Agnes Georgia Bowen

I saw a piece of heaven

(Nessie)


14 (már mindjárt 15)


mugliszármazású


Dumbledore


-


hugrabugri


Elle Fanning


saját

Edgar és Helena Bowen tökéletesen normálisak. Már amennyiben a normális szónak egy általuk alkalmazott igazán sajátos értelmét vesszük.
Edgar Bowen a tanári állása mellett igazi szenvedélyének hódol, az írásnak, és az utóbbi időben néhány könyvkiadó felfigyelt rá, így elképzelhető, hogy végre sikerül kiadnia különleges, kicsit bizarr mesékből álló könyvét. A Bowen család feje gyakorta szórakoztatta csemetéit mindenféle bolondos történetekkel, együtt merülve el a mesék és csodák lenyűgöző világában.
Helena Bowen szétszórt asszony, aki ugyan művészettörténész végzettséggel rendelkezik, és érdekli a történelem, legfőképp az ókori mítoszok világa, de legújabb szenvedélyeként megjelent a természetes gyógyítás, a füvek, gyógyteák iránti érdeklődése. Férje nevetve vajákos banyának nevezi csipkelődő megjegyzéseiben, amire a nő csak szelíd belenyugvással mosolyog.
Tobias a Bowen család legfiatalabb tagja, aki előszeretettel játssza a hős lovagot a mai napig, hiszen valakinek meg kell szabadítania Agnes hercegnőt a gonosz sárkány karmaiból. Nyolc évesen már élénk érdeklődést mutat az asztronómia és a világűr iránt.
A Bowen család a maga egyszerű, szelíd bohókásságával él a maguk alkotta burok békés nyugalmában, időnként a népes rokonság gyerkőceivel felforgatva lakásukat, máskor csak hanyatt vágódva a fűben, hogy belefeledkezzenek mind a négyen a csillagok hálójába.
A varázslat a hagyományos értelemben csupán a bolondnak kikiáltott Celia néniben jelenik meg. Ugyan Celia néni undok fia többször próbálta a nénit bolondok házába zárni, de az életerős, csintalan asszonynak mindig sikerült megszöknie. Agnes közeli kapcsolatba került vele, igazán jókat beszélget Celia nénivel, még ő is segített neki a szökési akcióknál, amin aztán jót nevettek később.
A Bowen család Voldemort és hívei szemében nem más, mint egy teljesen átlagos mugli család. Agnes hiába a Roxfort diákja, ez nem védi meg attól, hogy őt is muglinak titulálják. Egyetlen reménye Dumbledore, de tulajdonképpen nincs is igazán tisztában azzal mekkora veszély fenyegeti, hiszen nézd! ott repül egy pillangó, és milyen különleges mintája van a szárnyának, és mennyi varázslatos dolog van itt. Hát nem csodaszép az élet?

A friss fű illata vagyok eső után. A szélben táncoló kacagás vagyok. A bőrödet lágyan simító víz, a szél suhogása a tavaszi lombok között. Megnyugtató levendula, gyógyító kamilla. A legédesebb eper vagyok és a függöny ráncaiban megbújó mosoly. A tó tükrének mély nyugalma, a szolgalelkű házimanó hajlása, a forrócsoki édeskés illata, a mesék hercegnője.
Az ártatlanság angyalának földre szállt képmása vagyok. Az élet vagyok.

A lelkének harmóniája a béke. A természettel való tökéletes tánc lépése vezeti mozdulatait. Finom, gyengéd, gyermekien ártatlan. Naív, még elhiszi, hogy mindig mindenkiben lehet jó. Nem ismeri az árnyékot, a fényben született, a fényben él. A fantáziája szárnyal, elmereng, meséket talál ki, másnak képzeli magát, mint aki. Szeret, de csak gyengéden. Gyűlöl? Csupán képzeletben. Kifinomult, jámbor, keresi a szépet mindenhol. Nem ezen a világon él, a saját lábában is orra bukik; újra és újra rácsodálkozik a varázsvilág hihetetlenségére. Mások életébe egy kicsivel több jót akar csempészni, mert hiszi, hogy lehet. Szűzies arcát szőke fürjei keretezik, amiből a derűs, tiszta szempár figyeli a világ apró örömeit. Celia néni figyelmeztetését, miszerint mindenkiben lakik egy szörny is, hevesen tagadta; erről ő nem hajlandó tudomást venni.
Vajon Celia néninek igaza van? A te szörnyed, Agnes, meddig szunnyad lelked barlangjában?

