Doris & Fawena

Doris & Fawena

A nagyanyám idézi mindig: "... ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy fát gyűjtesz, felvágod a deszkákat és kiosztod a munkát, hanem a férfiak vágyát ébreszd fel a nagy és határtalan tenger iránt."!
Ki hitte volna, hogy egy mugli is fogalmazhat ilyen szépen... de hát ennek az embernek legalább a neve mutat némi hasonlóságot egy varázsigével. Saint-Exupéry, azt hiszem.
Csöndesen lopakodtam a Griffendél klubhelységétől a kilátó felé, amit nemrég mutattak meg nekem egy korábbi kalandozásom során. Az animágia gyakorlását eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben és hát mivel nekem a nagyi már megmutatta a "tengert" és mellé jókora "munkát" is kiosztott, nem halogathattam tovább.
Halkan kitártam a nagy faajtót és mosolyogva léptem ki a hűvös éjszakába. Le mertem volna fogadni, hogy már mindenki alszik és magányosan bontogathatom a szárnyaimat (értsd szó szerint), amikor meghallottam egy csodaszép hangot énekelni. Fülig ért a szám, ahogy ráismertem az egyedi hangszínre, amit már nemegyszer volt alkalmam hallani.
- Te, hugrabugosok ékes pacsirtája! Mi űzött ki téged ide éjnek idején, amikor ráadásul még ki se léphetnénk a jó meleg ágyikónkból?

credit

Doris && Fawena

Minden annyira össze-vissza van a fejemben és már magam sem tudom, hogy mit akarok vagy mit szeretnék, ami pedig nem jó.. Én sose szoktam ilyen lenni, sose szoktam ennyit gondolkodni és nem is szoktam magam hibásnak érezni, most azonban pedig sikerült.. Magam okoztam ezt a helyzetet, de találtam megoldást.. megoldottam mindent, de mégsem jó. Nem kellett volna azoknak a csókoknak elcsattanniuk, nem kellett volna engednem a vágynak és nekem sem kellett volna megcsókolnom Zabini-t, de hát.. akkor ezt helyesnek éreztem és jónak, úgy éreztem, hogy meg kell tennem és meg is tettem. El kell őt engednem és kivételesen, most ő is így van ezzel, mert nem erőlteti a dolgot, de szavai nem hagynak nyugodni.. Nem adta neki esélyt, de hát mire? De inkább nem is akarok ezen tovább gondolkodni, nem akarom, hogy még jobban szétcsússzak, pár nap és elfelejtem ezt az egészet és minden rendben lesz!
Kerestem egy csendes és nyugodt helyet, ami.. nem is tudom. Szóval magányt akartam és egyedül akartam lenni, mert kellett nekem egy kis szünet, egy kis magány, hogy rendbe szedjem magamat, sokkal jobban megvisel ez az egész, mint hittem, de már nincs messze a bál, ott minden jó lesz. Tehát kerestem egy helyet, ahol egyedül tudok lenni és sikerült kiszemelnem egy nagyon is jó helyet. Mikor odaértem, akkor senki sem volt ott, egy lélek sem járt erre. Tökéletes választás volt, legalábbis ezt gondoltam addig, míg valaki meg nem zavart, de.. Épp énekeltem és azt hittem egyedül vagyok, amikor Faw lépett be és hozta rám a szívbajt, azt hittem, hogy egyedül lehetek, de hát nem. - Nem mondhatod el senkinek! - nem is köszönök, csak feléfordulok és hangosan mondom neki, mert tényleg nem tudhatja meg senki sem, hogy éneklek. Borzalmas a hangom, legalábbis én így gondolom. - Ígérd meg! - ismer és tudja, hogy mennyire makacs vagyok, addig úgysem fog innen elmenni, amíg meg nem ígéri, hogy nem mondja el senkinek!

