Asztronómia tanterem - RT

Tiffany & Alex

- Ms. Doggers maradjon itt, a többieknek viszlát! - ahogy kiejtem a nevet, cseppet ellágyul hangom. Mostanában kifejezetten ritkaságszámba megy azon alkalmaknak a száma, mikor láthatom Tiffanyt. Ez konkrétan a tanórákat jelenti, és azt, hogy a Nagyteremben látom néha, mikor eszek. Fogalmam sincs, hogy mi van vele.
Mikor mindenki elment, a lányhoz fordulok, és cseppnyi teketóriázás nélkül szegezem neki a kérdést. Elkerül, miért? - cseppet sem vagyok nyugodt emiatt. Tudtommal nem tettem ellene semmit, mégis ritkábban találkozunk, mint azokkal a diákokkal szoktam, akiket nem is tanítok. Lehet, hogy nem helyes ez a túlzott aggodalmam, mégsem tudom kontrollálni magam. Tudnom kell az okát, ami miatt kerül.

Nem számítottam rá, hogy majd az én nevemet fogom hallani, miért akarna velem beszélni? Az utóbbi időben kevesebbet találkoztunk, erről direkt tettem is, mert nem jó dolog, ha én találkozom a professzorral. Neki is jobb lett volna, ezek szerint nem. Mikor kimondja, akkor csak bólintok egyet és mikor mindenki kiment, akkor közelebb lépek az asztalához.
Kérdése meglep, nem is tudom mit mondjak rá hirtelen, ezért habozok, de csak egyetlen másodpercig. - Nem kerültem önt. - jelentem ki határozottan, majd ránézek.. hazudni neki, hát rosszabb, mintha egy idegen férfi tapizna, de muszáj... - Lefoglaltak a tanulmányaim, emellett nincsenek jó napjaim, Mr. Awkward. - mondom neki őszintén.

Tiffany & Alex

Azt gondolom a hazugságokról, hogy bármennyire is vezérel minket a jószándék, bosszúszomj, vagy esetleg a félelem, nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy tönkretegyük magunkat.
- A hazugság rendkívül káros drog. Talán a legrosszabb mind közül. Sosem gondoltam volna, hogy ezzel él… - bevallom, csalódtam benne, méghozzá nem is kicsit. Az egy dolog, hogy kerül, de legalább ne tagadja le.
- Üljön le, kérem. - megvárom, míg megteszi, s vele szemben felülök az asztalra. - Történt valami?

Látom rajta, hogy csalódott, de nem akarom elmondani neki, hogy milyen érzéseket táplálok iránt, meg persze ki tudja, hogy mennyire valódiak. Lehet, hogy csak egy buta tininek tartana, aki beleszeretett a segítőjébe.. Pedig a múltkori óta kerülöm.
Nem tudok mit mondani erre, csak fogom magam és leülök, amikor arra utasít és látom, hogy felül egy padra nem messze tőlem. - Nem szeretnék a gondjaimról beszélni önnek, gondolom megvannak a maga bajai is, nem kellenek még az enyémek is. - mondom neki mosolyogva, majd oldalra pillantok. Nem fogok neki semmit sem mondani, nem vagyok meghibbanva.

Tiffany & Alex

Sóhajtok egyet. Bármennyire is nem akartam, úgy tűnik az lesz a legjobb mindkettőnknek, ha legilimenciával derítem ki a dolgokat, de nem akarom elsietni. Adok neki több esélyt is. Miért? Pusztán bizalomból, semmi más miatt.
- A fejében tudnék turkálni, ha mindenáron meg akarnám tudni az okot, ami miatt kerül. És kérem, ne kíméljen, együtt tudok élni az ön problémájával, amennyiben van, és meg is osztja velem. Ha szépen nem megy, majd megoldom máshogy… - aggódok érte. Fogalmam sincs, mért viselkedik így, de még nem hívom segítségül képességemet.- Féltem önt, Ms. Doggers.

Nem akarom, hogy turkáljon a fejemben és nem is fogom engedni, gyakoroltam, hogy ne tudjanak turkálni benne és most sem fogom hagyni magam. Semmi keresnivalója a fejemben és nem is tartozik semmi sem rá, amit ott bent van.
- Nem tenne ilyet, mert tiszteletben tartja a magánszférámat és a gondolataim privátak, nem tartoznak senkire sem. - mondom neki, majd nagyon reménykedem benne, hogy igazam is van és nem akar majd a fejemben turkálni.. Mr. Awkward egy rendes ember és az is marad egy életre. - Ne féltsen engem, minden rendben van velem. Ön hogy van? - inkább beszélgetek róla, mintsem magamról.. nem kell tudnia és nem is fogja megtudni, szigorúan másra gondolok, nem arra.. csillagképekre és információkra a tejútrendszerről.

