Mostanában semmi sem alakul a tervek szerint és elég idegesítő, arról nem is beszélve, hogy kezdem unni, hogy mindenki csak egy nőcsábásznak tart. Nem is vagyok az, nem értem, miért mondják rám, számomra a nők nem játékszerek, hanem hangszerek és mindegyiken játszani kell, csak máshogyan. Na de most nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy sietek le az udvarra, mert valaki hagyott nekem egy üzenetet, hogy szeretne velem találkozni. Nem is csodálkozom rajta, hogy van egy titkos hódolom, miért ne lenne, ki ne akarna engem? Szóval szépen elindulok lefelé, miközben azért eszembe jut Freja, már két napja nem láttam, talán egy kicsit hiányzik is nekem.. Nem tudom, hogy miért lett nekem ilyen fontos, de tavaly óta egyszerűen nem tudok kizárni az életemből. Nem sokkal később elindulok le az udvarra, de valamiért nincs kedvem kimenni, inkább leültem az egyik padra és lestem, hogy aki írta a levelet mikor ront nekem mérgesen. Eltelt pár perc, tíz perc... majd én ráuntam, nem fogok én senkire sem várni, amúgy sem az én stílusom. Szóval felálltam, zsebre vágtam mindkét kezem és elindulta volna lefelé az alagsorba, de ekkor megpillantottam azt a hollós csajt, aki szerintem rám van kattanva. Szegény nem tudja, hogy én tudok a fejében olvasni, de ettől izgibb az egész. Elindulok felé, persze nem sietősen. - Hé Ever. - mondom neki köszönés gyanánt egy aranyos mosollyal az arcomon, tudom hogy nem fog tudni nekem ellenállni, de hát ki tud? - Nem lenne kedved kicsit beszélgetni? - kérdezem tőle még mindig aranyosan mosolyogva, remélem, hogy nem fogja az elérhetetlen picsát alakítani, meg hát.. amúgy is olvasni fogok a fejében.
Kezdőlap
