I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Kedd 30 Május - 5:38 | | | Amelia Susan Bones There was never butterflies: just fire  Becenév: Ames, BonfireKor: 21Származás: FélvérLojalitás: DumbledoreKépesség: Részleges oklumenciaCsoport: Főnix rendje ~ MágiahasználókPlay by: Holland RodenKarakter típus: 70% canon ~ 30% saját- Edgar Allen és Amelia Susan Bones, ha még egyszer meglökitek ezt az asztalt...!
- Akkor mi lesz, drága anyánk? Esetleg ha rászóltál Amesre, hogy ne foglalja el a fürdőszobát, mikor felelős, felnőtt emberek reggel munkába indulnak..
- Ha felelős, felnőtt ember lennél, nem kellene anyának panaszkodnod, ó áldozatok áldozata.. egyébként is végeztem, tessék, fáradj be. Leszokhatnál már erről, családos ember vagy, vagy mi a fene.
- Pontosan! Ezért is gyakorlom a szülői tekintélyem rajtad. Nem láttad apát?
Meg akartam beszélni vele, hogy ma vigyázzon ő Sorleyra, mert szeretném meglepni az asszonyt az évfordulónk miatt.
- Apátok kiment az öcsétek elé, de én itthon leszek, vigyázok rá. Előtte benéztek a Rendhez?
- Persze, hogyne... még az is lehet, hogy Ames, a munka hőse is elszabadul az imádott főnökeitől!
- Tudod, nem mind éreztük szent kötelességünknek, hogy úgy segítsünk a társadalmon, hogy tűzijátékokkal szórakozunk valakinek a sufnijában.
- Kérlek, és tűzmágiai szakember vagyok, és az a kis tűzijáték egyszer még megmenti a csinos segged, Ames..!
- Na sicc, menjetek! Még ki kell takarítanom, mire hazaérnek, és ti még mindig itt lábatlankodtok, mint a gyerekek. Sose lesz már nyugtom tőletek?!
- Ó, Amelia? Tipikus középső gyermek, és őt már talán nem is kényeztettük úgy el, mint Edgart. Egyikünk sem lepődött meg, hogy éppen a Griffendélbe osztották, mint annak idején engem is, rám hasonlít a legjobban, csak nem követte el azt a hibát - ő fogalmaz így - hogy fiatalon férjhez menjen és gyerekeket szüljön. Nincs ezzel semmi baj, én feladtam a karrieremet ennek érdekében, ő pedig olyan szépen halad a sajátjában! Mindig nagyon motivált volt, listát írt arról gyerekként, mit szeretne elérni az életben, hogy mit kell megnéznünk a nyaralásokon, és hasonlók. Szörnyen büszkék vagyunk rá.
- A húgom olyan, mint egy tábortűz: nagyon szép, nagyon hygge, látszólag nagyon kiszámítható, és a hátad mögött képes, és leégeti az egész erdőt.
Nekem elhiheted, rengeteget vitatkoztam vele, és bevallom, utáltam, hogy mindig mindenre tudott mondani valamit, pedig nekem anyáék egy húgot ígértek, erre őt kaptam - de persze imádjuk egymást, és az elveink is megegyeznek. Ha nem lökdös, talán sosem ismertem volna meg a feleségem, és ha nem locsol fel a padlóról, nem lenne a fiamnak apja: így nyerte meg magának a keresztanyaságot, hogy aztán azóta folyton azt hallgassam esténként közte és Eva között, milyen élmények kellene, hogy érjék Sorleyt, aki egyelőre szerintem attól is nagyon boldog, ha a kis öklét rágcsálhatja - de ki érti a nőket, nem igaz? Sosem felejt el beszólni valamit a vállalkozásomra, de a kezdőtőkét részben tőle kaptam, és szerintem nincs olyan dolog, amit ne tudna elintézni vagy megoldani, még ha nem is ismerek nála alaposabb és emiatt idegesítőbb jelenséget. Fogalmam sincs, hogy csinálja, de ha engem rá tudott venni akármire, a világunk is jó kezekben van!
 Kedves naplóm!