Tiffany & Alex

- Eddig tiszteletben tartottam a gondolatait, de, amennyiben nem engedi, hogy törődjek magával, kénytelen leszek feldobni az elvemet, miszerint engedély nélkül nem olvasok emberek gondolatában. - leülök mellé, és végjgsimítok karján egy mosoly kíséretében. Arcomon látszik a gondterheltség, de ez sem tántoríthat el. - Nézze… nekem ön többet jelent egy diákomnál. Barátomnak tekintem, illetve lassan inkább már annál is többnek, hokott tudom, hogy ezt nem szabadna. Bennem megbízhat, és még egyszer felteszem a kérdést: Bántja valami? - várom a válaszát, s remélem, hogy nem kapok pofont.

Csak sóhajtok egy nagyot a szavaira és próbálom kihúzni magam ebből a helyzetben, de nem hiszem, hogy bármivel is kitudnám magam..
- Kérem, nem nagy dolog. - számára tényleg nem, de számomra már tényleg nagy dolog.. Nem is tudom mit mondana, ha megtudná, hogy nem közömbös számomra és sokkal többet jelent, mint bármelyik kortársam.. Talán elítélne? Vagy megalázna?.. Nem, ő nem olyan, de aztán meghallom a szavait és az érintése.. Leblokkolok és nem tudok mit mondani neki.. Vagyis egy félmondatot tudok kipréselni magamból.. - Ez nem helyes.. - mondom halkan, alig hallgatóan.

Tiffany & Alex

- Az érzelmeimet nehéz kontrollálnom, ha önre gondolok… - elhúzom kezem. Nem akarok rontani a helyzeten ennél is jobban. Nem hiszem, hogy lehetne, de ki tudhatja azt? Lehet, hogy vagyok annyira béna, hogy nekem sikerülne.- Azonban tényleg nem helyes, és sajnálom, hogy ezt elmondtam. - zavaromban tarkómat vagargatva sétálgatok a padsorok közti, keskeny folyosón.[size]

[/size]

Kell nekem ennél több? Akarok én mást még hallani? Már most mindent eldobnék csak hogy viszont érezhessem szabadon azt, amit mond.. mert viszonozom, csak nem merem megmutatni neki.. - Értem. - Mindössze csak ennyit felek és nézem, ahogyan el megy mellőlem.. nem akarom, hogy elmenjen, nem akarom, hogy itt hagyjon és elfelejtsen. Nem akarom, hogy mást nézzen és másoknak mondja ezeket, amiket most nekem mond.
Veszek egy mély lélegzetet és ránézek, nézem ahogyan járkál. - Azért kerültem, mert túlságosan kedvelem önt és nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön.. Legalább olyan bűnösek érzéseim, mint az öné. - felelem neki, miközben a kezeimet nézem, rá sem merek nézni, lehet hogy csak ki fog röhögni.

Tiffany & Alex

Meglepetten megállok előtte. Nem igazán akarom elhinni amit mond, de bizalmatlanságra nincs okom vele szemben.
- Köszönöm, hogy elmondta… - még mindig zavarban vagyok. Komolyan nem hiszem el, hogy két diákomba habarodtam bele egyszerre, és ebből az egyik szintén úgy érez irántam, mint én iránta, a másikukról pedig nem tudom, hogy viszonyul hozzám.Bonyolultabb nem is lehetne az utolsó évem… Csak el ne kiabáljam!
- Szerintem… Nem tudom, nem kellene ez a kavarás egyikünknek sem. Lehet, hogy csak valami fellángolás… - persze ezt csak magammal akarom elhitetni, hogy ne fájjon annyira a dolog.[size]

[/size]

Nem erre számítottam, nem hittem volna, hogy ilyen lesz és ennyire.. szar. Mert szar érzés ez most, nagyon is szar.. Nem is akarok ezzel foglalkozni, hiba volt elmondani neki és hiba volt megosztani vele, hogy mit is érzek. Mit akarhatna tőlem? Ott van az a másik lány.. hogy honnan tudom? Az emberek pletykálnak....
De eddig még minden elviselhető volt, amíg ki nem mondja azt a mondatot. Gondolkodás nélkül állok fel. - Nem hittem volna, hogy ezt gondolja, de ez esetben... - a lehető legnagyobb ívben kerülöm őt ki és indulok meg az ajtó felé, csak hát pont elállja az utamat. - NE féljen nem mondom el senkinek, de nem látogatom az óráit többet. - jelentem ki határozottan, mert igenis szarul estek a szavai.. nagyon is szarul, de örülhet, sikerült lepattintania.

