Minerva Wilkes

'Cause two can keep a secret if one of them is dead

Minnie, Malac Minnie


18


Aranyvér


Semleges


Mardekár


Ashley Victoria Benson


Canon/Saját

Családom nagy múlttal rendelkező aranyvérű család, ami bár nincs a 28-ak között, mégis nagy befolyással és pökhendiséggel rendelkező emberek viselik ezt a családnevet. Kivéve engem. Természetesen. Apám, William Wilkes hírhedt halálfaló, aki sose félt kifejezni már-már beteges imádatát a Nagy Úr iránt. Már réges - rég az Azkabanban várná halála napját, ha lenne rá bizonyíték, ugyanis édesapám arról is híres, hogy bármit el tud tusolni, feledtetni. Sose volt köztünk komoly kapcsolat, nem is törődik velem, mivel nem értek egyet az ő és a Nagy Úr nézeteivel. Anyámnak, Lillian Wilkes-nek, leánykori nevén Lillian Lothbrook-nak hamar, még fiatalkorában zuhant az ölébe a családi vagyon, mivel a Nagy Úr kiírtotta az összes Lothbrookot, kivéve anyámat, aki annak idején a Roxfortban tartózkodott. Apám egyszer megtudta, de anyám kitörölte az erről szóló emlékeit majd az övéét is, így szüleim abban a hitben élnek, hogy minden a legnagyobb rendben. Pedig nagyon nem.

Én nem játszom meg magam. Én nem vagyok olyan mint sokan mások a korosztályomban, hogy naivan azt hiszik, hogyha megváltoztatják a személyiségüket egy másik ember kedvéért, majd többre értékelik őket. Amióta csak az eszemet tudom megvan mindenről a véleményem; a heti divatról, az iskola diákjairól és párjairól, a szüleimről és legfőképp a Nagy Úrról. És ezt nem is szándékozom elhallgatni. Most már.
Szeretnéd ha mesélnék arról, milyen is volt a régi Minnie? Ha azt hiszed, hogy mindig is képmutató voltam, mert a külsőm engem is megváltoztatott, hát nagyon tévedsz. Mert mindig ilyen voltam. Talán egykor mikor a kis Malac Minnie nem volt oly bátor mikor Carmen köztünk volt. Csak már képes vagyok kinyitni a szám, és nem hagyni, hogy valaki a rossz irányba tereljen. Már ha éppen észreveszem az ilyet.
Néha Carmenhez hasonlítanak - pedig nincs okuk. Mérföldekkel távolabb vagyok tőle, a kis ravasz bestiától aki bár művészien irányította az embereket, semmi jót nem hagyott maga után. Nem volt egy ártatlan kedves szava se az emberekhez, többnyire tette mögött volt valami hátsó szándék. De elítélni sose mertem emiatt. Túlságosan is féltem tőle. Mint mindenki más. A legrosszabb rémálmaim között szerepel, hogy egyszer én legyek az utódja.
Közben még sokan azt hiszik, hogy beképzelt lettem, és lenézem azokat akik egyszer én voltam. Pedig nem így van. Még mindig bennem van az a lány, csak éppen újabb kiadásban. Még mindig képes vagyok rossz favicceket is benyögni a társaságban azt várva, hogy talán valaki nevet rajtuk. Nem félek önmagam lenni. Egyedül annyi változott bennem, hogy kitartóbb és határozott lettem. Ez olyan nagy baj lenne? Mert ha a világ nem fogad el így, akkor inkább egyedül halok meg 12 macskával az oldalamon.
Az igazság az, hogy rengeteg hibám van. Ezt soha nem tagadtam. Túlságosan ragaszkodok az emberekhez, és nem bírom visszafogni magam az őszinteségben. Észre se veszem mikor bántok meg embereket, akár akaratlanul is. Hibákat követek el, és valljuk be önző is vagyok. Egykeként sose kellett osztozkodnom, és hozzászoktam ehhez. Néha előbb cselekszem minthogy gondolkodjak, ezzel saját magamat is veszélybe sodorva. De ki születik tökéletesnek? Én legalább elismerem a piszkos dolgaimat, nem mint egyesek. Így legalább sokkal magabiztosabbnak tűnik; nem adok lehetőséget másoknak, hogy a kegyeimbe férkőzzenek és belülről pusztítsanak el. Ha van amit egyszerűen képtelen vagyok elviselni az határozottan a kihasználás. Mikor a lelkemet törik össze, és a kedvességemből habzsolnak míg aztán meg nem unják, ellökve maguktól mint egy darab fát.
... Bár belegondolva a fák közel se vannak megáldva olyan jó humorral mint én.