Ma különös dolog történt velem.. észrevettem, hogy a szobatársam elemelt téged, és utána úgy tett, mintha mindig is gyűrött lenne a borítód. Most megyek, és rácsuklak a kezére, aztán átmásolom az utódodba azt, ami tulajdonképpen az egyetlen dolog volt beléd írva - milyen kár, hogy Ashlyn erre most fog rájönni!
Tehát a lista, amit még.. akkor kezdtem el írni, amikor megtanultam írni: Ami nélkül nem érdemes meghalni - írta Amelia Bones könyve - jó, nem kárhoztatom azt az énemet, abban az évben kaptunk karácsonyra játékseprűket a szüleinktől, és mindent azon akartunk csinálni: a reggelizést, a délutáni alvást, illetve én a naplóírást.
Nem mintha ezen kívül bármit is lejegyeztem volna, mert a gondolataim hozzám tartoznak, és egy olyan házban nőttem fel, ahol a bátyám elől semmit nem lehetett titokban tartani: számtalan dugi csokikészlet árán tanultam meg ezt. Szinte el sem tudom képzelni, milyen lehet a normális magánélet, mert otthon mindig mindenki jön és megy, és ezt a lehető leghangosabban teszi. Anyáé a konyha, mert hiába újítjuk és takarítjuk ki minden nyáron a műhelyét, folyton visszaköltözik a fényre hivatkozva, illetve olyasmiket mormog az orra alatt, hogy szemmel kell tartania a házat, mert rá találnák gyújtani seprűkészítés közben. Szinte hihetetlen, hogy a régi bekeretezett fotókon a csapattársai mellett épp ő áll széles mosollyal, pedig apa mindig elmeséli, hogy az első randijukon úgy vérig sértette, hogy az egész étterem előtt öntötte nyakon a vajsörével, tehát már akkor is pont olyan volt, mint most, semmi ártatlan törékenység. Mi vonzotta őket egymáshoz...? Rejtély, mint ahogy az is, miért találták viccesnek ezeket a keresztneveket. Minden erőt kivesz a letolásból, ha valakire úgy kell rákiabálni, hogy Edgar Allen.. de a listánál tartottam. Néhányat sikerült megvalósítanom azóta, úgyhogy rögtön aktualizálom is magam, ha netalán valakinek megint kedve lenne a nem létező magánéletem választani kellemes délutáni olvasmánynak tanulás helyett.  12. ~ Megtanulni táncolni (10 voltam)
Fogalmam sincs, miért volt ez olyan fontos nekem akkoriban, de tudom, hogy gyerekként mindenhová tánclépésben, lábujjhegyen, hatalmas mozdulatokkal csapkodva közlekedtem, sokszor énekeltem is hozzá. Biztos az őrületbe kergettem a rokonságomat, mert a dal nem hallgatott sem nyáron, sem télen, dúdolgatva öltöztem fel reggel, és ezzel is oltottam lámpát, sőt, rémlik, hogy még Edgart is rávettem, hogy játsszunk musicaleset: ez volt az első igazi érdekérvényesítésem, úgyhogy tényleg érdemes megjegyezni. A házunk egy viszonylag félreeső helyen van, a fák között tanultunk meg repülni, és csak ezért nem buktunk le soha a szomszédaink előtt, mikor apa megint elrontotta a bájitalait: meg is jegyezte, hogy reméli, ebben nem rá ütöttünk, főleg, mivel egyikünk sem az ő házába került. Én a Griffendélbe, mint anya, Edgar pedig a Mardekárba előttem két évvel, úgyhogy elképzelhetetlenül irritált minden alkalommal, mikor erre felhívta a figyelmemet. Túl hangosak és élénkek voltunk a Hugrabughoz, de a saját tanulmányaim kezdetekor mondjuk, hogy elhanyagoltam ezt az időtöltésemet, mostanában pedig már nincs rá időm.. De szeretek emlékezni arra, hogy bármit el tudok érni, ha tényleg akarom. 24. ~ Megtanulni biciklizni, vagy hogy írják (16 voltam)
Apa szülei muglik, és ő a mai napig az alkalmazottjuk - bár azért azóta a társtulajdonosuk is, még ha szeret is viccelni azzal, hogy ő a legjobban fizetett pultos az országban - és őket az ugyan nem zavarja, hogy időnként halk pukkanás kíséretében jelenünk meg a konyhájukban, az viszont igen, hogy semmi olyasmit nem csinálunk, amit szerintük normális korunkbeliek. A talárjainktól egyenesen rosszul vannak, úgyhogy az egyik szünetben elcipeltek bennünket egy nagyon mágiamentes hétvégére, amikor még gondolnunk sem volt szabad rá: kézzel gyújtottunk tüzet, sátoroztunk és olyan történeteket hallgattunk tőlük, amiket valószínűleg nem kellett volna, legalábbis sosem vettem még hasznát annak, hogyan mondjam meg egy részegről, mitől került ilyen állapotba..