My dress

Fawena baba :33

made by Leo

Doris & Fawena

Próbáltam rájönni, hogy mit énekel, de nem volt ismerős a dallam. Lehet, hogy ő szerezte?
- Basszus, Doris, nyugodj le! - próbáltam csitítgatni. Hát mi ez a hirtelen felindulás? Nem is csináltam semmit.. sőt, kedves is voltam. - Biztos most fogok nekiiramodni és végigkiabálom egész Roxfortot, hogy "Altatódalt tessék, Doristól! Csupán egy galleon az ára!" - kiabáltam szemléltetve mondandómat, aztán elnevettem magam. Doris nem volt ilyen jó kedvében. Pár másodpercig csak néztem az arcát és próbáltam kideríteni mi lehet a baja. Szomorú? Csalódott? Feldúlt?
- Rendben van, ígérem. Bár szerintem nem kéne bújkálva énekelned. Egy csalogány is megirigyelné a hangodat. - bátorítottam, hisz tényleg nem volt rossz hangja, hiába hitte azt. Sőt előbbi ötletemmel még pénzt is kereshetnénk... Hány fiú szeretné, ha Doris dalolna neki elalvás közben! - Szerintem énekelned kéne a kórusban! - ajánlottam. Mugli kísérletek is bizonyítják, hogy a kórus jótákony hatású. Sőt szívproblémákra is nagyon ajánlják a rezonancia miatt, hát akkor még önbizalomra. Bár Dorist sosem kellett félteni az önbizalomhiánytól. Megmondta ő a magáét mindenkinek. De mégis... ha olyan dologról volt szó, amiről azt hitte, hogy nem képes rá, akkor a magasságos fennvaló, bárki legyen is az, az se tudta meggyőzni az ellenkezőjéről.
- Na mesélj! Mi bántja a lelked? - ültem le mellé és mosolyogva néztem rá. Mindig is jó voltam a pszichológia terén. No nem azért, mert oly nagyon értettem én, hogy minek mi a tudományos alapja... Szerintem sikerességem kulcsa az erős vállam, nagy szám, jó bebeszélőképességem és főleg lebeszélőképességem volt...
Felnéztem az égre és figyeltem a csillagok tengerének fénylő szőnyegét. Csodás éjjel ez a búslakodásra. Hideg az volt rendesen, de hát mégiscsak tél van. Szorosabbra húztam a kabátom magamon és vártam, hogy barátnőm elmondja csodás kis életének búját-baját, amit csalhatatlan női megérzésem egy fiúnak tulajdonított.

credit

Doris && Fawena

Nem gondoltam volna, hogy majd pont vele fogok összefutni és.. nem is akartam, hogy valaki megtudja azt, hogy én éneklem néha. Igazából nagyon még senki sem tudja, még senkinek sem mondtam el Pearl-lön kívül. Nem terveztem azt, hogy más is megfogja tudni, ezért nem is tetszik nagyon, hogy ő is megtudta. Kedvelem őt és nagyon rendes lány, de nem akarom, hogy más is megtudja, hogy.. értitek. Nem is lenne különösebb oka, ha nem lenne béna hangom és nem lenne gáz, amit éneklek. Igaza van, talán kicsit hevesen reagáltam erre az egészre, talán lehettem volna kicsit finomabb is, de hát.. bár mondjuk, amikor elkezd ordibálni, akkor nagyon, de nagyon pislogok..
- Csssss! - próbálom csititani mérgesen és hát picit össze is húzom a szemeimet. - Végén még más is ránk talál.. - mondom neki halkan, mert hát ő is idekerült valahogyan, szóval nem jelenti azt, hogy más nem fog. Miért kellett ennek a griffendéles lánynak pont erre járnia? Miért kellett neki rám találnia? De most már lényegtelen, majd csak.. lesz valahogyan és nem hiszem, hogy elmondaná másnak a dolgot, nagyon remélem az ő érdekében.
Szavaira azért kicsit elmosolyodom, de túlzásnak találom, mert azért annyira én nem éneklek jól. Már válaszolnék is az előző kijelentésére, amikor kijelenti, hogy nekem énekelnem kéne a kórusban, na akkor kerekedtek el ám csak igazán a szavaim. Én.. énekelni.. a kórusban?.. - Nincs az a pénz! Nem fogok én sehol sem énekelni! - jelentem ki neki ellenkezést nem tűrő hangom, mert én tényleg nem fogok énekelni a kórusban, ezt már most elfelejtheti. Nem akarom, hogy bizonyos személyek, akik miatt most is rosszul érzem magam, ezzel cukkoljanak. Nem akarok én sehol sem énekelni, nem is fogok és ezt már nagyon régen elhatároztam.
Kérdésére felvonom a szemöldökömet aztán majd megint csak elkezdem az eget kémlelni és nézni a csillagokat. - Nincs semmi baj.. miért lenne? - fordulok vissza felé mosolyogva és remélem, hogy ezzel a mosollyal elterelem a figyelmét és nem fog arra gondolni, hogy valami bajom van. Válaszát meg sem várva teszem fel a kérdésemet mosolyogva. - Te veled mi a helyzet?

