Utálom a szüneteket. Hálátlannak, meg elég rossz gyermeknek tűnhetek, de gyakran agyalok azon, hogy sokkal szívesebben lennék ilyenkor a Roxfortban. Ott is folyamatos nyüzsi van, nagyjából sosem vagyok egyedül, de azért ott nem kell hallgatnom a családom hülyeségeit. Arról szó sincs, hogy ne szeretném őket, de azért egy néhány hónapos kihagyás után, már egy kisebb dózis is halálos lehet belőlük nem is beszélve a tényről, hogy most nem csak a famíliával vagyok összezárva. Egy háztársam is felbukkant nálunk, mivel nem akart egyedül maradni a szünetre. Lehetne több esze, mint ide jönni az isten háta mögé Furáékhoz, de hát most lehetősége van kipróbálni az életet kis kommunánkban. Elég durva, hogy egyelőre jobban kijön a szüleimmel, mint én. Simán lehet, hogy ez csak azért van, mert gombászik szülőapámmal vagy mert őt nem idegesítik azzal, hogy lassan párt kellene találnia és alaposan megszaporodni. Késő este van, én pedig élvezem, hogy csönd van. Nagyon ritka, hogy senki nem rikácsol,kántál, nyüszörög, gajdol a fülembe, szóval ki kell használni. Főzök magamnak egy teát (szigorúan organikusat, más választásom nincs is) és bekuporodom a heverőnk sarkába. Sokáig csak bambulok bele a világba, aztán az egyetlen családi képünket kezdem nézni. Többnyire anyáék kiakadnak már a hasonlók említésétől is, de egyszer Eagle elzavarta őket egy fotózásra a testvéreimmel együtt. Ez az egyetlen normális képünk, amin mindenki szerepel, azt nem nagyon bírtuk nekik elmagyarázni, hogy mozogni is fog, így elég idiótán néz ki a kompánia. A kicsik grimaszolnak, apa elutasítóan húzza a száját, anya érdeklődve néz a kamerába, a nővérem épp a fiacskáját csitítja kevés sikerrel. Mi Eagle-lel egymásra vigyorgunk. Ugyanolyan volt a mosolyunk és csak ő értette milyen bizarr lesz hirtelen minden, amint elhagyjuk a Roxfortot és visszatérünk az otthonunkba meditálni, meg fát ölelni. Nagyot sóhajtok és hátrahajtom a fejem a kemény támlára. Bolond egy hely ez, az már biztos.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 22 Feb. - 17:55
Karácsonyi szünet, minden diák, akinek van családja, az otthon tölti. Vagy nem. Én sajátos döntést hoztam: a szüleim Új-Zélandra költöztek a növekvő fenyegetettség miatt, ami napjainkat beárnyékolja, a támadásokról szárnyra kelő hírek erre ösztökélték őket. Én pedig nem is tudom, hogy kedves szüleim hogy csináltak griffendéles gyereket, ha ilyen könnyen menekülőre fogják, de én nem. Lehet, hogy ifjonti hév és hülyeség, de nagykorúként legalább már rendelkezek a sorsommal és az enyém ide köt, a ködös Albionba. Szóval a karácsonyi szünetre nem nagyon kívántam kiutazni, de a Roxfortba zárva magányosan tengetni a napjaimat, szintén nem találtam jónak, úgyhogy maradt a csavargás a szünet idejére. Liverpool-t alaposan ismerem, szóval több pezsgésre és kalandra vágytam, nem pedig verekedésre a matrózokkal, így Londont választottam, az Expressz úgy is ott tesz le ugye... szóval összepakoltam a legszükségesebbeket egy hátizsákba, felpattantam a vonatra és bele is vetettem magam a kalandba, mondván, majd csak meghúzom magam valahol, ha mást nem mondjuk a St. Pancras pályaudvaron, oda amúgy is járnak sokan aludni.... bár, arra nem számítottam, hogy a probléma hamar meg fog oldódni, mert a vonaton egy kupéba kerültünk háztársammal, Halcyonnal és csevegve elmeséltem neki a terveim, ő meg felvetette, hogy talán náluk is akad valami hely, a környezetet figyelembe véve meg ez nekem teljesen megfelelt. Így történt az, hogy most hirtelen bevetődöm az ücsörgő Halcyon mellé. - Szép estét! Jut nekem is egy csésze tea? - mosoly ül ki az arcomra. Rendes lány és meg tudom érteni, hogy miért rázza ki a hideg a környezettől, ahol él, hosszú éveken keresztül a hippi világ 0-24 sok lenne nekem is. Így kis adagban és egy pályaudvari pad helyett oké a dolog, szabadon kelhetek-járhatok és van fedél a fejem fölött, sőt, tegnap még kicsit trippeltünk is Hal édesapjával, de azt hiszem ezt az élményt nem sűrűn akarom megismételni. Zeneileg is meg tudjuk legalább találni a hangot kicsit, amíg nálam a gitár és elő tudom vezetni a Give peace a chance-t Lennontól, addig nincs nagy gond.
Kezdőlap