Szerencsés vagyok, és olyan családom van, amiről mindig lenne mit mesélni, de nyilván nem azért jegyeztem fel ezt az egészet, mert hatalmas mérföldkőnek tekintem azt a két napot, hanem mert Edgar ekkor találkozott először Evával, és ez később hatással volt mindannyiunk életére.. Nagyiék szomszédja volt, csupa széles mosoly, szóviccekre való indokolatlan fogékonyság, és a képesség, hogy a cseresznye szárára a nyelvével is tud csomót kötni. Kész főnyeremény ez a lány, és ezt a bátyám is belátta, de az ő mindig túl sokat mondó szája is elnémult, úgyhogy kénytelen voltam neki a tábortűz mellett kis motivációs beszédet.. na jó, talán szónoklatot tartanom, hogy ugyan menjen már, hívja már el tudomisén, sétálni..
Azon a nyáron úgy készültem a vizsgáimra, mintha nagypapa szerint valaki egy lőfegyverrel állt volna a hátam mögött.. voltak egyéb, színes hasonlatai is, de azok elkerülték a figyelmem olvasás közben.
- Szóval azért tanulsz így, hogy jó jegyeid legyenek.. értem, kicsim, és mi is akarsz lenni? Elmondtad már, de ördög legyek, ha értettem belőle bármit is.
- Ab ovo az auror a Mágiaügyi Minisztérium szakavatott alkalmazottja, aki küzd az olyan mágusok ellen törvényes és harci keretek között, akik megsértik a törvényeit, vagy valamely magánszemélyt.
- Tehát...?
- Tehát rendőr.
- Mindent értek. 30. ~ AURORNAK MENNI (17 voltam!)
Így hát megvalósítottam önmagam és.. auror lettem. Egyelőre egy álmodozó gyakornok, valaki, aki egy idő után olyan profin főzte a kávét, hogy már akár abból megélhetne, valaki, aki mindig túlórázott a papírok felett, és valaki, aki egy kicsit kiábrándult az álmából. Tényleg megéri egész éjszakákat virrasztani könyvek, pergamenek fölött, hajnalban titokban cigarettázni leragadó pillákkal, hogy aztán a megszerzett jegyemmel visszamehessek az asztalom mögé mások piszlicsáré kívánságainak ugrálni...?
Sokat kivett belőlem, és erről nem szeretünk beszélni, hiszen a hivatal ragyogó, siklunk a frissen levixelt padlón jól szabott talárban, egymásra nevetünk huncutul, fut előlünk a bűn, csodás minden...! Naiv voltam, és úgy képzeltem, ha mindez nem is igaz, ha csak a fantáziám szüleménye, egy valami nem változhat, és tényleg azért dolgozunk mind, hogy az igazság győzzön, különben mi értelme? És nem volt igaz... az igazság nem volt igaz. Az előttem sorakozó akták egyszer mind az elintézettek közé kerültek, mert valahol pénz cserélt gazdát, és miközben aláfirkálták és visszalökték elém őket, nagyon jól tudták, mit gondolok, mert az arcomra volt írva..
- Akar még valamit, Bones? Köszönöm, elmehet, végeztünk.
- Uram, én.. szeretnék feltenni egy kérdést önnek.
- Persze, menjen csak hamarabb haza ma, sosem értettem, minek marad itt addig, amíg mindent befejez, a munka megvárja holnap is.
