Silje!


Képtelen vagyok elhinni, hogy már megint képes voltál minden szó nélkül lelépni szeretett otthonunkból. Hát ennyit jelentenek neked azok a békés, boldog pillanatok, amiket együtt töltöttünk a pincében, a folyosón, a konyhában esetleg a kerti házban? Jó, utóbbinál elnézésedet kérem a levágott manófejek miatt, az apád műve az egész, tudod, hogy én művészibb vagyok ennél.

Csalódtam benned. Megint. Azt hittem, hogy sikerült megértetnem veled mennyire fontos és szent a család nálunk, de úgy tűnik, hogy a Roxfortban ahelyett, hogy pallérozták volna az elméd csak ostobább és butább lettél. Elhiheted, hogy ezt nem fogom ennyiben hagyni, már félig meg is fogalmaztam a panaszlevelet az igazgatónak.


Fogalmam sincs, hogy pontosan merre jársz, de szeretném, hogy tudd: itt vagyok. London esős, undorító és semmitmondó utcáit járom, megkínzom azokat, akik gyanúsnak tűnnek és hidd el, valaki biztosan tud majd használható információval szolgálni a holléted felől. Addig is ártatlan varázslók, boszorkányok és muglik fognak könyörögve előttem térdepelni mielőtt feloldoznám őket a bűneik alól. És igen drágám, mindegyik halott a te lelkeden fog száradni, hiszen tudod, hogy csak úgy nem bántanék senkit. Maximum kedvtelésből, de az ember azt csinálja amit szeret.

Abban is biztos lehetsz, hogy meg fogom találni azt a tetű Antonin Prior Dolohovot is és az egész családjával együtt kitörlöm őket a létezésből. Ne aggódj, Antira vigyázni fogok, ő különleges bánásmódban részesül majd. Egyenként fogom megszabadítani különböző testrészeitől, amikkel azokat a disznókat fogom etetni, amikben különb vér folyik, mint a Dolohov-család tagjaiban. Természetesen végignézetem vele. Meg veled is. Foghatjátok egymás kezét. Már ha még lesz keze.

Remélem elvetetted már azt a kis fattyat, ami benned növekszik és mérgezi a Bronshtein vonalat.

Szerető leendő férjed,

Romochka Spiridon Bronshtein

Silje!


Te is tudod, hogy az olyan nevetséges dolgok, mint a női egyenjogúság nem léteznek. Bár valóban elgondolkoznék bizonyos csonkításokon, ha egyfolytában a nyakamon lógnál, azért mégis felháborítónak találom, hogy csak úgy lelépsz. Mi van ha történik veled valami, míg így lázadozol? Akkor ki szül nekem erős fiúgyermeket?


Amint válaszol rá, elolvashatod. Amennyiben hazatolod a formás kis seggedet...


Születésed pillanatától kezdve figyeltelek, Silje. Ne nevettess már olyanokkal, hogy nem ismerlek. Nálam jobban nem ismer senki - se kívül, se belül.

Látod, pedig megadtam a lehetőséget arra, hogy okosan dönts. De már az eszedet is elvette Dolohov, csak tudnám mit eszel rajta... De ne aggódj, nemsokára kigyógyítalak a betegségedből.

Ha te nem, majd elveszem én a fattyút.

Szeretettel,

Romochka Spiridon Bronshtein

Babuskám!

Most őszintén...a családból hány nő esett teherbe és szült gyereket önszántából? Leszámítva persze a harmadunokahúgodat, de ő meg ugye bár halott vagy három éve. Pedig ő volt a leglelkesebb Bronshtein-lány, igazán tanulhattál volna tőle egy-két trükköt.

Is-is. Néha inkább, mint leendő férjed máskor meg - amikor mondjuk elkaptál valami betegséget és hánytál - mint a nagybátyád, aki TÖRŐDIK veled. Mert amúgy igen, ha nem szerzem meg azt a bájitalt, akkor ötévesen meghalsz valami nevenincs kórban.  És még ezek után van merszed így beszélni. Alig várom, hogy felképelhesselek amint hazaérsz, és ezt most nem a nagybátyád mondja, hanem a férjed. Ami valljuk be sokkal rosszabb.

Szeretheted, nem érdekel. Nem az kell, hogy szeress hanem, hogy tudd mi a kötelességed.  Gyereket szülni, mellettem maradni és szórakoztatni. Esetleg támogatni, bár nem ez utóbbit inkább hagyjuk.  A halálod után meg nem fogod szeretni, mert akkor halott leszel. Bár valószínű, hogy hamarabb fog Dolohov meghalni, mint Te de ez is csak részletkérdés.

Jujj, ezzel most beindítottál. Az utolsó cselekedetem? Kifejtenéd, hogy mi történne pontosan, ha mégiscsak hozzáérnék a fattyadhoz? Remélem azért nem olyanokban gondolkozol, hogy levágod a hajam vagy valami. Annyira ne durvulj. Butus.

Takarodj haza, míg szépen kérem.

Légyszi.

Romochka.