Graham Sharpe

Truth will find it"s reward if you live and die by the sword

nem becéznek.


29.


mugliszármazású


Dumbledore


A mágián kívül nincs

auror és főnix rendje


Gabriel Aubry


saját

Lutonban születtem, mint katonacsalád sarja. Generációk óta a család férfi tagjai az egyenruhás szolgálathoz kötik életüket s ez az én világomban is meghatározó volt. Túlzás, de hamarabb szettem szét egy Thompson géppisztolyt, minthogy járni tudtam volna. Apám határozott, szilárd nevelési alapot biztosított, anyám pedig rugalmasságra és megértésre nevelt, ilyen körülmények között pedig egészen jó alkalmazkodó készséget fejlesztettem ki. Öcsémmel ellentétben pedig valami mást is, mert kaptam egy levelet a Roxfortból, ami elindított ezen a csodálatos utazáson...  Eleinte kétkedve fogadták a szüleim, de a bentlakásos iskola és a tájékoztató meggyőző ereje végül hatott rájuk, úgyhogy engedtek az utamra, bízva, hogy így is csak becsületes ember lesz belőlem. A szerető, de szigorú otthoni légkör és a mágia varázslatos világa keveredett mindig is bennem 11 éves koromtól s éppen ezért szántam el magam arra, hogy ezt minden áron megvédjem: auror legyek.

Határozott, akaratos természet vagyok, hideg céltudattal és következetességgel ragaszkodom az utolsó talpalatnyi földhöz is, ha kell . Részben ez a kitartás segített abban, hogy aurorrá váljak, de ez nem lett volna elég,ha nem vagyok kellően értelmes is. Nem véletlenül voltam Hollóhátas... Bár, mióta elhagytam az iskolát, sokakban kevésbé a csavaros elme lehetősége merül fel velem kapcsolatban, inkább a nyers erő emberének gondolnak és én meghagyom őket ebben a hitben. Sosem baj, ha alábecsülnek, mert úgy lehet igazi meglepetést okozni. Tehát tudok ravasz is lenni... Igyekszem lépést tartani a muglik világával is, hogy mind a kettőben otthonos legyek, tehát az alkalmazkodás valamilyen mértékben azért ott van a tulajdonságaim között. Akárcsak az, hogy a szükségesnél többet sosem akarok beszélni, bár, ha jó téma, vagy beszélgetőpartner akad, olyankor azért meg tud nyílni a szavak szökőkútja nálam is.
Akaratosságom átcsaphat makacsságba is, ami nem túl előnyös, akárcsak a gondolat ami több esetben is be-bevillan, hogy a cél szentesíti az eszközt. Nem mondanám azt se jó tulajdonságnak, hogy nem riadok vissza a keményebb megoldásoktól, nem vagyok egy mimóza lélek aki két hétig gyászolja magát, ha valakinek ártania kell. Elfogadom a farkas törvényeket és nem vagyok bárány, hanem ragadozó én is a magam módján... ha őszinte akarok lenni, talán még kis élvezetet is találok az erőszak és az adrenalin kettősségében, de ezt igyekszem az akaraterőmmel kordában és ellenőrzés alatt tartani, hogy ne menjen szakmai feddhetetlenségem rovására. Nagyon.

 Péntek este. Mindenki rühelli a péntek esti szolgálatot a Zsebpiszok Közben, engem mégis rendszeresen osztanak be ide. Persze, Graham kapja a legtöbb piszkos munkát... A gondolatra felmorranok, mire a társam rám néz. - Ne nézz rám Adams, ha nem muszáj. - morgok neki szám sarkából kelletlenül. Taknyos újonc, őt is azért küldték, hogy betörjék, mint friss húst. Lehet engem is bosszantani akartak vele?  Nem hiszem, ennél többet nézek ki a főnökeimből. Csak tapasztalatot akarnak a mély vízben a kölyökre aggatni. Travis is tudja az irodában, hogy, ha hivatalosan nem is ért egyet minden megoldásommal, attól még hatékony vagyok és a komor idők drasztikus lépéseket követelhetnek. Legfeljebb kicsit meghurcolják az embert, mint az a savanyú aktakukac a főosztályról a múltkor... megszívom a nyálam és a földre köpök a gondolatra. Csak hitelesen. Ez nem egy teazsúr Roxmortsban Madame Puddifoot-nál megboldogult diákkorunkban, hanem az Abszol út söpredékének gyűjtőhelye. Ha kilógsz, halott vagy, netán sikerteen az akcióddal. Adams hiába néz rosszallóan, én rá se bagózok, csak odébb lődörgök kicsit a falnak dörgölőzve kopott, koszos taláromban, elvadulttá bűvölt szakállam vakargatva. Pont jókor mert kivágódik a kocsmaajtó és az emberünk lép ki. Egyedül, ahogy az informátor jelentette. Remek. Fordulok, hogy tegyem, amit megbeszéltünk, de Adams a jelek szerint idegességében inkább rutinból cselekszik. - Állj, ne mozduljon! Adja át a pálcáját! - kezdi a hivatalos, szakszerű eljárást, de alig ér ideges szavai  végére, máris kénytelen egy átok ellen védekezni. A seggfej... még szerencse, hogy emberünket így leköti, mert én legalább mögötte vagyok és ezt ki is használom. Pálcát sem rántok, elég közel vagyok, kezeim keresztben nyúlnak zsírfoltos talárja nyakára és precíz keresztfojtást hajtok végre az erőkar két végét összeszorítva. Utolsó átka ártalmatlanul suhan a levegőbe az alatt a pár másodperc alatt, amit az agya még bír, majd a fojtás által lezárt vérellátás miatt elájul és ernyedten lóg kezeim között. Szép dolog volt ez a hátulról támadás? Nem. Mágushoz méltó a fizikális megoldás? Nem. Hasznos volt és eredményes? Igen. Csak ez számít. Nem kockáztathattam ilyen távolságról és emberek között, pláne Adams-szel előttünk. Van, amikor a mugli módszer az igazi. - Fogd meg Adams, most! - szólítom fel társam, aki lihegve lohol közelebb, majd amikor fogja, dehoppanálunk a delikvenssel, mielőtt még az egész Zsebpiszok köz ránk támadna. Szoros volt. A Minisztériumban már le is passzoljuk kihallgatásra, majd a portaszolgálati adminisztráció után Adamshez fordulok. - Mégis ki mondta, hogy térj ela  tervtől öcskös? - bököm meg a mellkasát. - Mondtam, hogy átkarolom, mintha csak piás kéregető elnnék, te pedig figyelsz, hogy ne legyen gáz, amjd dehoppanálunk! Nem akartam feltűnést, csak behozni, amikor a legóvatlanabb! - dühösen fújtatok. - Hétfőtől új emberhez fogsz kerülni, erre mérget vehetsz. - majd egy intéssel hagyom ott a hápogó újoncot. Inkább megyek rendbe szedem magam, mert már udnorodom ettől az álöltözettől is. Kell a civilizált elegancia...