- Köszönöm, de másról van szó.. az a halálfaló, akinek két hét múlva lenne a tárgyalása.. láttam a papírjain, hogy szabadlábon van. Talán hiba történt, uram?
- Nézze, Bones, maga okos és csinos kislány, ezért vegyük úgy, hogy nem kérdezett tőlem semmit. Nem jött még rá, hogyan mennek itt a dolgok, hogy mi is pénzből élünk? Ez itt semmi komoly, talán még halálfaló sem volt, ilyen esetek gyakran megesnek itt, ne törje a fejét rajta. Elég lesz akkor, ha megkapja a jogosítványát, most pedig menjen haza szépen, és felejtse el ezt, rendben?
Nem felejtettem el: mindent megőriztem. Ez nem rólam szól, nem is az emberi természet ferde nyomvonaláról.. igen, megértettem, hogy a korrupció létezik, és nem én fogom felszámolni, nem én fogom a világ minden sebét begyógyítani, de ez nem jelenti azt, hogy hallgatni és felejteni fogok.
Ha auror leszek.. semmit nem felejtek majd el.  31. ~ Látni az oltárnál ezt a bolondot (18 voltam)
És öltönyökről vitatkozni, anyát lecsillapítani, amikor összeszólalkozott a virághordókkal, és logisztikailag mindenkit elrendezni a házban.. és a listának nem volt vége, de mind megérte, mert láthattuk Edgart, ahogy kicsit félszegen, de boldogan vár az oltárnál, és bevallom, néhány könnyet elmorzsoltam, mikor megcsókolta Evát.. Rendben, talán a munkám nem éppen az, aminek reméltem, a családom nem tökéletes, a világ pedig még kevésbé az, de az ilyen pillanatokért érdemes élni.
A lagzi után együtt ittam apámmal, körülöttünk már aludt az egész vidék, csak néhány fáradt szentjánosbogár keringett a fák között, ahol gyerekként még mi száguldoztunk a kinőtt seprűinken. Félrenyeltem a mézboromat, próbáltam halkan megfulladni, ha már, de apa előzékenyen hátbaveregetett, és mikor már azt hittem, hogy viccelődik majd rajta, egy komolyabb húrt pendített meg bennem.
- Nem vagy boldog, ugye Ames?
Rengeteg érvem volt, mind bekészítve, és mindet el is sütöttem a rokonság előtt: hát persze, hogy imádom a munkámat, igen, együtt dolgozhatok a nagyokkal, majd ha megkapom az engedélyt, én is, igen, igen, nagyon felvillanyozó, á, terepre én még nem, de majd ha..! Olyan régóta próbáltam elérni a tökéletességet, hogy már majdnem el is hittem, hogy itt vagyok, elég bekopognom az ajtaján, és minden csodálatos lesz, megtérül a rengeteg óra, amit tanulással töltöttem, a sok tény, amit bevágtam, a kapcsolataim, a gyakorlás, kiváló jegyek, elszántság.. és nincs ajtó. Nincs min kopogni - igen, boldogtalan voltam, de hogy mondhattam volna meg az apámnak?
- Dehogynem! Még ezt a bolondot is nőhöz adtuk, mi kellhet még?
- Ahogy gondolod.. de én látom rajtad, hogy nem vagy boldog.
- Apa, rózsaszínt viselek, magassarkút és három mézbort ittam.
- Már soha nem hallak énekelni.
- Talán kinőttem belőle, talán fontosabb dolgaim is vannak, mint mondjuk elkapni a bűnözőket és hasonlók.
- Ahogy gondolod, Ames. Remélem, nem kell megbánnod soha a döntésed. 32. ~ Felkészülni mindenre és bármire (19 voltam)
Nem hagyhattam, hogy igaza legyen.