My dress

Fawena baba :33

made by Leo

Doris & Fawena

Felnevettem, amikor csitítgatni próbált.
- Lazulj el, Doris! A sok idegeskedés még a végén a szépséged kárára megy. - mutattam összeráncolt homlokára. Aggodalmára, hogy ha túl sokat kiabálok ránk találnak, csak vállat vontam. Ugyan ki járna erre ilyen későn? Diák aligha, hacsak nem rosszban sántikál, a professzorok pedig idefent nemigen járőröznek. Az, hogy mi itt ketten egy helyre igyekeztünk elbújni, csak a véletlen műve.
- Jól van na, akkor ne énekelj a kórusban! - hagytam rá. Nagyon paprikás hangulatban volt. Dorist amúgy sem egy nyugodt lánynak ismertem meg, inkább olyan kis pattogósnak és rém makacsnak. Úgy tűnik ez családi vonás. Jesse sem tud a hátsóján ülni túl sokáig, bár az ő makacsságát könnyebb kezelni.
- Nincs? - húztam fel a szemöldököm. - Ne akard nekem bemesélni, hogy csak azért jöttél ide fel, hogy a csillagoknak dalolgass. Én is lányból vagyok. Mi az ilyen kis kivonulásokat a nagyvilágból azért szoktuk művelni, hogy át tudjuk gondolni a problémáinkat. - mondtam nyugodt hangon, hátha ez a harmónikus érzés átragad rá is.
S bár a szája mosolygott, a szemeiben még mindig az a fura valami csillogott, amit még mindig nem bírtam beazonosítani. Gyorsan rám terelte a szót, biztos nem tetszett neki a szent beszédem... Pedig erősen igyekeztem ám.
- Gyakorolni jöttem. - böktem ki gyorsan. - Sajnos túl kevés időt szentelek az animágusi képességeimnek és van egy olyan érzésem, hogy nem járok jól azzal, ha elhanyagolom. Ki tudja mikor jöhet még jól? - tártam szét a karjaimat és felálltam mellőle. - Ha a múltkori tanévzárón tudtam volna repülni... - kezdtem, de nem láttam értelmét befelyezni. Mindenki tudja, hogy mi történt akkor. Kétlem, hogy bárkit is meg tudtam volna menteni, de legalább segítséget hozhattam volna.
A korláthoz sétáltam és mélyet szippantottam a friss éjszakai levegőből. Most hogy én már túl voltam a magyarázaton, ő következett.
- Na szóval miért is száműzted magad ide ki? - nem szándékoztam leszállni a témáról. Jobb az a bagolyköpet kint, mint bent. A megemészthetetlen dolgokat ki kell üríteni, hogy aztán szemrevételezhessük mibenlétüket. Lehet ketten többre jutnánk. - Ingyen pszichológus vagyok. Az ilyen ritka esélyeket meg kell ragadni! Nálam már csak a csoki és az alkohol nevezhető jobb búfelejtőnek! - fordultam hátra és huncutul Dorisra kacsintottam.

credit

Doris && Fawena

Szavain csak kérdőn felvonom a szemöldökömet és nem is értem, hogy miről beszél, még hogy én szép.. na ez volt a hónap vicce. - Milyen szépség? - kérdezem tőle értetlenül, de inkább legyintek egyet, hogy ne is beszéljünk erről tovább. Aztán mikor azt mondja, hogy ne énekeljek a kórusban, nagyon is elmosolyodom és bólintok egyet, én is így gondoltam. Nem kell nekem a kórusban énekelnem, nem kell nekem másokkal énekelnem, nem akarok és nem is fogok. Nem való nekem az éneklés és.. nem is szoktam sokat, csak néha, amikor úgy érzem, hogy kell és szükségem van rá.
Nem akarok neki beszélni a gondjaimról, de hát már látom, hogy nem fogom tudni lerázni ezzel, szóval kénytelen leszek tovább titkolózni. - Tényleg nincs semmi sem, hidd el. Csak kijöttem kicsit énekelni. - mondom neki és remélem, hogy leszáll a témáról, hogy nem akar tovább kérdezni, most nagyon, de nagyon nem vagyok olyan hangulatban, hogy én erről beszéljek. Nem akarom még azt sem, hogy eszembe jusson és rá gondoljak, legszívesebben kitörölnék minden emléket vele.
A szavai elgondolkodtatnak, hát igen.. ki tudja mit lehetett volna tenni tavaly, de ezen már kár gondolkodni, ami megtörtént, az megtörtént, nem akarok erről sem beszélni. Inkább csak nézem őt és remélem letudja azt olvasni, hogy nekem a tavaly nyár tabutéma, hisz Grace halála és.. én is majdnem meghaltam, szóval.. - Nem tudom, kellett egy kis friss levegő. - válaszolók a következő kérdésére, de nem us tudom.. nem igazán száműztem magamat ide, inkább csak kijöttem, mert nem akartam tovább bent lenni. Néha olyan rossz bent lenni és ott lenni,jót tesz a friss levegő.
- Nem iszok és csokit sem ehetek, végén még elhíznék. - mondom neki nevetve. Szóval talán elkéne neki mondanom valamennyit, hogy ne kérdezgessen és noszogasson egész este.. hmm.. - Csak sok minden összejött mostanában, de.. te veled minden okés, igaz? - kérdezem kedvesen mosolyogva.

