Nagyon szép idő volt a Roxfortban. Hét ágra sütött a nap, lágy szellő fújdogált, ráadásul az utolsó óra is lezajlott. A diákok, mint mindig ilyenkor, kirohantak az udvarra és a birtok parkosabb területein tengették szabadidejüket. Ha valaki ilyenkor nézi meg őket, nem is gondolná valójában milyen idők járnak. Eric is egyike volt azoknak, akik az órák után azonnal kiviharzottak a természetbe. Amint kiért, meglazította a nyakkendőjét, mély levegőt vett, majd kifújta azt. - Vééégre már vége az agy zsibbasztásnak! - nyújtózott egy nagyot, majd egy kisebb sétára indult. Út közben elég alaposan megbámulta a lányokat és ábrándozott, hátha egyszer neki is lesz barátnője. Az egyik padon szerelmesek ölelkeztek és nyalták-falták egymást. A fiú azonnal félre fordította a fejét, hisz tudta, mindennek van határa. Az ilyen nyílt "pornónak" meg amúgy sem volt a híve. Éppen ezért távozott a környékről és kicsit távolabb foglalt helyet egy padon. Nem volt komolyabb programja, egyszerűen csak lazsált és elmélkedett. Hisz nagy feladat várt rá: meg kellett szólítania Tiffany Doggers-t. Horace Slughorn professzor ugyanis azt a feladatot találta ki a diákjainak, hogy párokba osztja a diákokat és közösen kell elkészíteniük egy főzetet. A bájital fajtáját csak annyiban korlátozta le, hogy nem lehet ártalmas senkire. Tehát mérgeken kívül szinte bármit csinálhattak. A fiú számára azonban a legnehezebb feladat az volt, hogyan szólítsa meg a lányt. Szerencsére ezen a napon még nem volt alkalma, hogy beszéljen vele, az udvaron pedig még nem látta. Így maradt a fejtörés...
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 8 Márc. - 21:52
eric •• Tiffany
baby, you're a sociopath, sweet serial killer.
Sok minden történt olyan rövid idő alatt.. Nem hittem volna, hogy apám meg fogja lépni azt, hogy elzavarja anyámat és kirúgja a nagybátyámat a házból. Természetesen megérdemelte mindazt, amit kapott vagyis azt, amit kaptak. Szerencsére hazatérhettem és nem volt szükség az esküvőre sem, az eljegyzés után két nappal történt mindez, de hogy miért azt még magam sem tudom. Most pedig már vége a szünetnek és újra itt vagyok az iskolában, egyre közelebb jön a vizsga és kicsit elkezdtem félni, mert sosem lehet tudni, hogy mi lesz a végén.. Igaz szorgalmas vagyok és szeretek is tanulni, de azt mondják a tanárok, hogy nagyon is nehéz lesz, de felesleges ezen aggódni, majd kifog derülni. Most azonban el kell mennem találkozni Erickel, mert közös munkát kaptunk, ami kicsit meglepett, mert még vele sosem osztottak egy munkába. Nem tudom, hogy milyen lesz, de nem hátrálhatok meg, így összekészülök, összeszedem a jegyzeteimet és már el is indulok. Útközben találkoztam az egyik volt barátnőmmel, már nem is tudom, hogy miért vesztünk össze és ő sem tudja, mert nem utálkozva nézett rám, hanem mosolyogva köszönt. Természetesen elkezdtünk beszélgetni és kicsit bele is merültem, ami azt jelenti, hogy késni fogok és szerencsére még időben eszméltem fel, hogy nekem dolgom van, szóval inkább elköszöntem tőle és javasoltam neki, hogy este kicsit beszélgessünk még. elkezdtem sietni és szerencsére még a megbeszélt helyen van. – Ne haragudj, hogy ennyit késtem. – mondom neki halkan és nem is tudom, hogy mit kéne tennem, szóval állok előtte és nézem őt. Lassan közelebb lépek és előveszem a jegyzeteimet, majd felé nyújtom. – Remélem nem várattalak sokáig és hasznunkra lesznek a jegyzetek. – mosolygok halványan.
