Érdekes.
Felettébb érdekes, hogy régebben a reflektorok perzselő sugaraiért, a vakuk vakító csattanásáért, irigy és ámuló pillantásokért éltem, most pedig a világ összes galleonját odaadnám csak azért, hogy beleolvadjak ebbe a kemény ülésbe. Hogy mi ennek az oka?
Mondanám, hogy az apámtól kapott ruha miatt vonzom ennyire a szomszéd asztal társaságának tekintetét, de kétlem, hogy a hozzájuk hasonló férfiakat - itt értsük úgy, hogy a nagy bulizós ruhájuk egy fekete póló volt farmerral - lekötné a Westwood márka. Igyekszem a Mogue magazinba temetkezni, aminek borítóján épp Cassian McGarth divtbemutatójának koronaékszere, Poppy Garth állt, tökéletes pózba merevedve a kifutó végén. mágikus képhez méltóan, ezen is látszódott mellkasának leheletnyi remegése és a vakuk villanása, de újra és újra vészjósló szófoszlányok ütik meg fülemet, amik, feltételezem, felém - inkább ellenem - irányulnak.
Nyugtalanul fészkelődöm a görcsös, lakkozott fán, ujjaim fogása megfeszül, apró ráncokat húzva a modell arcára. A szavak mögötti jelentés eltűnik, csak azért követem kifejezéstelen pillantásommal a sorokat, hogy csináljak valamit.
Két kínkeserves oldallal később csak megtörténik az, amitől tartottam, a szomszéd boxban ülők hangosabban kezdenek beszélni, nem kell körülnéznem, hogy tudjam felém irányul kérdésük.
- Te vagy a csaj az újságból? - érdekes módon, szavai kisöpörték belőlem a felgyülemlett félelmet, és tompa agresszió vette át az üresség helyét.
- Attól függ. Sok újságban benne voltam. - csak a szemem sarkából pillantok feléjük, kétlem, hogy bármi bajom eshetne is, mégsem árt figyelemmel követni őket.
- Te és a faterod léptetek fel a sárvérűek mellett, nem?
- De - mintha nem tudták volna eddig is, kijjebb fordultak az asztaltól, ez pedig engem is arra késztetett, hogy az újságot letéve úgy helyezkedjek ,hogy állhassam kíváncsisággal vegyült bosszúságukat.
- Miért?
- Elolvastad a cikket? Mi minden nap dolgozunk mugli szülőktől származó boszorkányokkal és varázslókkal, és gyakran még jobbak is az aranyvérűeknél... Tudod, az elitebb családokban tuti előfordult már egy-két távoli rokon házassága. - erre ugyan nem tud mit visszavágni, nem is kell. Hallom, ahogy kikászálódik az asztal és a pad közül, hogy közelebb jöjjön, de valami ezt meghiúsítja.
Valaki.
A srácot bárhogy és bárhonnan felismerném, még tán másik arccal is. Brod jelenléte hatalmas sziklát görget le szívemről, most jövök rá igazán, mennyire tartottam az eszmecsere folytatásától.