My dress

Fawena baba :33

made by Leo

Doris & Fawena

Én nem értem, hogy egyesek miért nem akarják elhinni magukról, hogy szépek. Senki sem tökéletes, én is tele leszek ronda pattanásokkal a havi vörös napjaimon, sőt van két irdatlan nagy anyajegy felül, a jobb combomon egymás mellett és úgy néz ki, mintha egy mutáns néger vámpír lakmározott volna belőlem egy holdfényes éjszakán.
Már kezdtem volna bizonygatni, hogy ő is gyönyörű és itt lenne az ideje, hogy ezt észre is vegye, de egy legyintéssel belém folytotta a szót. Ez egyszer megadtam magam, mert úgy éreztem hiábavaló lenne minden próbálkozásom. Csak forgattam a szememet és reméltem, legalább a másik témában mellőzi a lakonikus választ, hiszen így elég nehéz fenntartani egy beszélgetést. Talán tényleg nem is akar veled beszélgetni, ezen elgondolkodtál, Bradley?
- Hát akkor miattam ne is zavartasd magad, énekelj tovább nyugodtan. Én meg addig ott a másik sarokban kutatom a belső csímet. - mutattam az említett helyszín felé, majd két tenyeremet összeérintve meghajoltam a lány előtt. Azt olvastam a távol-keleti varázslók így üdvözlik egymást és ezzel tiszteletüket is kifejezik egymás iránt.
- Az igaz, hogy ügyelnünk kell a vonalainkra, de az ilyen helyzetekben egy kis bűnözés megengedett. - kacsintottam rá és csoki után kezdtem kutatni a zsebemben. Sajnos semmilyen édességet nem találtam, pedig nálam mindig szokott lenni egy-két csodabizsere.
Mosolyogva fogadtam, hogy Doris kezd feloldódni, s ezen felbátorodtam.
- Igen, ez néha előfordul. De ha már a csít említettem az imént, hadd mondjak el neked egy távol-keleti szokást. Japánban a törött tárgyakat gyakran arannyal ragasszák meg. Ez az arany repedés pedig egy egyedi résszé válik a tárgy történelmében, ami nem hogy csorbítaná, inkább hozzátesz annak szépségéhez. - meséltem sejtelmesen a jelképes kis történetet. Igen, bármennyire is hihetetlenül hangzik, nem csak Cas olvas a Bradley famíliából, bár kétség kívül én soha nem tudnám lekörözni őt ebben.
Nem akartam szájbarágósan elmagyarázni a jelentését, elvesztette volna misztikusságát és mélyen gyökerező igazságát. Meg hát Dorisnak amúgy is vágott az esze, nem kellett neki segítség a háttértartalom megértéséhez.
- Én teljesen jól vagyok. Az átlag ötödévesek életét élem: tanulok, tanulok és még többet tanok. Ritkán alszom is egy pár ótát. Ha pedig a fiúügyeim érdekelnek, el kell keserítselek, mert még csak kilátásban sincs egy sem. Talán nem is kellek én senkinek, túl gyakran van szájfosásom, mint most is. - mondtam elgondolkozva. - De hát nagy a világ, én pedig optimista vagyok. - vigyorodtam el. Persze hogy jól esett volna, ha néhanapján engem is elhív egy fiú Roxmortsba és rám is irigykedő pillantásokat vetnének az évfolyamtársaim, ahogy kézenfogva elhaladunk előttük a folyosón, de úgy néz ki, Merlin nem ezt az utat szánta nekem.

credit

Fawena • Doris

Sosem hittem magam szépnek és sosem fogom, mert én valóban nem vagyok egy szép lány, olyan átlagos vagyok. Nem is akarok ezen gondolkodni, mert tényleg nincs értelme. Ilyennek születtem és ilyen is maradok. Azonban én egy pasinak sem akarok tetszeni, nincsen kinek és nem is lesz, ha rajtam múlik, mert én nekem aztán nem kell egy pasi sem.. Mindegyikkel csak a gond van és ők megtehetnek mindent, de ha mi lányok tennénk valamit, akkor mi már egyből el lennénk ítélve.De örülök neki, hogy nem fogj erőltetni a dolgot. - Nem fogok énekelni.. szóval maradj itt inkább. - mondom neki halványan mosolyogva és nézem őt. Nem kell elmennie innen és kutatni a csíjét vagy mi a fenét, maradhat itt velem, nem tervezek tovább énekelni és nem is fogok már. Ezután egy ideig már nincs is miért.. nem kellett volna lebuknom.
Aztán jön az édesség és az alakom.. - Nem, most tényleg nem, de nagyon kedves tőled. - nem fogom akkor sem elfogadni tőle, nem kívánom az édességet és legszívesebben többet nem is ennék.. pedig aztán az igazat megvallva megenném.. Na mindegy, így döntöttem, megvonom magamtól az édes élvezeteket.
Nem is tudom, hogy ez most hogy jött ide, de hát nem is hangzik olyan rosszul, mert az arany az egy nagyon jó dolog az életben. Szóval megéri Kínába menni.. hümmögök egy sort. - Akkor a betörök törött edényeket lopnak? - kacagok fel, majd várom, hogy ő is nevessen, de lehet hogy nem fog nevetni rajta, mert ez csak számomra vicces, na mindegy. Inkább várom, hogy elmondja mi van vele. Majd válaszára mosolyogva sóhajtok. - Jajj te bolodn, nem is olyan jó, ha egy pasinak bejössz, örülnék, ha nem... - nem fejezem be, inkább nem fejezem be.. - Kiszemelted van? - kérdezek tőle mosolyogva.