 

Akác.
Az édes illatát érzem az orromban. Valahol a fejem fölötti fán egy méhecske döngicsél, halkul a zümmögése, amint egyre távolabb keresi az akácfa virágjának bódító nektárját. Elmosolyodom, amint eszembe ötlik, hogy mennyire szeretem az akácmézet. Azt, amikor a reggeli pirítós melege megolvasztja, és folyósan ragad rá az ujjaim hegyére. Igazi kincs a méhek áldozatos munkája, el sem tudnám képzelni, mit csinálnék, ha nem lenne méz. Azt hiszem a világ egy aranyló csodával lenne kevesebb.
Lassan nyitom ki a szemeimet, amint meghallom a közeledő léptek neszét. A délutáni napfényben a gondterhelt arccal érkező anyát pillantom meg, mire az én ajkaim derűs mosolya is lelohad. Vajon mi lehet a baj? kezében egy borítékot tart, kutakodó szemei felém villannak, aztán vissza a levélre. Kétséget sem hagy afelől, hogy őt ez a küldemény nagyon is aggasztja.
- Kislányom, azt hiszem beszélnünk kell - ez az esetek többségében rosszul szokott elsülni, most mégis valami izgalom csendül anya hangjában. Olyan izgalom, amibe ugyan aggodalom vegyül, de hasonló ahhoz, amit az igazán nagy kalandok előtt érez az ember. Bólintok egyet a szavaira, mire a kezembe csúsztatja a nehéz borítékot. Így kezdődött az egész a Roxforttal. A szüleim belenyugodtak, hogy boszorkány van a családban, én pedig kalandos évek elé néztem. Végtére is, legalább az akácméz maradt a régi, ha már a világom kifordult a sarkaiból.

Galagonya.
Az őszi éjjel csípős hidegét érzem az arcomon. Ez már olyan éjszaka, amikor a tél lehelete közelebb van és a nyár meleg sugarai elhalványulnak. Azon időszak, mikor az emberek közelebb húzódnak egymáshoz, hogy a másik szíve tüzében leljenek melegségre. A galagonya is hasznos szívpanaszokra. A piros bogyókból anya gyakran csinál lekvárt, mondván, hogy jó szívnyugtató és szíverősítő hatású, még ide is szokott küldeni egyet-egyet. Ellépek az alacsonyan fekvő ablaktól, a friss levegő simításával az arcomon. Csend van és nyugalom, csak a parázs vörösen izzó fénye látszik a klubhelyiségben. Tudom, hogy Laura valahol itt szunnyad valahol, nem hallottam még, hogy elment volna aludni. Felsóhajtva megcsóválom a fejem. Bárcsak egy kicsit enyhíthetnék a bánatán. Óvakodva hagyom el a helyiséget, hogy egy tányérral a kezemben térjek vissza pár perc elteltével. Laurához lépve óvatosan megsimítom a vállát, mire összerezzenve ébred fel. Kisírt szemei kialvatlanul pillantanak rám, látszik rajta, hogy régen volt már nyugodt, pihentető álma. Felé nyújtom a tányért, amin két szelet lekváros kenyér van.
- Galagonyalekvár, jó a szívpanaszokra - a szavaimra napok óta először halvány mosoly vonala kerül ajkaira, mire engem elönt a hála. Nos, valamit mégis tudtam tenni. Talán a galagonya nem csak fizikai szívfájdalmakra alkalmazható.