Tiffany & Alex

Balfék! Hogy lehettem ekkora idióta? Mi az, hogy csak fellángolás? Basszus már, azt se tudom, mi az a szerelem, és én beszélek fellángolásról!!!
Mint valami fúria, úgy állom útját az ajtóban. Ezt muszáj lesz helyrehoznom.
- Én… ezt én nem gondolom így! Az előbbi, amit mondtam, csak… Nem hazudok, fogalmam nincs mért mondtam, de el ne higgye, kérem. - szemeimben és testem egészében tombol az önmagam elleni harc. Hogy mondhattam neki ilyet? - Kérem, bocsájtson meg nekem, és beszéljük meg a dolgot…

Nem fogok leállni vele beszélgetni, nem akarok vele semmit sem megbeszélni, nekem annyi elég volt, amit hallottam. Nem kell tovább firtatni a témát, elmondta őszintén, amit gondolt. Nincs mit ezen szégyellni, ez van.
Nem enged ki, csak sóhajtok egyet. - Nincs ezzel semmi gond, az őszinteség fontos. - mondom neki mosolyogva. Legalább őszinte volt és elmondta, amit gondolt. Ezzel tényleg nincs semmi gond. - Nincs mit megbeszélni Mr. Awkward, nincs szükségem erre az órára, hogy gyógyító lehessek, eggyel kevesebb teher. - mondom őszintén és halkan.

Tiffany & Alex

Igen, az őszinteség fontos, bár nem érzem, hogy őszinte lettem volna vele, sokkal inkább, hogy magammal együtt őt is becsaptam. És ez mérhetetlenül fáj. Nem, ez biztosan nem a tantárgyam iránti szeretet, és fájdalom, hogy feladja a tantárgyat. Az csak egy formaság, bár tényleg nem akarom, hogy abbahagyja, mert kifejezetten szeretem, ha ő is jelen van. Ő döntése, nem szólhatok bele…
Nagyot sóhajtok, lehunyom szemeim, és elállok az útból.Remélem tudja, hogy egy tantárgy feladásához nyomós ok kell. Nem fogadják el, hogy “bunkó a tanár” vagy hogy “meguntam a tárgyat”. - ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam neki, bár talán mégis. Nem hiszem, hogy túl sűrűn dobna a kukába tantárgyakat. - Sok sikert a szakmához, amit választott…[size]

[/size]

Nincs semmiről tovább beszélgetni, nem kell firtatni a témát, kimondta a dolgokat, amik talán igazak.. Mi van, ha ez az egész csak egy bugyuta fellángolás? Nem is lehet több, hülyeség az egész, jobb les minél előbb elfelejteni.
Látom, hogy eláll az utamból, de nem is tudom, hogy menjek vagy maradjak e. - Tudom, majd talán kitalálok valamit, nem kell féltenie, elég eszes vagyok hozzá. - mosolyodom el halványan és nézem őt, mert nem tudom, hogy mit kéne tennem, talán tényleg el kéne mennem innen, de nem tudok.. még nem. - Annabelle.. hogy van? Minden rendben van maguk között? - láttam hogy néz rá a lány és ő hogyan néz a lányra, őt is kedveli annyira, mint engem.

Tiffany & Alex

- Az eszét nem féltem… - a helyzet ellenére felnevetek. Az esze teljesen rendben van, biztosan kitalál egy frappáns okot. Bár ne lenne ennyire éles az esze. Mármint.. Félreértés ne essék, örülök, hogy okos, de nem akarom, hogy ezt arra használja, hogy kevesebbet láthassam.
- Tessék? Mi van Annával? - nem értem, mire gondol, bár lehet, hogy jobban is járok így.

Nem tudom mit mondjak neki.. erre az egészre nem tudom, hogy mit mondjak. - Köszönöm. - mondom neki és sóhajtok egyet. Biztosan kifogok tudni találni valamit, ami miatt leadhatom az orrát, majd jól megindoklom és Albus elég rendes ember, megfogja engedni.
- Értem, szóval inkább tagadja és ne mondja ki. - mondtam neki sóhajtva. Tudom, hogy ezért most talán megfog lincselni és pontot von le vagy nem is tudom.. - Bánt, hogy azt mondta az előbb. - mondom neki, miközben mérgesen nézek rá.