music • words

Doris & Fawena

- Nem énekelsz? Így hogy lelem meg a csímet? - kuncogtam. Próbáltam vidám és pozitív maradni, mert azt mondják a hangulat ragadós. Hátha Doris is feldobódik egy kicsit. Bár azt sem tudom, hogy én mitől vagyok így el magammal, nem történt mostanában semmi szokatlan és mérhetetlenül pozitív dolog velem. Persze csak ha az nem számít annak, hogy Merlin tudja mióta, most először sikerült lejutnom Roxmortsba és nem itt kellett ülnöm leltározni vagy takarítani bűntetőmunka gyanánt.
- Tényleg! Ezen még nem is gondolkodtam. - vigyorodtam el a betörős gondolattól. - Még nem loptam semmit japán háztartásból, de ha egyszer arra is vetemednék, biztos nem a törtött edényeket vinném el először, hanem a kutyájukat. Láttál már japán spiccet? Imádnivaló hófehét angyalbügyürők, és így lehet őket szorongatni! - mutattam magamhoz szorítva a képzeletbeli kutyát.
- Látod? Az kéne neked! Egy háziállat. - mutattam rá elégedetten, aztán eszembe jutott, hogy talán már van neki, csak én eddig nem találkoztam vele. - Vagy már van valamiféle szőrmókod? Vagy tollmókod? Ez de hülyén hangzik... - horkantam fel. Hogy lehet illedelmesen lecukizni egy madárfajzatot? Én sem díjaznám, ha valaki azt mondaná nekem, hogy de aranyos tollmók vagy te Baradley!
Elmerengésemet a fiútéma szakította meg és Merlinért sem hagytam volna fel azzal, hogy kiderítsem Doris bújának okát, de rájöttem, hogy finoman kell rávezetnem arra, hogy végül magától elmondja.
- Jaj dehogynem! A pasik azért vannak, hogy a nők ne unatkozzanak. Már hogyne lenne jó, ha bejössz nekik. Nem muszáj viszontszeretni őket. - vállat vontam. - Na és ki lenne az a szerencsés férfiú akinek bejössz? - elköhintettem a végét. Ez aztán a diszkrét rávezetés...
- Kiszemeltem sok van, de egyik sem érdemel meg annyi belefektetett energiát, amennyi kellene a megkörnyékezésükhöz és a csábítgatásukhoz. - mosolyodtam el és a korlátnak dőlve karba tettem a kezemet. Dorist figyeltem és a ki nem mondott reakcióit. Azok néha sokkal többet mesélnek el, mint a kimondott szavak, én pedig legalább olyan makacsul, mint ő, mindent tudni akartam.

credit

Fawena • Doris

Mosolyogva vonom meg a vállamat kérdésére, nem fogok énekelni, nincs az a pénz. Meg nem is értem ezt az egész csí dolgot, szóval nem is érdekel, hogy hogyan találja meg a csijét vagy miét. Aztán hallgatom a szavait és várom, hogy mit fog nekem mondani,d e mikor azt mondja, hogy neki onnan egy kutya kéne, akkor felnevetek egyet. De ő csak folytatja és közli velem, hogy nekem kéne egy házi állat, ami talán nem is annyira rossz gondolat, de nekem nincs szükségem egy háziállatra. - Nekem semmilyen állat nem kell, egyszer volt macskánk a húgom miatt, utáltam. - mondom neki, az a macska borzalom volt és nem is tudom, hogy miért viseltük el. Egy igazi dáma volt, aki nem evett meg akármit és mindig az én ágyamba mászott, de, ha fázott. Rühelltem, amikor minden csupa macskaszőr volt.
Faw szavain csak megforgatom a szemeimet. - Ezek rossz gondolatok, teljesen jól megvagyok a férfiak nélkül is. - még hogy arra vannak, hogy engem szórakoztassanak, nem kell nekem egy sem, nekem elég az is, hogy Zabini létezik.. miatta rühellem az összes férfit. Talán még Jesse is tehet róla, mert ő meg állandóan engem akar irányítani és ez nekem nagyon nem tetszik. - Nem lényeges, magam is inkább elfelejteném. - legyintek egyet és nem mondhatom el neki, hogy Shane Zabini megcsókolt és mindent elbaszott, mert az nem lenne fair tőlem, én nem vagyok ennyire rossz és gonosz, meg hát.. nem is hat meg annyira a dolog, tényleg inkább felejtenék.
Kérdőn vonom fel a szemöldökömet és úgy nézem a lányt tovább, nem tudom erre mit kéne mondanom. - Alapítanunk kéne egy szingli klubbot.. - monodm neki kacagva, de lehet hogy ez nem is olyan rossz ötlet. Talán elkéne ezen gondolkodnom, de most nem tudok komoly lenni, inkább csak várom Faw reakcióját..

