Diana Naomy Haven

Rövid idézet ide

Di, Ana, Dia


15


Félvér


Dumbledore, de mostanában már titkolja a hovatartozását


Nincs semmi, de jó lenne ha lenne


Hugrabug


Kathryn Prescott


Keresett

Félvér családba születtem bele, 2 testvérrel együtt. Jó nagy családunk van mi? De mindig is fontosak voltak számomra. Kiskorunkban mondjuk sokkal jobban kijöttünk egymással mint mostanság. Az ikertesóm - nem vallom be természetesen szemtől szembe - nagyon idegesít manapság, a bátyámmal pedig már nem tudok úgy beszélni mint régen. Tök gáz. De azt hiszem jó így nekem. Anya mindig azzal jön, hogy ez a pubertás kor, ilyenkor minden a feje tetejére áll, és hát persze ez mellé még ott van az is, hogy varázslók vagyunk. De azért egy jó kis kalamajka mindig jöhet.
A családom Dumbledore hű, és természetesen ebből kifolyólag én is. Félvér létemre nem mondhatnám, hogy túlságosan biztonságban érzem magam, sőt... a tavalyi évzáró óta egyáltalán nem. Pontosan ezért van az, hogy inkább a lehető legnagyobb titokban tartom a származásom és a lojalitásom kérdését is mindenki előtt.

Pár évvel ezelőtt úgy jellemeztem volna magamat, hogy visszahúzódó, ártalmatlan, magányos. Mégis, ahogy átléptem a Roxfort kapuját, idővel ez mind megváltozott. Főként, mert már nem voltam annyira Donna hatása alatt. Mindig - még a mai napig - úgy érzem, ő jobb nálam, sosem egyezett meg az ízlésünk, sosem választanánk ugyan azokat a ruhákat sem. Mintha nem is ikrek lennénk.
Ahogy elkezdtem kamaszodni, megismertem pár jó barátot, ellenséget és miegymást, felszabadultam. Szinte kifordultam magamból, sokkal lazább lettem és már merek nyitni mások felé, kipróbálni dolgokat. Néhányan ezt őrültségnek nevezik a köreimben, én pedig csak kíváncsiságnak.
Sosem voltam túl okos, mindig is kerültem a tanulásra szánt időt és ez természetesen a gyenge év végi eredményeimen is meglátszik.
Amit ma látsz rajtam az az örökös vidámság, a tettrekészség, ambiciózus, és persze még évekig sorolhatnám, fényezhetném magam ezen kiváló tulajdonságaimmal, de nem teszem, kell némi helyet hagyni a rossznak is nem?
Bizalmatlan vagyok más emberekkel szemben, attól, hogy merek nyitni még nehezen szokom meg őket hiszen többször átvertek már életem során. A féltékenykedés, az a fránya kis zöld szörny sosem fog eltűnni az életemből úgy érzem, és ebből kifolyólag sokszor hirtelen és indokolatlanul támadok le -rá- másokra. Ha szükséges, akár ki is tudom játszani őket; amolyan csendesgyilkosnak nevezném ezt.
Természetesen ez csak néhány kiemelkedő dolog, a többit a jövő majd alakítja.

- Tammy, gyere már, igyekezz, még elkapnak! - Szobatársammal együtt futottunk ki, kézen fogva a hugrabug klubhelyiségéből. Körül sem néztem igazából, csak kuncogtam, miközben úgy éreztem magam, mint egy szabad kismadár. Örültem neki, hogy van egy ilyen barátom mint ő, örültem neki, hogy akkor elsőben egymás mellé ültünk a vonaton. Mint már akkor kiderült: idióták vagyunk mi ketten.
- Di, lassíts! Nincs itt senki sem!- Lihegte mögöttem, de még mindig nem lassítottam. Szabad kezem felemeltem és pillanatokig lehunyt szemmel haladtam előre, miközben megpróbáltam koncentrálni a levegőre, amit a karom átszel miközben suhanunk. Elképzeltem, milyen lenne ha most seprűn tenném meg ugyan ezt. Aztán megálltam. Hirtelen torpantam meg és tekintettem a mellettem álló szőkeségre. Először meglepődött arcot vágtam, de végül elvigyorodtam. Túl jól éreztem magam.
- Csináljunk valami őrültséget! - Suttogtam, miközben közelebb léptem hozzá. Egyik kezemmel egy kósza tincset a füle mögé gyűrtem, majd felnevettem és tovább kezdtem húzni, ki, a birtok felé.
- Ettől nagyobbat? - Suttogta úgy, hogy én ne halljam, miközben egy óriási sóhaj is elhagyta száját. Akkor még nem tudtam, hogy reménytelenül szerelmes belém.