Nincs rosszabb egy korán kiégett aurornál, úgyhogy én mindent megtettem,
hogy a kifejezést kizárólag szótárakból ismerjem: nagyjából ebben az időben kezdtem foglalkozni komolyabban a pszichológiával, önvédelemmel, mindennel, ami egyszer még jól jöhet majd a harctéren. Eva esténként vállalta, hogy az alanyom lesz, kitölti a fura teszteimet, válaszol a kérdéseimre, és akkor sem adta fel, amikor a legilimenciát akartam gyakorolni rajta. Nem tudom, melyikünk szerencséjére ebben sosem voltam túl jó..Rengeteg időt töltöttünk együtt a zsebkendőnyi nappalinkban, ő kakaót ivott az egész terhessége alatt, és bizonygatta, hogy minden a legnagyobb rendben, csak az életnek vannak hullámvölgyei, de majd kikeveredünk belőle valahogy. Szóval ő az unokaöcsénket érlelgette magában, én pedig világmegváltó terveket - és nem felejtettem el minden reggel mindenki előtt ébredni, részben a korábbi kedvesség viszonzására, részben pedig mert ekkor már önként jelentkeztem rá, hogy én nyissam az irodát. Mr. Osberd, a legilimentorunk vállalta, hogy külön foglalkozik velem, és ilyen lehetőséget nem utasíthatok vissza...!
- Jó reggelt, Ms. Bones.. mondja, honnan szed ennyi energiát, én ki sem látok a csipáimon.
- Önnek is nagyon jó reggelt, Mr. Osberd! Á tudja, szokás kérdése az egész.
- Tudom, hogy szépít a valóságon, láttam már néhány emlékét, amikor fejen céloz és talál egy férfit a szobájában.. mellesleg szép dobás, kviddicsezett?
- Á igen, a bátyám.. vagy az öcsém, és igen. Akkor ma a gyerekkorral foglalkozunk?
- Legyen, azt eddig érintetlenül hagytuk. De Ms. Bones, megenged egy megjegyzést?
- Persze, mondja csak!
- A feletteseim úgy döntöttek, hogy.. máshol van rám szükségük. Nem tudom megmondani, mikor, de félek, ez az utolsó foglalkozásaink egyike lehet, ezért bátorkodom ezt megosztani önnel. Sosem találkoztam senkivel, aki ennyire jót akart volna tenni, kisasszony, még ha néha túl jót is akar. Ez a világ.. nem olyan, mint elképzeli. Ne, ne szóljon közbe, tudom, hogy tud magára vigyázni, de amit vár, amit tervez... nem sikerülhet.
- Ne, ne fáradjon, Mr. Osberd, tudom. Igaza van.
- Akkor mégis miért teszi, mindennek ellenére? Nem békeidőket élünk, sötétednek az árnyak, és félek, egyikünk sem tudja megjósolni, hová vezet majd mindez..
- Előbb halok bele a próbálkozásba, minthogy elengedjem a céljaimat.
- Majd megérti egyszer. Mindannyiunk érdekében remélem, hogy nem túl későn, Ms. Bones.  47?. ~ Nagynéninek lenni (20 voltam)
Hát megtörtént, megérkeztél közénk, hogy teleszórd az életünk pelenkával,
és leszoktass bennünket az alvásról, aztán elbűvölj minket a fogatlan kis mosolyoddal.. Merlin, Sorley, alig hiszem el még mindig, hogy megérkeztél közénk!
A rohanásban otthon felejtettük anyukád táskáját, mert ő ragaszkodott hozzá,
hogy egy kórházban szüless - még ha apukád majdnem fel is kellett locsolni,
mikor megtudta, hogy egy tűt fognak beledöfni, látnod kellett volna, még szerencse, hogy majd megmutathatom neked az emlékét - és mi akármennyit is készültünk erre a napra, váratlanul ért mindenkit. Igen, még engem is,
és amikor kihoztak hozzánk, és a karunkba ölelhettünk.. akkor tényleg sírtam.
Néha elviselhetetlen hallgatni, ahogy fogzol, kényelmetlen átesni hajnalban a játékaidon, de arra hazaérni, hogy a házat a gurgulázó nevetésed tölti meg..?
Mint az anyák puszija: mindent begyógyít.