music • words

Doris & Fawena

Doris annyira vicces volt, amikor mérgelődött, mégsem nevettem ki, mert tiszteltem és szerettem.
- Neked semmi nem kell? Se pasi, se állat... bár e kettő néha ugyanaz. - biccentettem ide-oda. Próbáltam eldönteni, hogy barátnőm mindig ilyen negatív volt-e, vagy csak most az, mivel bevallatlan legény problémái vannak, vagy mert megzavartam az éjszakának adott koncertjét. Mindenesetre ez egyelőre megválaszolatlan kérdés maradt.
- Naaa, mi rosszat tett ellened, hogy elfelejtenéd őt? - vontam össze a szemöldököm. Tudom én, hogy egy férfi bármire képes, ha nem az esze vezérli, hanem a lentebbi tájékai, de hát azért mi lányok is tehetségesek vagyunk a dolgok felnagyításában.
Amikor a szingli klub alapításának gondolatát vetette fel, én sem bírtam ki nevetés nélkül.
- Nem rossz ötlet. Egy ideig biztos a tagja lennék, ha a mostani helyzetemet nézzük. És biztos számtalan ember akadna még Roxfortban, aki szívesen csatlakozna hozzánk. - vigyorogtam és lelki szemeimmel végignéztem a saját évfolyamomat, ami valóban csak nyomokban tartalmazott párral rendelkező egyedeket.
- És majd szabadidőnkben sakkoznánk, együtt tanulnánk, esetleg szeánszokat is tartanánk... mint a nyugdíjas boszorkányok! - merengtem el eme dicső jövőképen. Igazából én még nem voltam szerelmes, de határozottan romantikus léleknek mondván magamat, ezt az "utópisztikus" jövendőt biztosan csak végső elkeseredésemben váltanám be.
Ahogy így gondolkoztam, a szemem sarkában mintha egy piros fénycsóva jelent volna meg. Ugyan csupán egy pillanatig tartott és könnyűszerrel lehetett volna káprázat is, a fejemet mégis a fény hűlt helye felé kaptam. Lent a birtokon két siető, fekete alak tűnt fel a fehér havon. Mintha a rengeteg felé igyekeztek volna.
- Nicsak! Úgy tűnik nem csak mi vagyunk még ébren. Kiszökni a kastélyból az éj közepén... jó nagy csíny lehet ez, hogy megérte nekik a kockázatot. - böktem az alakok felé és hiába meresztettem oly nagyon a szememet, nem tudtam beazonosítani őket. Pedig már le akartam tolni őket utólag, hogy engem ki mertek hagyni a buliból.
- Gyere, vicceljük meg őket! - intettem magamhoz Dorist és beharaptam az alsó ajkamat úgy, ahogy a csodás terveim kieszelésénél szoktam. Előkaptam a pálcámat a kabátom zsebéből és a két szökevényt céloztam meg vele. Közben megvártam míg Doris is a korláthoz ér, hátha ő ismer néhány olyan ártalmatlan átkot, amit én nem, és a célnak is megfelelnek.
- Legyen mondjuk egy Flipendo vagy egy Tarantallegra? - néztem kuncogva barátnőmre, s közben huncut fény csillant meg a szememben. Reméltem, hogy ha egy kicsit kitombolhatja magát, felvidul. Ha pedig az őt megsértő fiút gondolja az egyre jobban távolodó alakok egyikének helyébe... Dorist ismerve csak annyit mondhatok: Merlin irgalmazzon neki!

credit

Fawena • Doris

Szavain csak nevetni tudtam, pontosan eltalálta, hogy nekem egyik sem kell, nincs nekem szükségem a sok problémára. Minden pasival csak a gond van, nekem elég, hogy ott van a legjobb barátom Walden,ő is elég gond, nem kell nekem még mellé egy pasi is. - Miért kéne nekem? Nem vagyok egy gyenge akaratú nő... - jelentem ki ezt és aztán már nem is akarom firtatni a témát, elég volt ebből a pasi témából, kérdésére, hogy mit tett az illető pedig csak legyintek, még csak gondolni sem akarok rá, szóval
Mosolygok a szavain és nézem őt. Szóval csak egy ideig lenne a tagja, hmm.. ezek szerint még reménykedik benne, hogy lesz valakije, bár szép lány és elég kedves, tuti talál magának valakit. - Szóval nem állandó tag lennél? - mondjuk nem is lényeges, az ő döntése. Én tuti nem fogok bepasizni, nem is lenne olyan idióta, akit érdekelnék, nekem is van egy természetesem és ezzel tisztában vagyok, arról nem is beszélve, hogy.. még nem is randiztam senkivel sem. - Áhh, mi nem fogunk tudni megülni a seggünkön. Én még nyolcvan évesen is kviddicsezni fogok. - mondom neki kacagva. Mindketten energikusak vagyunk és nem fogunk megszottyant vénlányok lenni. Ez remélem nem is veszi számításba.
Bennem még nem is tudatosul, hogy mi folyik ott lent, de Faw lekezd magával rángatni én meg követem, mi mást tehetnék.. Majd kérdésére csak pislogok. - Amelyiket jobbnak ítéled. - mondom neki a nyelvemet kiöltve.

