Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Fenrir Greyback EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Fenrir Greyback EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Fenrir Greyback EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Fenrir Greyback EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Fenrir Greyback EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Fenrir Greyback EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Fenrir Greyback EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Fenrir Greyback EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Fenrir Greyback EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (412 fő) Szer. 30 Okt. - 5:17-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Fenrir Greyback

Fenrir Greyback

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Joe Gilgun

»
» Pént. 16 Jún. - 3:14

Fenrir Greyback

forever, whenever


Becenév:

Greyback

Kor:

valahol a születés és a halál között

Származás:

ha neked mindegy, nekem is

Lojalitás:

ugyan már

Képesség:

vérfarkas

Csoport:


halálfaló

Play by:

Joe Gilgun

Karakter típus:

Canon, keresett és saját??






Nem, egyáltalán nem Voldemort hívő, de azért elvégzi az általa rábízott feladatokat, mint holmi közönséges iparos munkát. Nyilván rangon aluli. Nyilván borzasztóan unja. Közben készül arra, hogy egy nap majd ő ossza a parancsokat. Saját meglátása szerint vagy Voldemort felett áll, vagy tőle függetlenül. Vagy legalábbis ezzel áltatja magát, mintha nem kötött volna a halálfaló gúnya felvételével egy olyan kompromisszumot, hogy akkor ebben a háborúban inkább most fegyver lesz.
Amúgy vannak tervei, szép, világmegváltó tervei arra, hogyan lehetne vérfarkasokkal vezetni ezt az egész varázsló társadalmat - akkor már az sem számít, ha sár van a véred helyén. Hát nem ez az a szép új világ, amiről álmodsz? De biztos nem?

Ja, amúgy volt apja, volt anyja. Mára meg már nincs. Van ellenben falkája.
Rendkívül karizmatikus, jó színész, ha akar, percek alatt levesz a lábadról, játszik veled, amolyan őszinte gyermeki bájjal, vagy a vidéki csóró, jobb sorsra érdemes fickók naiv, modoros... marhaságával. Vagy legalábbis képes lenne rá, ha érdekelnék az ilyenek.
De amúgy mit áltassalak? Ki ne ismerné Greyback-et, a vérfarkast, az állatot, a kegyetlenz, a szörnyet az ágyad alatt, aki a szoba közepén veri ki, míg te a sarokban haldokolsz, meg a húsodba mar, szétcincál, tönkre tesz... na, tehát a két lábon járó rémálom kategóriája a fickó.
És még csak nem is zavarja.
És azzal semmit nem is mondtam el, hogy őt ez nem is zavarja.