I solemnly swear
I am up to no good
Eric Dragneel
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Vas. 12 Márc. - 22:18
A fiú csak ült és élvezte a napsütést, miközben folyamatosan a fejét törte. A kapcsolata a lányokkal eddig eléggé vészes volt. Nem igazán tudott szót érteni velük, ráadásul gyakran csak a távolból figyelte őket. Persze történtek esetek, amikor kissé túlzásba vitte a nézelődést, de a lányoknak akkor sem kellett volna őt megdobálniuk. Az órákon persze elég közelről is megcsodálhatta a gyengébbik nem tagjait, de azért ha valakire ránézett, az általában eléggé mérgesen nézett félre. Most pedig egy lánnyal kellett együtt dolgoznia. Hamarosan Tiffany is megjelent az udvaron, Eric pedig kissé idegesen nézte őt, ahogy közeledett. Egyre jobban izgult, hisz még nem találta ki, hogyan is kezdhetne beszélgetésbe. Végül a lány megérkezett és azonnal mentegetőzni kezd a késés miatt. Szerencsére a fiú egyet s mást már tudott, így sejtette, hogy a lány késni fog. Elvégre minden nő késik. - Szia! - szólalt meg végül a fiú és felállt. - Semmi baj, szeretek a levegőn lenni. Amúgy is jól esett ez a kis ejtőzés, még mielőtt munkához látunk! A fiú szíve hevesen vert, ráadásul már izzadni is kezdett. A gondolkodás most nagyon nem ment neki, egyszerűen nem tudta hogyan folytathatná. Végül nyelt egyet és kissé félénken elmosolyodott. ~ Szedd össze magad Eric! ~ gondolta majd össze szedte valamennyire a bátorságát. - Öm, hogyan szólíthatlak? - kérdezte. - Tiffany, Tif, Tiffa? Engem hívj csak Eric-nek, a becézgetést nem igazán szeretem. Bár anyukám szívesen használja a Ricki-t, ha rólam beszél... Ezután megvárta, amíg a lány eldönti hogyan szólítsa. A bájital kitalálása ezek után már valószínűleg nagyon hamar menni fog.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Hétf. 20 Márc. - 19:50
eric •• Tiffany
baby, you're a sociopath, sweet serial killer.
Régen voltam már valakivel beosztva közös munkára, szóval nem tudom, hogy mennyire fog ez könnyen menni, arról meg már nem is kéne beszélnem, hogy kések is. Nem szeretek másokat megvárakoztatni, de tényleg olyan jó volt ezzel a lánnyal beszélni, aki az egyik régi barátnőm volt, de szerencsére nem kések annyit, hogy nagyon rosszul fessem fel magam előtte és utána sietek úgy, ahogyan csak tudok. Mosolygok a fiúra, nem tűnik goromba embernek és elég kellemes társaságnak mutatkozik. – Igen, tényleg jó itt kint a friss levegőn. – mondom neki, majd körbenézek. Elég jó az idő is hozzá, meg tényleg igaza van, jó egy kicsit kint lenni a levegőn. – Ahogyan neked jobb, mindegyiket szeretem. – felelem neki mosolyogva, nem fog eltűnni ez a mosoly az arcomról, ha nem tesz vagy mond valami olyat, de nem hiszem, hogy fog. Nem olyan embernek tűnik, akinek az a célja, hogy mások lelkébe taposson, hisz Hollóhátas, nem a Mardekárba osztották be. Elgondolkodom, hogy esetleg találok e neki valamilyen becenevet, de nem akarom azt használni, amit az anyukája is használ. - Eric, van valami ötleted? - teszem fel neki a kérdésemet mosolyogva, nekem jelenleg még nincs semmi ötletem sem. De lassan jó lenne valamit kitalálni.
I solemnly swear
I am up to no good
Eric Dragneel
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Vas. 26 Márc. - 22:11
Eric izgatottsága kissé lejjebb hagyott, miután a lány felvette vele a beszélgetést. Úgy érezte, most már kicsit egyszerűbb lesz folytatni a társalgást. - Azt hiszem, akkor főleg Tifnek foglak szólítani! - mondta, miközben kissé elmosolyodott. A kérdésen viszont agyalni kezdett. Nem igazán gondolkodott még azon, hogy milyen varázsitalt kellene készíteniük, ezért most nem tudott semmit sem azonnal rávágni. Helyette inkább megpróbálta bevonni a lányt a dologba: - Nos, nincs konkrét ötletem - mondta. - A jelenlegi helyzetet tekintve, szerintem olyat kellene készítenünk, ami segítő szándékú. Mit szólnál mondjuk egy tűztől védő italhoz? Lehetne olyan is, ami sérüléseket gyógyít, vagy mérgeket hatástalanít. Nekem más ötletem nincs... Te mire gondoltál? A fiú kissé fellelkesedett, szinte már el is felejtette, hogy egy lánnyal beszélt. A szíve lassan felvette a megszokott ritmusát, ráadásul a gondolatai sem kalandoztak úgy el, mint eddig.