music • words

Doris & Fawena

- Ne is légy gyenge akaratú! Sőt, ahhoz, hogy elbírd egy férfi szeszélyeit nagyos erős akaratod kell legyen. – mondtam magabiztosan, mintha már annyi férfival lett volna dolgom, hogy könnyűszerrel tipizálhattam volna őket. De nagyon is reménykedtem abban, hogy előbb utóbb testközelből is tanulmányozhatok egy hímet, ezért sem tartozhattam volna túl sokáig a szingli klubosok körébe.
- Lehet, hogy reménytelen álmaim vannak, de én még bízom abban, hogy lesz egy férfi az életemben, akiben feltétel nélkül megbízhatok és támaszkodhatok rá a rossz napokon. – vonok vállat sóhajtva, de mosolyogva nézem Doris arcát. Nem mindenki olyan karakán nő, mint ő, hogy senki ne kelljen neki, mert ő ura mindennek az életében.
- Kviddicsezni? – nevettem fel. Hát tény, hogy kettőnk közül inkább ő volt a varázslósport szerelmese. Én is elnézegettem szívesen, de ahhoz sosem fűlött a fogam, hogy játszam is. Mondjuk nehéz is lett volna a seprű megülése nélkül, és hát azt mind nagyon jól tudjuk, hogy én és a varázslójárgányok az egymástól lévő lehető legtávolabbi univerzumban léteztünk.
- Én örülni fogok, ha egyáltalán megérem azt, hogy nyolcvan éves legyek! – vigyorogtam és próbáltam elgondolni magam ennyi idősen. Nyugodtan ülve a karosszékben, fél szememmel a magát megfőző ebéden, másik szememmel pedig gyönyörködnék a temérdek unokám boldog arcocskájában... és én csak mesélnék nekik olyan történeteket, amik tán meg sem történtek, olyan lényekkel, akik tán nem is léteztek... milyen szép álmok is ezek, csak sajnos kevés az esély rá, hogy Merlin könyvébe is így van megírva a sorsunk. A hülye is érezheti, hogy itt hamarosan olyan háború lesz, ami megritkítja majd a varázslótársadalmat... és ki tudja milyen szörnyűségek várnak még ránk, fiatalokra is. De, én amondó vagyok, addig is élvezzük az életet!
Így is tettem, amikor a két fekete alak pechére, megláttam őket a kilátó rejtekéből és úgy határoztam, hogy ez egy nagyszerű alkalom a mókára. Doris mégsem volt annyira kapó az ötletre, lehet, hogy nem is látja őket? Pedig azt hittem, hogy csak sólyomként van élesebb látásom az átlag emberénél… Barátnőm azonban úgy tűnt nem nagyon akar belemászni a dologba, pedig nálam kiváltképp terápiás hatású az, ha mókázok. Frissen tartja az elmét és a fiatal szívet egyaránt.
- Ám legyen! Tarantallegra! – mondom ki a varázsigét és a két alakra irányítottam a varázspálcám. Sajnos elbeszélgettem az időt és már olyan távol jártak, hogy nem ért el hozzájuk az átok, de biztosan észrevették, mert futva tették meg a maradék utat a rengetegig.
- Na és most mit csináljunk? - néztem Dorisra kíváncsi szemekkel. Elfutottak az egerek és a macska unatkozik, ha nem vadászhat vagy játszhat valamit.