  Lassan féléve, hogy Carmen Deveroux eltűnt az évzáró lakomán. Sok történet, hamis pletyka terjeng erről az iskolában, sokak szerint Carmen szövetkezett a halálfalókkal, vagy éppen a Kanári szigeteken fekszik egy gumimatracon koktélt szürcsölgetve és rajtunk nevet. Igen, ezt ellehet képzelni róla, de ők nem tudják az igazságot. Carmen halott.
Egész nyáron pszichológusokhoz és terápiákra jártam. Számos lelkidoktort meglátogattam (nem önszántamból), azzal a kéréssel,hogy segítsen megemészteni, elfeledtetni velem azt, hogy a legjobb barátnőmet elveszítettem. Ami azt illeti, nem szeretném Carment elfelejteni. Hiába sose volt egy kedves szava hozzám, segített abban, hogy az egykori Malac Minnie átalakuljon és új formájában köszönthesse a meglepődött diákokat. Csak éppenséggel nem kedvességből tette ezt Carmen, hátsó szándékai is voltak ezzel. Udvartartást szeretett volna, ezért hozzám hasonló lányokon segített, majd "életreszóló" barátságokat kötött velük. Megkedveltem én is őket, de Carmennek ez sose tetszett. Mindenki előtt megalázott, és tudtomra adta, hogy Malac Minnie nem a múlté, és bármikor vissza lökhet az iskolai ranglétra legaljára. Innentől fogva csöndbe maradtam, hagytam, hogy Carmen bábként rángasson a többiekkel együtt. Féltem tőle. Mindenki félt tőle.
Carmen szerint az embereket nem a szeretett, hanem a titkok tartják össze. Ezt tettük. Mindenről tudott, de mi semmiről. Rémálmaimban sokszor szerepelt Carmen és a mi titkaink. Zsarolt minket azzal, hogy az egész világ tudtára adja a legféltetteb titkainkat, ha "nem fogadunk szót."
Ezért is lepődtünk meg sokkoltunk le, mikor megtudtuk a hírt. Én részben azért örültem neki, hogy megszabadulhattam végre Carmen béklyóitól, de egyben tudtam, hogy Carmen tartogat még valamit számunkra.


Nem merek rá nézni arra a dobozra.
Már este van, mindenki alszik kivéve én. Az ágyamban ülök és a lábaimon heverő dobozt bámulom, amin ékes betűkkel díszeleg a nevem és a feladó. Carmen.
Nem rég kaptam meg a dobozt, azt hittem, hogy a szüleim küldték karácsonyi ajándék gyanánt, de mikor megláttam a feliratot, minden reményem elszállt.
Miért nem tud békén hagyni? Miért kell a halálból is zaklatnia?
Mikor már elegendő ideig bámultam az aprólékosan becsomagolt dobozt, elegem lesz. Elegem van Carmenből, egyszer s mindenkorra!
Vadul esek neki a doboznak, mintha az Carmen lenne. Mikor megszabadulok a csomagolópapírtól, egy dobozt találok benne, amit kinyitok. Néhány kazetta, egy papír, egy lejátszó és egy fülhallgató. Ezekkel próbál megijeszteni engem?
Először a papírt veszem ki, és olvasom el, de megrémülök. A papíron ez áll:
A titkaink végeznek velünk.
- C.
Kapkodva kezdem el venni a levegőt és nagyon gyorsan veszem ki a lejátszót és a fülhallgatót is, aminek két végét s füleimbe dugom. Pontosan tudom, hogy kell használni őket. A kazetták közül kiveszem azt, amelyiken az 1-es szám van írva. Belehelyezem a lejátszóba, majd izgatottan megnyomom a lejátszás gombot.
- Helló, itt Carmen. Carmen Deveroux. - csendül fel a jól ismerős hang.
- Kérlek ne kapcsold ki, fontos dologgal készültem neked. - mi lehet az?
- Amikor te már ezt hallgatod, akkor én már nem leszek. De ne csüggedj le, mert most elmesélem neked az életemet. Pontosabban azt, hogy miért is lett ilyen hamar vége. És ha te ezt hallgatod, te vagy az egyik oka.
Mi a fasz?