Vannak olyan napok az életben, amikor még én is bal lábbal kelek fel, és az én örök jókedvem is valahol a tó mélyén a sellők között leledzik és parolázik velük. A mai napot is csak valahogy végigszenvedtem, igazából az árnyéka voltam saját magamnak, és ez még a szemfüles átváltoztatástan tanárnak is feltűnt, aki szóvá tette, hogy csak nem beteg vagyok? Nem vagyok beteg, csak egyszerűen semmihez sincs kedvem, és ez már ott nyilvánvalóvá vált amikor reggel a lekváros pirítósom az ölembe esett és majdnem felborult a kávés bögrém, ami elég intő jel volt.
Most az egyik folyosó beugrójában üldögélek és azon tűnődöm hogy mégis mihez akarok majd kezdeni az iskola után. Eléggé fontos, mert ugye a tantárgyakra is a szerint kell járnom, és tudni kéne, hogy melyikekre feküdjek rá. Mondjuk nagyjából mindegyikre kéne, de mégis melyiket tekintsem első rangúnak. Mit választok? Eddig az auror szakma tűnt a legjobb ötletnek, mivel a metamorfmágiámmal elég jól tudom magam álcázni, és sokszor hasznos lehet még. Végül is a készség tantárgyakból jó vagyok. SVK, BBT és ÁTV de... rá kell feküdnöm a bájitaltanra is. Egek, mennyit kell majd készülnöm, és már idén el kell kezdeni a felkészülést. Nagyot sóhajtok, és beletúrok a hajamba, ami éppen ezüst-világoskék és lila árnyalatokban tündököl, jelezve hogy micsoda színes személyiség is vagyok én igazából amikor épp nem kap el a letargia.
Bámulok az előttem lévő könyvre, de azt sem fogom fel hogy milyen tárgyhoz tartozik és mit akarok tőle. Homlok ráncolva süllyesztem el újra, semmi értelme, és csak úgy üldögélek minden cél nélkül és mikor pislogok akkor fogom csak fel, hogy kedves-kellemetlen ellenfelem Diana mászik éppen a képembe és valószínűleg válaszra vár. Pislogok egyet kettőt.
- Izé, ne haragudj. Mi volt a kérdés? - pislogok rá és próbálok fókuszálni a szavaira, hátha ezúttal el is érnek hozzám. Alapvetően jó a viszonyunk, de imádunk egymás agyára menni. Bár most jó eséllyel az ő köre jön mert én kicsit használhatatlannak érzem magam.

Mint minden nap, ma is olyan energikusan keltem ki az ágyból,
hogy azt már jó volt nézni. Gondolom, a drága szobatársaim nem mindig örülnek ennek, főleg akkor nem, ha épp az ágyaikon ugrálok végig,
ahhoz, hogy eljussak a szekrényhez, és kihalásszam belőle a rucikat.
A hátamra dobom a táskát, amiben ugyan nem sok minden van, de a látszat kedvéért egy könyvet és egy füzetet beledobok, majd kalandot keresve indulok neki a napnak. Mint mindig... csak most egyedül, mert Tams épp elvan keveredve az egyik izébizé, beadandójával.
A nagytermet megejtve egy kis reggelit kicsempészve indultam tovább a könyvtár felé, mert tudom, hogy ilyenkor még nagyon kevesen vannak és talán egy kicsit tudok kutatni ez az után. Persze amint a folyosón bóklásztam, megláttam azt a jellegzetes hajkoronát, amit Chezzy visel, és még véletlenül sem haboztam, hogy esetleg békénhagyjam szegény párát, amikor láthatólag nagyon bele van merülve a könyvébe, odasiettem és leguggoltam mellé, ezzel egész közel hajolva hozzá, hogy belelássak abba az irományba.
- Minek ez neked Princeton? - Mormoltam el neki, de láthatóan nem jött válasz és nem is jutott el az agyáig, így csak megforgattam szemeimet és meglöktem a fiú fejét játékosan, hátha észhez tér. - Izé meg ecet. Nem hogy valami érdekesebbet olvasnál az. Ma be fogok menni a tiltott részre a könyvtárba, és te is velem jössz. - Még soha nem voltam, és már kész tervem van rá, hogyan játsszuk ki az öreg könyvtárost. Chezzynek pedig amúgy sincs túl sok választása. Pimasz vigyor terül szét az ajkaimon.