credit

Fawena • Doris

Na jó, talán nem is olyan rossz, hogy itt van és beszélgetek vele, mint hittem. - Nekem nem kel pasi. - még mindig kiállok a véleményem mellett. Senkire sincs szükségem, egyszerűen tökéletesen megvagyok pasi nélkül. Kicsit sem rossz, amikor boldog párocskákat látok sétálni, ahogyan csókolóznak és enyelegnek, nekem ez nem hiányzik. Jól megvagyok egyedül is, sőt. Sokkal jobb egyedül, mint ha lenne valakim, mert akkor figyelnem kéne rá, figyelnem kéne arra, hogy ne bántsam meg és maximálisan kiálljak mellette. Arról nem is beszélve, hogy szerintem senkinek sem kellek, miért is kellenék?.. nem vagyok különleges, sem okos, sem szép és még hosszú a lista, hogy milyen nem vagyok, talán túl hosszú is.
Szavain elmosolyodom, tényleg naiv. - Majd rájössz, hogy jobb neked egyedül. - mondom ezt úgy, mintha egy hatalmas bölcsességet mondanék. De tényleg, szerintem sokkal jobb szinglinek lenni, bár még nem volt párkapcsolatom, de biztos csak a gond van vele. Kérdésére pedig mosolyogva bólintok. - Igaz szűk lesz rám a mezem, de hát.. nem tántorít el tőle. - kacagok, bár tényleg túlzás, hogy nyolcvanévesen még a gurkókat fogom ütlegelni. Talán már nem is fogok élni akkor, hisz nem egy olyan alkalom volt, amikor már majdnem meghaltam.. És a halálról pedig egyből a halott barátnőm jut eszembe, nem érdemelte meg a halált, még élnie kellett volna..
NEm sokkal később pedig ő bezsong annak a két alaknak, akik sietnek valahova, de engem annyira nem is érdekel, de tényleg.. van nekem elég gondom, nem akarok tudni, hogy miben sántikálnak. Mindenkinek megvannak a magánügyei és nekem is megvannak, én sem szeretem, ha beleköti más az orrát. Aztán mikor a varázslata nem sikerül, akkor megkérdezi, hogy most mit csináljunk csak elmosolyodom.- Meséld el nekem, hogy kivel akarsz összejönni. Van valaki kiszemelted? - kérdezem tőle mosolyogva és visszarángatom a pad felé, hogy leüljünk.

music • words

Doris & Fawena

Dorissal egyszerűen nem lehet és nem is érdemes vitatkozni. Ha valamit eldönt, hogy az úgy lesz, egy hadseregnyi dementor vagy halálfaló sem tudná megváltoztatni az álláspontját. Ez tiszteletreméltó tulajdonság, az erős akarat dícséretes, de volt egy olyan érzésem, hogy nem mindig szerencsés.
- Hadd ne legyek olyan negatív. Az álmok azért vannak, hogy erőt adjanak, célt és legfőképpen reményt. – mosolyogtam. Kicsit olyanok voltunk, mint a tűz és víz kombinációja, ő a tagadó pesszimista, én a reménytelen optimista… önmagában egyik sem állja meg a helyét a világban. Mégis, jó volt látni, hogy a humorérzéke nem hagyta még el teljesen.
- Hát kedvesem, ha csak a mezed méretén fog múlni, akkor ígérem, mindent megteszek egy tágítóbűbájért! – nevettem én is. Ezt már szeretem! A jókedv mindennél fontosabb. És lám, ahogy a gondolataiba merült, megint elkeseredett. Nem tudtam eldönteni, hogy egy megháborodott kvaff ütése kellene-e a fejének, vagy csak egy istenes rázogatás ahhoz, hogy végre ne zuhanjon vissza a letargiájába.
Még a jól bevált módszerem, a móka sem tudta kizökkenteni, sőt szerintem nem is fogott fel sokmindent abból, amit az erdőbe eltűnő két alakkal igyekeztem megtenni, sikertelenül. Egyszerűen már nem volt se több, sem jobb ötletem a felvidítására. Talán mégsem kellett volna megzavarnom az elején? Lehet, hogy egyedül könnyebben túljutott volna a problémáján, amit én még továbbra sem értettem teljesen, bár már kezdtem kapisgálni.
- Mint már mondtam, egyik kiszemeltem sem ér fel az elvárásaimhoz. Még várom azt a hím egyedet, aki megdobogtatja a szívemet és tényleg azt érzem, hogy megérné “szenvedni” érte. – mosolyogtam barátnőmet nézve. Eléggé ki lehet szegény, ha húszpercenként felrakja ugyanazt a kérdést, aminek a válaszára valószínüleg nem is figyelt. Mégsem tudtam haragudni rá, nem is lett volna miért.
Elnyomtam egy irdatlan nagy ásítást, ami meglepett, mert eddig észre sem vettem, hogy időközben elálmosodtam. A levegő is egyre hidegebbé vált, a Hold is már magasan járt az égen, nekünk pedig pihennünk kellett volna, hogy a másnapi tortúrát is sikeresen túl tudjuk élni. Egy hosszú ölelés és egy jó éjt puszit követően el is köszöntem Doristól, hogy hangtalan léptekkel osonjak fel a szomszédos toronyban lévő, sötétségbe burkolózott szobámba.

//Köszönöm szépen a játékot!

credit

» Fawena Bradley & Oliver Moore
» Fawena & Catherine
» Doris && Jesse
» Fawena & Ryan
» Fawena Bradley

Doris & Fawena

Doris & Fawena

Similar topics

Similar topics