Nefelejcs.
Első szirma a család felejthetetlen békéje. Az a csoda, amit otthonról hozok. A Bowen név, a büszkeség, a hűség, a mesék, a nevetés és minden, minden, ami hozzájuk és hozzám tartozik. Nélkülük senki vagyok. Felneveltek, értéket adtak, azzá tettek, aki lettem.
Második szirma Celia néni, akivel titkosan össze lehet kacsintani. Az a valaki, aki igazán megért, hiszen anyáék akármennyire is elfogadják boszorkányságomat, Celia néni az egyetlen, aki tudja pontosan milyen helyzet is ez. Amikor két lélek rezzenése összhangba kerül, azt többé senki nem veheti el tőlük. Tőlünk.
Harmadik szirma a Hugrabug népének jámbor szeretete. A második családom, azok, akikkel együtt élek, azok akik a borzok hűséges, szeretetreméltó csoportját alkotják. Akikkel együtt dobban a szívem minden kvidiccsmeccsen, akikkel együtt hangzik messze a nevetésünk a réten. Akik enyhítették a honvágyat. Otthont adtak az idegenben.
A negyedik szirom a természet. Az erdők csendje, a víz csobogása, a mező illata, a teák békéje. A növények, állatok, az élet. Eltéphetetlen, erős kötelékével magához láncolt ez a teremtett világ. A varázslat világa, az újdonságokkal és az egyszerű mugli vadvirágok csokra. Béke, harmónia és a végtelen csillagos ég.
Az ötödik szirom? Nos, az ötödik szirom te magad vagy. Az ismeretlen szerelem, a kitartó barát, a segítségre szoruló társ. Az vagy aki belém rúgsz vagy felemelsz. Egy kósza mosoly vagy, egy jól célzott nyíl vagy a szívemben.  Te vagy.
Fejemre illesztem az elkészült koszorút. A nefelejcs kékje derűsen hunyorog a szőke fürtökön.

Eper.
A legkedvencebb gyümölcs. Édes, piros, tökéletes, az ember nem telhet be vele sosem. Talán egyedül másfajta bogyók vetekedhetnek vele, mint például a málna, szeder, áfonya, de a bogyókirálynő akkor is az eper marad, fenséges könnyedséggel uralkodva mindegyik fölött. Egyszer annyit ettem belőle, hogy gyomorrontást kaptam, anya biztosra vette, hogy emiatt majd megutálom. De szerencsére nem lett igaza, csak egy leheletnyit lettem óvatosabb. A mérték, Agnes, a mérték nagyon fontos! Mindig ezt mondogatja szelíd megrovással, amikor úgy tűnik neki, hogy sokat eszem. Feltett szándékom, hogy egyszer sütök egy csomó epres sütit az összes roxforti házimanónak. Igazán megérdemlik, hogy valaki megvendégelje őket.
- Nessie, Nessie, gyere gyorsan, anya már készen van a tortával, el kell fújnod, gyere, naaa, gyere már!! - Tobi sürgető hangja előbb ér el hozzám mint ő maga, hogy amit felbukkanjon, kicsi kezeivel máris húzzon, vezessen az étkezőbe.
- Megyek, megyek, ne aggódj öcsi - halk nevetéssel hagyom, hogy a kisebb Bowen elindítson a tizennégy évesek útjára.

Sáfrány.
A sáfrány egy erős fűszer. Az én életem fűszere is Sáfrány, a pici hófehér cica, akit a születésnapomra kaptam. Semmi mágikus, semmi varázslat, csak egy csodálatos társaság. Egy bújós fehér szeretetgombóc. A sáfránynak is van fehér fajtája, vidáman mosolyog a fű zöld szőnyegében. Ugyan anya válltig állítja, hogy Safi egy egyszerű mugli kismacska, én tudom, hogy a huncut kétszínű szemek többet rejtenek ennél, ez a kis hölgy ugyanis túl okos ahhoz, hogy közönséges cica legyen. Én mondom, valami van ebben a fehér lady-ben.

x epres sütit sütni a roxforti házimanóknak
x megölelni egy morcos mardekárost
x festetni Sáfránnyal egy képet
x beszélgetni egy sellővel (abban a reményben, hogy talán meghívja egy sellőbálba)
x körbeutazni a világot
x látni egy unikornist
x jobb hellyé tenni a világot
x újabb pontokat találni a bakancslistájára