- Diana Naomy Haven! Jól hallottam, mit műveltél az éjjel? Ha ezt anyáék megtudják... - Vágódott le mellém dühösen a bátyám. Mostanság sokszor ilyen velem, hiszen a lázadó korszakomat élem és hát mondhatjuk, hogy nem minden tettem tetszik neki. De persze tudom, hogy ő is csinált pár érdekes csínyt ebben a korban. Mintha olyan felnőtt lenne amúgy meg... pff, még csak 17! Tekintetem egy pillanatig pihentetem rajta, majd elfordítom a fejem.
- Semmi közöd hozzá. És különben is mondtam már, hogy ne ilyen nyilvános helyen beszélj hozzám. Tök gáz. - Szemeimben valami furcsa fény csillogott fel, miközben ismét felé fordultam, majd lassan felálltam az asztaltól. Valamilyen szinten rosszul esik ilyenkor, hogy ezt vágom a fejéhez, és biztosan meg is bántom vele, de azért még nem érzem annyira bántónak mégsem. Nem ragadja meg a karomat, hogy visszatartson, pedig valahogy ezt tudtam volna beleképzelni most ebbe a helyzetbe. Így hát még utoljára dühösen rátekintek, összeszedem könyveimet és elhagyom a Nagytermet.



- E? Bakker Tams, tök hülye vagyok ehhez. A szüleim meg fognak ölni. Hogy tudtad kiválóra megírni ezt a vizsgát? Szerintem tök nehéz volt, mintha kínaiul olvastam volna a feladatokat, de tényleg. - Gyűrtem bele a vizsgalapomat a táskámba, miközben kifelé sétáltunk a teremből az utolsó napon. Felsóhajtottam. Nem épp úgy sikerült az évem, ahogyan elképzeltem. Talán többet kellett volna tanulni. Talán...
- Ne aggódj, megértik mag. Nem az erősséged ennyi. Csak nem fognak egész nyáron rabságban tartani. Figyi, majd elmegyek a menő megbűvölt vespámmal érted, aztán tuti elengednek egy kis lazulásra hozzánk. Eljössz ugye? Ígérd meg Di. - Tekintete egészen furcsa volt, majdnem hogy könyörgő, mint egy árván maradt kiscicáé. Csak elnevettem magam és megráztam a fejem. Táskámban kezdtem el kutakodni.
- Persze, hogy elmegyek. Meg fogok bolondulni a családommal két hónapig. - Forgattam meg szemeimet, miközben elővettem egy gondosan becsomagolt dobozkát. - Ezt majd csak akkor nyisd ki, ha hazaértél. És egyszerre csak egyet egyél belőle! - Kacsintottam. Mostanság sok dologgal kísérleteztünk és hát mit is mondjak... a bájitaltan az egyik erősségem közé tartozik. Sok érdekes dolgot lehet kihozni pár csöpp esszenciából.  - Megyek, megkeresem Tudodkit, és adok neki is egy kis ajándékot. Jó kis szerelmi bájitallal. - Nevettem el magam, miközben a fiúról beszéltem, aki tetszik. Tams sosem díjazta ezeket az ötleteket, de én mégis viccesnek találtam megugratni egy kis csínnyel a srácokat. Elengedtem barátnőmet, elköszöntem, aztán a következő sarkon sasszézva tűntem el a tömegben.