A házunk megtelt tehát zsivajjal, és abban az évben én vittem ki Cedet az állomásra, de már nem volt ugyanaz, mint amikor én jártam iskolába. Már nem szülőket és gyerekeket láttam, nem is a talárok szegélyét, hanem lehetséges gyanúsítottakat, ezzel a gondolattal integettem az öcsém után, bízva benne, hogy nem történik majd vele semmi. Szörnyen idegesítő lehetek, az eddigi csodálatos szociális képességeim mellé növesztettem még néhány elviselhetetlent, de én belátok a kulisszák mögé is, és tudom, hogy nemhogy a béke évei jönnének... az a valódi csoda, hogy még nem omlott minden káoszba. Ide érkeztél hát meg, Sorley, de egyelőre ez téged még nem zavar, hasalsz a rókás rugdalózódban, és egy fakockát próbálsz betenni a szádba, amíg el nem veszem tőled, és a nyüszögésedre válaszul el nem mesélem apád egyik gyerekkori történetét, amikor ő is csak akkora lehetett, mint egy vekni kenyér, és máris rosszaságokon törte a fejét..  49?. ~ AURORNAK LENNI - MOST MÁR TÉNYLEG! (21 voltam)
NEM TUDOM ELHINNI - DE MÉGIS, MERT ITT A PAPÍR RÓLA..! TÉNYLEG MEGTÖRTÉNIK! Igen, felvirradt a nap, amikor TÉNYLEG auror lehetek, annyi szenvedés után..! Fel sem fogtam, amikor a kollégáim megveregették a vállam, vagy amikor a barátnőim baglyai elértek, hogy este feltétlenül meg kell ünnepelnünk a jeles eseményt ordas nagy lerészegedéssel.. hihetetlen, nem igaz? Sok kétségem van, még eggyel több félelmem, de íme, itt vagyok, elértem, amit annyira szerettem volna... a hozzám hasonló jellemek túlkompenzálásra vannak kárhoztatva a jól fejlett szupegójuk miatt, és egész tanulmányokat tudnék írni most az összes reakciómból, de csak itt ülök, hiperventillálok és próbálom elhinni, hogy tényleg.. tényleg velem történik!
Már itt is az első ügyem, egyből a mély vízbe ugye. Neoptolemus Selwyn, egykori évfolyamtárs, kellően véres akta, és egy leendő társ, aki ma betegség miatt nincs bent közöttünk, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá. Állítólag jól kijövünk majd, de ezt mondathatta a szokásos cinikus szexizmus is a főnökömmel, mindenesetre írok egy cetlit Mafalda Hopkirknek, hogy holnap reggel várom egy kávéra. Ki tudja, talán tényleg csodás csapat leszünk - és ebben nem játszik szerepet majd, mennyire érdeklődik a divat iránt, mint ahogy a rossznyelvek állítják.
Hmm, megint egész éjjel ébren voltam, a gyertyám most olvadt egy undok cuppanással az asztalra, de a végére értem. Az öncenzúra jót tett, különben még mindig a saját, néhol olvashatatlan soraimmal bíbelődnék. Mehetek is kávét főzni a családnak, hallom is, ahogy anyám mozgolódik, mindjárt elbotlik Sorley kint felejtett kisvasútjában, á igen, hallom is az ír káromkodást, és nehezen bírom ki, hogy ne nevessek fel. A bátyámra újabb nap vár a tűzzel való játékban, és ne felejtsem el apának bekészíteni az ebédjét, különben megint valami zacskó chipset töm magába.. szörnyű, szörnyű banda, de hogy haragudhatnék rájuk? Pár hónap, és Cedric is hazajön, ő is becsatlakozhat a babavigyázók büszke rendjébe, főleg, hogy a második is úton van - és emiatt aztán bizonygathatom Evának, hogy én nem akarok sajátot, meg ugyan kitől - és alig pislogunk kettőt, már itt is a szünet vége.
Csak én nem tartok szünetet.. hmm, talán igaza volt Edgarnak, mikor egy öröklánghoz hasonlított? Az kevésbé tetszik, mikor arra hivatkozik, hogy mert örökké tüzelek.. de most már szólít a kötelesség, kedves nem is létező naplóm, aludd ki magad helyettem is - főleg, mert az utolsó évem óta most találtam lehetőséget arra, hogy veled is foglalkozzam, most biztosan épp ennyi időre ki is megy a fejemből a létezésed.
Szeretettel nem ölel:
Amelia Susan Bones, teljesen hivatalos auror
|
|
Kezdőlap
