I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : elle fanning
| » » Hétf. 21 Aug. - 18:35 | | |  Külön figyeltem rá, hogy ne legyen semmiféle alkalom. Se Karácsony, se szülinap, semmi, amikor ajándékot szoktak adni. Mert az egésznek a lényege, hogy egy teljesen átlagos napot készüljön el a meglepetés. Na igen, és a meglepetéssel már el is érkeztünk a problémához. Mert ó, jaj, hiába csiklandoztam meg a körtét, hiába osontam be a konyhába, ha a házimanóknak akar az ember meglepetést készíteni, akkor nem szerencsés, ha egy rakat manó sürgölődik körülötte, kíváncsian figyelve a ténykedését. Na de kérem, a manókat mégsem küldhetem ki a konyhából! Pedig megpróbáltam. Jó, nem elküldeni őket, de nagyon kedvesen megkérdeztem, hogy nem hagynának-e egy egészen picit egyedül itt a konyhában. Hiába vettem elő a legbájosabb mosolyom, olyan sértett és a konyha iránti aggodalom érzésétől hevesen szikrázó szemeket kaptam válaszul, hogy mentem beláttam, ennek itt így semmi értelme. Kedves kis barátaim nem fognak távozni. Nos, ekkor döntöttem úgy, hogy ha nem is lesz meglepetés, amit csinálok, az még lehet meglepi, hogy kinek készül a torta. Illetve torták. Mert inkább csinálok többet, többfélét - eltérve az eredeti tervtől - minthogy egyetlen kis manónak ne jusson belőle. Meg az sem biztos, hogy mind szeretik az epret. Ki tudja, vajon egy manó lehet allergiás az eperre? Mindenesetre az elővigyázatosság kedvéért kell egy málnás, almás, barackos, banános és áfonyás alternatíva is.
Mennyi-mennyi munka és én még mindig csak az elsőnél tartok. A kezemben tartott tészta kevergetése egészen kellemes elfoglaltságnak tűnik.
- Amíg van, egy-két jó falat, / S egy jó falat az csak akad, / Se bú, se baj nem számít, rá se ránts! - És igen, persze a Dzsungel könyvét énekelni mindehhez perfekt választásnak tűnik. Balu felülmúlhatatlan humorával, falánkságával igazi konyhai nótát varázsolt. Tobival mennyit néztünk annak idején ezt a mesét. - Mert hiszen egy-két jó falat elűzi minden gondodat/ Mondd, kívánhatsz-e többet, jobbat, már… - Azt hiszem a házimanók sem ellenzik túlzottan a társaságomat, mert biztos vagyok benne, hogy az előbb egy mosolyt láttam átsuhanni a kékszeműnek az arcán. Felnevetek és fejcsóválva fordulok vissza a tálhoz. Annyira belefeledkezem a sütögetésbe-dúdolgatásba meg minden másba, hogy azt se venném észre, ha a fejem fölül lerobbantanák a kastélyt. Mi más kell még egy ilyen tökéletes délutánhoz? |
|
Kezdőlap
