéhez alkalmazottak, de ő tökéletesen boldog velük, köszöni szépen.
Az érzelmeit nem igazán mutatja ki - sokan azt is hihetik, hogy nincsenek is neki, pedig vannak ám. Nem akar ismét áldozattá válni, mint gyerekként, ezért bújik az álca mögé. Mivel magával szemben kritikus és magasak az elvárásai, már ösztönből ezt várja el a környezetétől is. Így kamasz korára kezdi megérteni, hogy nem baj az, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ő.

Külső jellemzés:
Kereken 160 centi magas, kimondottan vékony alkatú lánnyal állsz szemben. A növésben megállt jó pár éve, bár életkorából kifolyólag még nyúlhat pár centit, bár ez kevéssé valószínű, hogy megtörténik. Majdnem a háta  közepéig omlik le hosszú, természetes szőke haja. Kiskorában tejfel szőke hajzuhatagára sokan rácsodálkoztak, de ez az évek múlásával közép szőkévé sötétedett. Nagy, tengerkék szemeivel általában tekintélyt parancsolóan néz az emberekre, nem szereti, ha gyengének látják. Arca bal oldalán egy aprócska anyajegy látható, sajnos ebből a teste többi részére is jutott jó néhány, mivel a világos bőre nemigen bírja a napfényt.
Az öltözéke elég kettős: egyrészt simán hord színes, bohókás darabokat, másrészt konzervatív, hiszen sosem villant sok bőrt, nem hord egy mázsa bizsut, ékszert. Előbbit esztelen kelletésnek tartja, míg utóbbit túlzásnak érzi. Az utóbbi időben egyre szívesebben kacsintgat a vintage  stílus irányába.
A hétköznapokban nem visel sminket, de a szobájukban elég sokat kísérletezik vele. Haja többnyire kissé bozontos, reggel gyorsan átfésüli, aztán általában természetesen hagyja lógni, néha összefogja, esetleg fejtetőre köti egy rendezetlen kontyba.
Jellegzetesen ruganyos járása van, az átlagnál fürgébben mozog.

 Adelaide Faye Lockwood tizenhat esztendővel ezelőtt született egy walesi városban, Bangorban. Keresztnevével ellentétben semmi köze nincs sem Ausztráliához, sem pedig a tündérekhez. Az Adelaide egy német névnek, az Adalheidisnak az angol megfelelője, mely azt jelenti, hogy nemes, kedves. Nos, a lány se nem ausztrál, se nem nemes, se nem túlzottan kedves és még csak nem is tündéri, de legalább cserébe valóban rendelkezik német felmenőkkel az édesanyja részéről, aki egyébként félvér boszorkány és sportolónak készült, de inkább seprűket árul, illetve készít.
Édesapja angol származású, ám felmenői nagyon régen Walesbe költöztek. A férfi családja meglehetősen kevés varázslót számlál: általában minden második generációnál bukkan fel pár varázsló, vagy boszorkány, a köztes nemzedékek valamiért egy kivételével kimaradtak abból a buliból, ahol az erőt osztották. Apja, Roderick bukások árán kijárt öt évet a Roxfortból, lett két darab RBF-je, majd ezután megszerezte a mugli érettségit, azt követően pedig főiskolán könyvtárosként diplomázott, jelenleg is a szakmájában dolgozik. Feleségével a Roxfort falai között ismerkedtek meg, ám kapcsolatuk akkor kezdett kialakulni, amikor egy véletlen folytán összefutottak az Abszol úton a cukrászdában. Három gyermekük született: Madeline, Adelaide és Edward. Érdekesség, hogy a gyerekeket szeretik hasonlóan becézni, így Maddynek, Addynek és Eddynek szokták őket hívni.