Tiffany & Alex

Aprót biccentek neki a köszönömre, majd lépnék el az ajtóból, de következő mondata felettébb meglep, és egy kicsit fel is dühít. Igen, mostmár értem, hogy mire gondolt.
Visszaállok az ajtóba, és úgy érzem magam, mint még eddig talán sohasem. Rosszul érzem magam saját emberi valómtól, mellette pedig elszántan állom útját. Szemeimben látszik, hogy innen nem megy el, amíg nem hagy fel a tervével, miszerint itt hagyja a tantermemet.. örökre.
- Üljön le, most. - szinte már dühös vagyok a feltételezésre, miszerint én és Ms. Laughlin… értitek... [size]

[/size]

Na jó, talán nem kellett volna ezeket mondanom neki, de most én vagyok a sértett fél, ő sértett meg engem, de talán így kellett lennie. Nem akarta megbántani és feldühíteni sem, de hát látom, hogy sikerült azt tennie, inkább távoztam volna, de utamat állta és nem engedett ki.
- Rendben. - felelek neki az utasítására és felülök az egyik padra, ami nincs messze tőle. Nézek rá és figyelem, hogy mit csinál, de szeretem őt... és mégis inkább legyen igaza, legyen ez az egész egy fellángolás és semmi több. - Miről szeretne beszélgetni? - kérdezek tőle, de válasza egyértelmű, az előbbi mondandómról.. Túl nagy a szám néha.

Tiffany & Alex

Nem mondom, hogy szeretem Annát, de azt sem, hogy nem. Igazából csak halvány fogamam van arról, hogy mit is érzek iránta. Kedelem, ez egyértelmű, de szerelmes nem vagyok belé.
Megvárom, amíg leül, pontosabban felül egy padra, és közelebb léek. Nagy levegőt veszek, hogy kicsit lenyugodjak, és belekezdek. - Anna kedves lány, de nincs köztünk semmi. Ön viszont, ahogy látom, érzelmekkel van tömve, melyek nem biztos, hogy túl pozitívak. Szeretném hallani, hogy mi a baj... Persze, csak ha el akarja mondani. - remélem beszél, mert szörnyű így látni.

Nem akarok vele beszélni, elakarok innen menni, nem fogok semmit sem, mert nem.. nem helyes, nem akarok vele beszélgetni, kellett nekem megszólalnom és olyanokat mondanom, amivel csak bajt hoztam a fejemre.
Aztán mikor közelebb láp megrezzenek, mert... szerintem megint rám jött az a dolog, hogy nem bírom elviselni a férfi érintést. Talán azért, mert megbántott.. - Nincs semmi baj. - jelentem ki mosolyogva, majd oldalra pillantok. - minden a legnagyobb rendben. - nyomatékosítom a hülyeséget, mert semmi sincs rendben.

Tiffany & Alex

Sajnos látom a reakciót, amit közeledésemmel váltok ki. Fáj, hogy már engem sem bír elviselni, pedig én tényleg nem akartam rosszat. Legutóbb is olyan jót beszélgettünk, nem akartam elrontani.
- Nézze, nem akartam megbántani azzal, amit mondtam, és ne féljen, nem bántom. - utalok ezzel az apró rezzenésére. - Ha szeretne beszélni, akkor a nap bármelyik szakában állok rendelkezésére, és bízom benne, hogy jól dönt a tantárggyal kapcsolatban. - nem igaz, én abban bízom, hogy nem hagyja itt, de ezt neki nem kell biztosra tudnia - nem mintha nem lenne egyértelműen kikövetkeztethető. Az ő évfolyamán nem sok diák jár már az órámra.
- Nem fogom marasztalni, de elüldözni sem. Megszínesíti, feldobja az óráimat... - mint a csillagok, de ő még él is, és ez külön plusz pont nálam. A terem elejébe sétálok, és felveszek egy dossziét, majd visszasétálok, és átadom neki. - A tantárgybeli teljesítményei, és a magatartás-szorgalom minősítése tőlem, amennyiben úgy dönt, hogy itt hagy minket. - szomorúság tükröződik arcomról, és nem szeretném palástolni. Nem szégyen, ha egy férfi kimutatja az érzéseit.

Szabad játéktér!

» Asztronómia óra

Asztronómia tanterem - RT

Asztronómia tanterem - RT

Similar topics

Similar topics