Hajnal volt. A rigók énekét elnyomta egy távoli sziréna hangja. A fickó meg ott csak állt és rázta az öklét. Vagy röhögött, vagy bőgött. Arccal az égő háznak fordult. A lángok kicsaptak egy ablakon - talán a régi gyerekszoba ablakán. A forró, zuhanó üveg szilánkok egy centi mélyen a földbe vágódtak. Egyébként is nagy forróság volt, de hát égő épületek tövében ez már csak így szokás. A fa recsegett, narancsosan izzott, olyan volt, mint valami különös kristály. A hajnal élénk kék egének utolsó csillagait elhalványította a feketén gomolygó füst. A sziréna egyre hangosabban szólt. Remek, már tényleg csak a kibaszott tűzoltók hiányoznak.
- Nyughass már! - sóhajtottam. Egy farönkön ültem, levertem a hamut, a kézfejemmel letöröltem valamit az orrom tövéről - takony, nyál, vér vagy ezek furcsa keveréke, és némi hamu. Vagy pernye. Tököm tudja.
Egy újabb ablak robbant.
Emberünk már meg sem rezdült. Illetve pár másodpercig mozdulatlan maradt, aztán lendületesen pördült egy felet a tengelye körül. A pofámba bámult. Rávigyorogtam. A szemei vérben forogtak. Az inge is véres volt. Nem a saját vérétől.
- Kinyírlak, baszd meg! - üvöltötte, és valóban tett is két lépést felém, mielőtt megbotlott volna. Elterült a földön, bele az üveg szilánkokba. Vére serkent, apró, helyes vágások, nem túl mélyek. Egyre csak dünnyögött, hogy nem, nem, nem, nem. Aztán nem kellett egy pillanat sem, már zokogott. - Kinyírlak! Hallod? Ki---kinyí--- és így tovább.
A lábamon lévő vágást vizsgáltam. Az se volt túl mély, de arra éppen elég volt, hogy ne legyen kedvem megmozdulni. Kinyírna? Persze! Legalábbis próbálkozott vele, miután a lány szobájában rajta kapott, annyi szent. Ágyéktájt még dübörgött a pulzus, és még, még, még, még tudtam, hogy valami kell, hogy nem végeztem, de a lány benn maradt. Tulajdonképpen azelőtt meghalt, hogy az első lángcsóvák végignyalták volna az ágyat. Most mit tegyünk?
Rámarkolt egy üvegszilánkra (a cserépdarab persze majdnem orvosi pontossággal felmetszette a bőrt, a húst, majdnem csontig, de tudod van az a pont, mikor ez már nem fáj - és hát neki már nem fájt; ha kitöröm a lábát, azt se érezte volna meg - kitöröm a nyakát? - meg is köszönné, ha nem döglene bele). Remegve kúszott. Mint egy pióca a sivatagban. Hát, szóval nehéz lenne elképzelni, hogy ez majd a véremet veszi.
A földút végén pirosan, kéken fénylettek a villogók.
- Talán húzz bele kicsit.
- Kussolj!
Felnevettem. Kényszeredetten. Mondjuk inkább, illemből.
Ha most futni kezdene, fél év múlva találna valami takarító állásféleségnél egy fokkal jobbat, egy idegen országban. És találna új nőt is, akit kedvére kúrogathatna, már ha nem tépem le menten a tökeit. Zavart a vágás, na.
De csak mászott tovább.
A tűzoltóautó leállt, kipattantak belőle kemény sisakkal, és mindennél nagyobb elszántsággal, de hát ez épp csak annyira zavarta emberünket, mintha egy légy a seggére szállt volna. Közeledett. Én figyeltem. Szertartásosan felzabáltuk egymást a tekintetünkkel. Vagy hát én inkább csak rágcsáltam. Az meg ott? Már a csontjaimat szopogatta.
- Mi történt? - ezt már egy sisakos kérdezte, szemérmetlenül belerondítva a helyzet magától értetődő drámaiságába.
- Baleset. - nyögtem. - A barátom részegen elaludt. Cigarettával a szájában. Már lángolt az ágy, mire ki tudtam rángatni onnan. Leérünk ide? Látjuk, hogy ég a tető.
- NEM!
- Mondom, részeg.
- NEEEM! - van néhány hang, amit ösztönösen bitang nagy elképedéssel fogadsz egy férfi torkából. Mondjuk, ha egy kontra tenor énekelni kezd. Mondjuk, hogy például az ő hangja, ahogy valósággal sikít.
- Volt bent valaki?
- Lou... Louise...
- Egy macska.
Egy újabb ablak robbant. Nem volt nagy ház amúgy, ez lehetett az utolsó ablaka.

Tíz perccel később felnyaltam a földről. A karját átvetettem a vállamon, úgy vonszoltam, míg azok ott a tüzet oltották.
- Hol a pálcád?
A vér a kézfejéről a vállamra folyt. Remegett. Habogott.
- Hol az a kurva pálca?
Próbálta kitépni magát óvó ölelésemből.
- Baszd meg.
Erővel az oldalába könyököltem, hagytam elesni. Igazán nem esett nehezére.
De hát elég ebből, nem?
A vállára térdeltem. A füléhez hajoltam.
- A Nagy Úr - vagy hogy a tökömbe nevezik ezek azt? - élve akar. - Mi a francért csinálom ezt? - Élve akar és sértetlenül. - Mi közöm van nekem ehhez? - Én csak az elsőt garantáltam. - Szar se. Ugyanolyan bosszantó, ritka rutin, mint egy adóbevallás pontos kitöltése. Vagy mint ez: kart megragad, hátrafeszít, várni a reccsenésre, az ordításra, meg hogy ettől a fájdalomtól végre észhez kapjon. - Hol a pálca?








Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 28 Jún. - 10:25


Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Úúúú, egy Greyback! örülőőő
Akarom mondani, üdv az oldalon! Csodás lett az előtörténeted. Igazán rémes, és Greybackes. A családleírásnál olvastam volna többet a szüleidről, de nem igen zavar, hogy ezt nem írtad le. Így hű a karakterhez. A jellem csak a hibákra fókuszált, de bízom benne, hogy játéktéren előkerül majd pár pozitívum is, mert egy ember, vagy egy farkas sem lehet ennyire romlott.
Foglalózz, és mehetsz is játszani. Keresd a falkádat. - Alex


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje listája


Vissza az elejére Go down

Fenrir Greyback

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-