A leányzó családi élete kifejezetten idilli lett volna, ha nem árnyékolja be az életét egy csúnya betegség: pár hónapos korában derült ki, hogy súlyos szívbetegséggel született, ami veszélyeztette az életét is. A szülei között ez volt az első komolyabb konfliktus: ki kezelje a gyereket? A nő a varázslók tudományában bízott, hiszen azok még csontot is képesek növeszteni, míg a férfi muglik között nőtt fel, az ő módszereikre esküdött. Végül is mind a két diszciplína csődöt mondott első körben: a tüneteit valamelyest tudták mérsékelni, de az élete mindig egy hajszálon függött. Élete első nyolc évét úgy töltötte, hogy ispotályból ki-mugli kórházba be, gépekre kötve, borzasztó bájitalokat, gyógyszereket nyomtak le a torkán.
Iskolába ugyan beíratták, de rengeteget hiányzott, ráadásul szembesülnie kellett a tanító nénik túlzó féltésével: nem játszhatott a többi gyerekkel, nem futkározhatott, szinte csak a mosdóba engedték ki a szünetekben. Ennek meg is lett az eredménye: a többiek csúfolni kezdték, mert nem értették, hogy miért hiányzik annyit és miért kell ülnie. Tudták, hogy beteg, de hát milyenek a gyerekek? (khmidegesítőkisgörcsök).
Aztán megtörtént a csoda: a Szent Mungóba egy indiai mágus érkezett, aki olyan növényeket használt, amikről nem is hallottak Nagy-Britanniában. Az ispotály gyógyítói hamar felvázolták a férfinek az esetet, aki többszöri kísérletezésre össze tudott állítani a lánynak kétféle bájitalt: egyet, amit naponta kétszer kell innia, és megelőzi a rosszulléteket, illetve egy aprócska fiolányi „stapedli”-t, amit a roham esetén kell bevennie. Ez az újfajta gyógymód teljesen megváltoztatta az életét: évente néhányszor van rosszul, akkor meghúzza az apró sötétszürke fiolát és általában elmúlik az egész. Amióta így kezelik mindössze kétszer került kórházba rosszullét miatt. De sokszor csak egy kis pihenéssel megússza a dolgot. Kilenc éves korától végre olyan életet élhet, mint a többi gyerek. Igaz, a nagy hőingást meg a fizikai megterhelést nem bírja, de üsse kő.
A mozgékony, életvidám barátkozó kislány az évek alatt eltűnt, helyette egy komor, zárkózott bakfissá lett, aki betegesen félt attól, hogy újra bántani fogják. Keménynek akart tűnni, hogy ne higgyék, a betegsége legyőzi. Sebezhetetlennek akart látszani, akin nem fog a csúfolás, a megjegyzések. Őt nem kell félteni, őt nem kell babusgatni. Neki nincs szüksége senkire.
Otthon valamivel oldottabban viselkedik, a családjával elég jó viszonyt ápol. Kisebb korában volt némi feszültség a testvérek között, mert nehezen viselték, hogy Addy több figyelmet kap, illetve, hogy miatta sokszor vigyáznak rájuk a nagyszülők, ám ahogy nőttek egyre inkább elfogadták a helyzetet, ráadásul a lány állapota is megjavult, onnantól kezdve igazából nem történt semmi említésre méltó.
A szűk családi kört leszámítva egy emberben bízik, az pedig Nolan Weiß. Ollieval hat esztendős korában találkozott a Szent Mungo gyermekrészlegén. Akkor még nem zárkózott el, így hamar egymásra hangolódtak a nála két évvel idősebb kisfiúval. A kint tartózkodás után is tartották a kapcsolatot, majd pedig amikor a lány is betöltötte a tizenegyedik életévét iskolatársak lettek és azóta is jó barátok. Aztán az elmúlt pár hónapban elkezdtek többet érezni. Adelaide érzelmei nagyon kuszák, ez az egész szerelmes érzés még új neki, így nem éppen gyorsan halad a kapcsolatuk a régi ismertség ellenére sem.