Bárcsak az ágyamban fekhetnék, jobb lábamat felnyújtva az ágyfüggönybe fűzhetném, és fennhangon magyarázhatnám Annának, milyen zseniális, hogy a mai edzést áttettük keddre, ezért nem kell a metsző ellenszélben szenvednünk. Bárcsak teletömhettem volna a zsebemet ebédnél a manók makadámdiós sütijével, de kinek kellenek azok a plusz kilók erre a szerencsétlen csotrogány seprűre? Nem akarom túlfeszíteni az ezerszer elhasznált cirok húrjait. Meg egyébként is, akárhány vágyódó pillantás is olvad el az arcomon, nincs az a pihi, vagy nassolás, amire Mr. Brodericket, jövendő bőröndfőbérlőmet becserélném. A lelátó alsó sorában ülök, feszesebbre húzom a copfomat, cibálja a nehéz, párás szél, hát, ez remek. Akár mondhattam volna nemet is, hiszen Bro már profi, nem is értem, miért nem csücsül még a griffesek csapatfotóján, valahol Potter lábikrája mellett, de mindannyiunk életében akadnak kisebb-nagyobb tragédiák, nem igaz? Mázlista, ha az övébe csak ennyi fér bele.

- Nem is tudtam, hogy ennyire ráérsz, lajhár! - kiáltok át a pályán, mikor megpillantom vörös taláros alakját, de igazából az sem biztos, hogy az erős szélben meghallja. Nem baj, felpattanok, szánalmas kis seprűmet a hónom alá csapva indulok meg felé, és ha sikerül félúton találkoznunk, először barátságosan a vállába boxolok, majd átölelem a nyakát. Valószínűleg nem olyan kényelmes, ha valaki egy cirokseprűvel ágaskodik utánad, de hé, a kviddics egy veszélyes sport, igazán nem panaszkodhat!
– Elhoztad a labdákat Morettitől? Vagy meggondoltad magad, és inkább csak röpködni akarsz? - kérdem, megint rászorítok a copfomra, és viharvert seprűmet a lábaim közé kapva várom a válaszát.

Egy mágiatörténet beadandó vár rám a klubhelyiségben, nem is beszélve arról, hogy bűbájtanra se ártana készülnöm de valahogy görcsbe fordul a gyomrom, ha a kezembe veszem a tankönyveket. Arról már régen letettem, hogy mindenből megszerezzem a kiváló minősítést – inkább koncentrálok a számomra fontos dolgokra: a kviddicsre, legalábbis jelen esetben a kviddicsre meg Toniera. Talán okosabb ötlet lett volna, ha egy griffendélest kérek meg, hogy jöjjön le velem gyakorolni egy kicsit a gurkók terelését, de az előbb említett felesleges dolgok miatt meg se próbáltam, hogy megkérjem akármelyikőjüket is. Meg amúgy is Tonieval valahogy minden szórakoztatóbb. Bár van egy olyan érzésem, hogy ő nem sok szórakoztató dolgot lát a beborult égre tekintve, az erős széllöketekben amik most is tépázzák a talárom szélét de az arcomra kiülő vigyort nem képes letörölni semmilyen időjárási viszontagság, ahogy a seprűvel a kezemben haladok a lelátón üldögélő lány felé.

Látom, hogy mozog a szája, de a szél sajnos teljesen összekuszálja a hangokat így csak valami olyasmit értek, hogy „ nem dobjuk le a ruhánkat és szexelünk az istállóban?”bár kötve hiszem, hogy ezt kiáltotta felém, de egy próbát megér, így amint odaérek hozzá rá is kérdezek miközben hagyom a gurkós ládát a földre huppanni, fél kézzel pedig átkarolom a lány derekát.
- Az előbb azt kérdezted, hogy van-e kedvem szexelni az istállóban? - összeborzolom a szoros lófarokba fogott haját, hogy ha a szél még nem tudta zilálttá varázsolni, akkor majd én, hiszen erre valók a barátok, nem? - Mert ha igen, akkor meg vagyok sértődve, hogy ezt meg kell kérdezni. Mint leendő bőröndlakóm, kiváltságos helyzetben vagy.
Közben igyekszem kerülgetni a seprűjét, ami valami oknál fogva mindenáron az arcomba akar kerülni. Ahogy elenged a tekintetem egy röpke pillanat erejéig az égre téved, valahogy sokkal baljósabbnak tűnnek a felhők, mint ahogy azt bentről láttam.
- Öö, labdák. Persze, itt vannak – mutatok a dobozra – Szóval először akár csak repkedhetnénk is utána meg szabadjára engedem a kis fickókat és megpróbállak leszedni a seprűdről – oldalra billentett fejjel figyelem a lányt – Mondták már neked milyen jól áll ha egy ilyen hosszú kemény ..öhm, seprűnyél van a lábaid között? - meg se várom a válaszát, felpattanok a saját járgányomra és elrugaszkodom a földről.
- Mit szólnál hozzá ha fogócskáznánk egyet? - kérdezem tőle miközben a kesztyűimet igazítom és próbálok a seprűn maradni, amit a fel-fel támadó erős széllöketek igencsak megnehezítenek.

öö, ég a pofám, hogy még csak most .. de talán jobb később, mint soha?

- Ja, persze - vigyorgok rá, még finoman oldalba is lököm, hogy érezze, lehet akármilyen nagyszájú, míg a földön van mind a két lábával, de az igazi kihívás odafönt várja. Addig nyugodtan produkálhatja magát a hülyeségeivel, amiktől Bro ennyire önmaga. - Arról nem volt szó, hogy szexelnem kell majd a főbérlőmmel! Újratárgyalást követelek!
Megjátszott sértődöttséggel pillantok rá, már amennyire a szélben folyamatosan arcomba toluló hajam engedi. Most komolyan, hiába fogtam össze, másodpercenként megy vele tele az orrom, a szemem, és a szám. Bárcsak lenne valami hiperszuper bűbáj, amivel levághatnám az edzés idejére, és visszaragaszthatnám utána. - Öt pont a Griffendélnek a megfogalmazásért: a hangsúly azon van, hogy megpróbálsz leszedni. De kétlem, hogy sikerül. Csak a szád jár, Raynott!

Még szerencse, hogy ennyi közösen leszolgált diákévvel a hátam mögött nem jövök zavarba Bro szóvirágiatól, bár mindig elgondolkodom, milyen lány lehet az, akinek bejönnek a sikamlós utalásai, a magabiztossága, ez az egész Raynott jelenség, amit én kifejezetten becsülök, ám erről neki nem kell tudnia. Főként ma nem, amikor náthát vagy kétoldalú tüdőgyulladást kockáztatok a vele való röpködéssel.
- Mondták már neked, hogy még néhány ilyen mondat, és nem lesz lány, aki szóba állna veled? - kiáltok fel neki, mielőtt magam is elrugaszkodnék. - Na, lássuk! Ha elkaplak, ne is számíts bérletidíjra a nyáron! Azt a rohadt -- - kapok hirtelen mindkét kezemmel a seprűm nyeléhez, mikor egy nagyobb széllökés kis híján leborít. - Na, mi van? Söprés!