Csendben áztatom magam a zuhany alatt, ami kellemes ebben a dögmelegben: hiába aludtam teljesen meztelenül, amikor reggel felkeltem, megint olyan volt, mintha nem is tisztálkodtam volna. Persze, ez a nyár lényege, de nappal bele lehet halni ebbe a szörnyű, tomboló hőségbe. Nem is törölközöm meg, csak felveszem az alsónadrágom, és elindulok kifelé, hogy a Nap megszárítson. Hangosan elkáromkodom magam, amikor kifele jövet sikerül újból beverni a fejemet. Miért van ez az ajtó ilyen kurva alacsonyan? Még mindig a fejemet dörzsölöm, amikor kiérek a fűre, ahol ledobom magam, hogy megfürödjek a reggeli napfényben meg a francia hangyákban, amik most biztosan összemásznak... Pfff... Kinyújtom az egyik kezem, szétnyitom az ujjaim, és valamennyire kitakarom a Napot az arcomból, azután hagyom, hogy a tetkóm életre keljen és felkússzon a karomon. A srácok azt hitték, hogy nagyon megszívattak, amikor tavaly rávettek, hogy csináltassam meg, de egyáltalán nem bánom: örülök, hogy van, nagyon érdekessé teszi a testemet, amihez így már két beépített játék is tartozik. Néha egy helyen vannak. Hagyom, hogy a sárkány átkússzon a kézfejemre, azután hasra fordulok, és elengedem, hogy visszakússzon arra a helyre, ahová annak idején felvarrták. Máris csontszáraz vagyok, szóval pár másodperc után felállok, és keresek egy szimpatikus bokrot, azután úgy döntök, hogy felmegyek a lakókocsi tetejére, amíg mindenki vissza nem jön. Asszem csak Silly van itt most, ő pedig aludhat még. Legalábbis nem hallottam, hogy motoszkálna valahol. Egy vizes törölközővel és egy naptejjel felfegyverkezve mászok fel a lakókocsi már most forró tetejére, ahol sietve leterítem a törölközőt, amire rögtön le is dőlök, és elkezdem bekenni magam naptejjel. Félúton úgy döntök, hogy leveszem az alsógatyát is, mert nem akarok csíkokat, és elnyúlok a világ- vagy a tisztás tetején. A törölköző végét és a lábam a tetőajtóra rakom, szóval elvileg nem para, hogy így vagyok. Felszabadító érzés a szabadban meztelenül heverni az ég alatt, egyedül az rontja el, hogy nem tudok felfelé nézni, mert elfelejtettem felhozni a napszemüvegem. Persze, az is csíkokat hagyna, úgyhogy csak lehunyom a szemem, és élvezem azt a rövid időt, ami a megfordulásig van hátra. Mert amikor hasra fordulok, leverem az alsógatyát. A gondjaim tovább súlyosbodnak, amikor rájövök, hogy a törölközőn, amit felhoztam, nem denevérek, hanem cicák vannak: ez bizony Patié. Ráadásul kezd átforrósodni ez is, ami rövid időn belül nem csak kellemetlenné, hanem fájdalmassá is teszi a hason fekvést, ezért úgy döntök, hogy sietve visszatérek. Leverem a naptejet is az ajtónyitás közben, de a törölközővel a vállamon elindulok lefelé- és ha nem nézek hátra az utolsó pillanatban, tuti, hogy fejbe rúgtam volna Sybet, akire így csak a naptejjel vastagon kent, forró törcsijét ejtem rá. - Jaj... bocsi!- ügyetlenkedve leesek, leugrok, és miközben a kezeimmel takarom magam, kissé kihúzom magam, és felveszem a szokásos ártatlan mosolyok (mások szerint hülyén bűntudatos vigyorom), és a lány kócos hajjal borított arcára nézek. Persze, ha vak lennék, akkor is tudnám, hogy vagy nagyon dühös lesz, vagy nagyon hülyének fog nézi. - Jó reggelt Silly! Épp napozni voltam a tetőn, kicsit forró, de rohadt kellemes. Nem próbálod ki, amíg a többiek haza nem érnek?- miközben beszélek hozzá, elkezdek oldalazó lépésekkel megindulni bármerre: a szobám felé, a fürdő felé, Édi vagy Morci szobája felé, az tökmindegy, csak ajtó legyen.
I solemnly swear
I am up to no good
Sybill Trelawney
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Juno Temple
»
»Kedd 7 Nov. - 15:47
Roll up to the mystery tour!
Most, hogy valóban átélem azt, amit a jövőben láttam, sokat vesztett a nagy, nyári kaland eredeti romantikájából. A látomásban nevetést láttam és vidámságot, mely csak az út legutolsó napján ér tragikus véget egy csúnya balesetnek köszönhetően, de azokban a képekben egy valamit nem igazán láttam – a forrót. A forrót. Ugyanis forró itt minden. A lakókocsi ablakai előtt elhúztam a színes sötétítő függönyöket, a napfény azonban így sem kímél, a molyrágta függönyök apró lyukain át keresi az utat arcomig, hogy a hőségével pusztítson el. Nem is lehet ilyen melegben aludni. Sőt, tulajdonképpen semmit sem lehet csinálni. Nem is értem, a többieknek hogy volt erejük elmenni ilyen melegben mondjuk úgy bárhova. A testszagot egy zuhannyal készülök csillapítani – hagyományos fürdőszobánk nincs, fürdésre egy szabadban felállítható zuhanyfülkét használunk, apa szerint így nem károsítjuk a környezetet, meg kevesebbet pazarlunk, bár igazság szerint én már jobban szeretem azt, ami a Roxfortban vár. A fehérneműmet egy színes, pántos, nyárias ruhába csavarom, amit az összehajtogatott, tiszta törölköző tetejére rakok a szappanommal együtt. Reggel még kint hagytam a másik törölközőm, de jól emlékszem, hogy valamilyen égi dolog tönkre fogja tenni. Lelki szemeim előtt egy ősi madár jelent meg, mely magával ragadta és szétcincálta azt, de ez a valóságban bármilyen kárt jelenthet. Hogy az áldás valóban az égből jön, annyira nem lep meg, ahogyan az sem, a törölközőmnek is köze lesz hozzá valamilyen formában, ám hogy pont a tarkómra esik, mielőtt a porba hullana, azért keresztülhúzta a számításaimat. Nem leszek ideges, tudtam előre, hogy el kell engednem ezt az anyagi örömömet, hiába szeretem azt a törcsit annyira. Attól az még csak egy törölköző marad. - Nem történt semmi, Kapisztrán. – monoton, holtakat megszégyenítő tónussal válaszolok, mint aki az újabb önkívületi állapotába készül bele. Bár ez annyira nincs is messze, a rengeteg izzadás általi testszagtól mindjárt tényleg bekábulok. A nyár a pusztulás és rothadás időszaka, mintha az elaszalódott növényekkel együtt rohadnék én is. - Tudod, hogy az a kedvencem volt, de igazából segítettél megszabadulni egy felesleges, anyagi ingóságtól. Csak elterelné a figyelmem a valós dolgoktól, amikkel foglalkoznom kell.- tekintetem a kezét keresi, illetve azt a kezét, amivel a valamijét takargatja. Nem is nagyon észlelem a direkt bámulást. Sosem voltam rá kíváncsi sem mondjuk. - Kapi, te miért vagy meztelen? – fixálom tekintetem őrá tovább, gerincemen pedig végigsiklik egy kövér, forró izzadságcsepp. Azt hiszem, ez a nyár messze nem lesz a kedvencem, ha ennyi szenvedéssel jár.