Azt, hogy neki rendszeresen félresikerülnek az átváltoztatástan órai feladatok, már megszokta. Az esetek túlnyomó többségében semmi nem történik, vagy néhány elhanyagolható változást eszközöl, esetleg ártalmatlan új tulajdonságokkal ruházza fel az átváltoztatandó tárgyat. Persze mindezeken Jazzy remekül szokott mulatni, körbemutogatva műveit az órán minden diáktársa örömére, aminek általában harsány kacagás az eredménye. Sajnos azonban McGalagony professzor nem nézi olyan jó szemmel ezt a Jasmine okozta felhőtlen jókedvet és bizony eljött az a pillanat, amikor nála is betelt a pohár. De most szerencsétlen griffendéles lány nem tehet róla, hogy pont gyufát kellett átváltoztatnia… a gyufa arra való, hogy meggyújtsák, amint ezt Jazzy meg is tette, csak éppen nem hamuvá, hanem tollá kellett volna alakítania a gyufaszálat. Nos ezek után a tanerő volt olyan kedves és egy óra utáni alapos fejmosás keretében korrepetálásra ítélte a lehangolt negyedéves bongyorkát. Hiába tiltakozott, hiába magyarázta, hogy inkább megtanulja magától, csak ne kelljen különórákat vennie, a vége mégiscsak az lett, hogy egy sértett-beletörődött „Rendben professzor“-t motyogott, majd igyekezett a lehető legtávolabb kerülni a teremtől, hogy gátlástalanul mondja el mindennek a tanárnő cselekedetét.
Ezért eshet meg az a szomorú eset, hogy vacsora helyett egy üres teremben várja azt a szerencsétlen jelöltet, aki kénytelen lesz az ő tudatlanságával megküzdeni. Nem volt hangulata a nagytermi forgataghoz, ahol mindenki boldog, és örül, hogy vége a napnak, ezért csak elcsent a konyháról egy szendvicset, amibe most fájdalmasan szenvedő arccal harap bele, hogy még egy igazi teátrális sóhajjal is tetőzze a dolgot. Aztán az arckifejezése rögtön megváltozik, amint a belépő lányt megpillantja. Igyekszik kedvesen viszonozni a bemutatkozást.
- Jasmine, de általában csak Jazzy - ragadja meg a másik kezét egy vigyorral. Cressida rögtön érezheti, hogy milyen meleg a griffendéles bőre, mintha láza lenne, ez azonban Jazzynek föl sem tűnik.
- Hogy mivel? Hát szívem szerint egy lángnyelv whiskey-t dobnék be előlegként erre a nehéz estére, de ha nincs, akkor egy vajsör is megteszi - vonja meg a vállát még mindig az arcán felejtett vigyorral. - Ha viszont azzal sem szolgálhatsz, akkor gondolom valami átváltoztatástanos cuccal kéne kezdeni - fintorodik el végül, mert be kell vallja, hogy nem nagyon fűlik a foga a dologhoz. De legalább Cressy kedvesnek tűnik neki.
- Szóval úgy áll a dolog, hogy nem igazán megy ez a gyakorlati rész. Mondjuk az elmélet se, de azt még be lehet magolni. Viszont még soha nem sikerült semmit rendesen átváltoztatni - sóhajt fel gondterhelten, mert tudja ezt részben a sárkánykór átkának köszönheti. Annak a hibája, hogy nem bánik túl jól a pálcával. - Szerintem mondjuk viccesek a kreálmányaim, meg tök egyediek, de sajnos McGalagony nem díjazza őket ennyire - nevet fel amint eszébe jutnak az eddigi próbálkozásai. Aztán újabb adagot tüntet el a szendvicséből. Ha lassan tényleg munkához fognak látni - márpedig Cressy elég elszántnak tűnik -, akkor nem árt az energia, amit elégethet.

Csak bólogat, vigyorog, aztán újabbat harap a szendóból. Hát igen, ő is kifejezetten kedveli a becenevét, tekintve, hogy mire valaki kimondja a Jasmine-t este lesz, a Jazzy meg kellően rövid. Meg különben is a Jasmine olyan komolykodó, és mindig csak akkor hívják a teljes nevén, ha valami rossz fát tett a tűzre. Haha, a tűzre, érted, pont ő, aki maga a tűz.
- Kár - sóhajt fel egy picit elkámpicsorodva, amint egykedvűen méregeti a kaját. Valószínűleg mondjuk a koncentráción nem segítene az alkohol, de a griffendéles leányzó nem is éppen úgy néz ki, mint aki annyira ég a vágytól, hogy koncentráljon. - Hát egyébként, alakíthatnánk a vizet rummá, akkor legalább lenne valami motivációm - vázolja a - szerinte - csodálatos tervét felcsillanó szemekkel. Persze a folyadékok átváltoztatása talán egy következő fokozat lenne, de erről ő mit sem tud, hiszen nem szokása túl hosszan figyelni órákon. Végül két harapással tünteti el a szendvics maradékát, hogy lesöpörve szájáról a morzsákat már tényleg Cressidára tudjon figyelni. Pálcáját azért még nem szedi elő, minél tovább marad a zsebében, annál tovább van biztonságban az iskola, Cressy, meg úgy minden más is körülötte. Felnevet a nyúlfüles pohár gondolatára, mert persze lelki szemei előtt rögtön megjelenik a kép. Aztán leolvad arcáról a mosoly és láthatóan el is sápad. Zavartan köszörüli meg a torkát mielőtt megszólalna.
- Hát őőőő… khm.. szóval szerintem nem gyufává kéne alakítani. Hanem valami mássá - kijelentését nem követi semmi magyarázat, csupán a félelem megcsillanó szikrája a szemében. Örülne, ha egyelőre az átalakítandó dolog alap vagy átalakult formájának a lehető legkevesebb köze lenne a tűzhöz meg az égéshez. Vannak pillanatok, mikor egészen felszabadult, és elfogadja azt, aki, ilyenkor könnyedén mondja mindenkinek, hogy sárkánykóros. De ez most nem egy ilyen alkalom, mert tulajdonképpen ez az, ami akadályozza a rendes varázslásban. Az a praktikus szempont nem ötlik az eszébe, hogy esetleg nem ártana, ha Cressy tudná micsoda fába vágta a fejszéjét, már csak az ő biztonsága érdekében is…
- Ühüm, jó lenne, ha megmutatnád! - bólogat szaporán, rögtön kapva az alkalmon, hogy elhalaszthatja a saját bénázását. Figyelő szemeit a másikra függeszti, de azért most már veszi a fáradtságot, hogy előhalássza zsebéből a pálcáját, amin tisztál látszanak a fekete ujjlenyomatok. Bosszantó milyen gyakran kell pálcát vennie, mert rendre tönkreteszi őket a benne tomboló tűzzel, akármilyen védővarázslatokkal is látták el őket.
- Csupa szem vagyok, lássuk azt a tollat - végre egy kis motivált elhatározás csillan a szemében, mert tényleg érzi, hogy jó lenne végre nem a bukás szélén táncolni átváltoztatástanból.