A délelőttöt pergamenek felett görnyedve töltöttem, hogy a terepmunka és a személyes vendettám okozta lemaradást behozzam. Jelentések hada várt rám reggel, mikor beültem asztalom mögé és egy pillanatra hátradőltem székemben. Kissé még kótyagos voltam a fejemet ért ütéstől, amit néhány napja a Tiltott Rengetegben szereztem, mikor a halálfaló kölyök után indultam. Azóta sem voltam hajlandó belegondolni, mi is történt ott pontosan, a tagadás több nyugalommal töltött el, mint a beismerés. Utóbbi álmatlan éjszakákat okozott volna, nekem pedig szükségem volt arra, hogy képes legyek kialudni magam.
Ujjamat végigsimítom a meglepően mély seben, ami gyógyulóban volt a homlokomon. Furcsa mód nem gyógyítottam be bűbáj segítségével. Kisebb sebek esetén feleslegesnek tartom az ilyesmit, ha komolyabb bajom esett volna, a seb már nem lenne ott, ahol most éktelenkedik.
Muszáj volt egyben tartanom dolgaimat, főként azért, mert új főnököt kaptam. Rowan McAleese híres auror parancsnok már régóta, eredményei kitűnőek és valamiért most az ő vezetése alá kerültem. Alkalmazottai egytől-egyik furcsa, szótlan alakok, akik bólintanak és végzik a dolgukat. Már amennyit láttam belőlük az elmúlt évek során.
A papírmunkával koránt sem végzek, mikor feladatot kapok. McAleese üzen nekem, én megkapom az ügyről szóló pergament és már épp felállok, hogy elinduljak, mikor a részleteket látva vissza kell ülnöm székembe egy pillanatra.
Majd, mintha semmi sem történt volna, összetekerem a pergament és elindulok a dolgomra. Út közben bőven lesz időm gondolkozni, mi is történhetett és képes leszek kizárni személyes érzéseimet. Kutatnom kell magamban, akad-e ilyesmi. Dolgoztam a múltban Caitlinnel, de amint magasabb pozícióba került, már nem volt alkalmunk a közös munkára. A férje évekkel ezelőtt távozott és ő képtelen volt kizárni személyes érzéseit, röviden fogalmazva megkapta a bosszúját. Ez került volna az életébe?
Pár utcával odébb hopponálok egy olyan pontra, amire tisztán emlékszem. London hatalmas.
Sietek a helyszínre, a lépcsőn bokacsízmám sarka kopog, ahogy szaporán kapkodom lábaimat felfelé. Lassan nyitok be a lakásba és a parancsnok úgy tűnik, már hozzálátott a nyomozáshoz.
- McAleese parancsnok. - Biccentek felé, ahogy ő engem meglátva azonnal köszönt. Ms. Hopkins, hát persze. Pont Rowan ne tudná, hogy elválltam? Grayson hivatali dolgozó, bár mivel másik területen dolgozik, szinte sohasem látom. Ettől függetlenül válásunk híre olyan gyorsan elterjedt a Minisztériumon belül, hogy pár nap múlva már senki sem szólított Mrs. Hopkinsnak. Csodálatos.
Kérésére azonnal a gyerekszobába sétálok, aminek ajtaja nyitva van. Megborzongok a parancsnok szavaitól. Keressek egy fület, értem. Ez a nap ennél jobb már nem is lehetne.
A gyerekszoba letisztult, csak a bútorok és néhány, a falon lógó rajz jelzi, hogy egy gyermek tudhatja magáénak. A falak fehérre vannak festve, amit néhány helyen vér pettyez. Caitlin sajnos nem halt gyors halált, kínozhatták, ami azonnal halálfalók munkájára enged következtetni. Hosszú, fekete szövegkabátom alatt érzem, ahogy kezd melegem lenni. Dühös lennék a történtek miatt? Végtére is kolléga volt, még ha személyesen nem is ismertem őt annyira. A származása sem volt titok senki előtt.
Csendesen lépkedve járom körbe a szobát, nyomok után kutatva. A rendelenség egyáltalán nem meglepő. A fiókok, az ágyneműtartó ki lettek pakolva, a könyvespolc helyett pedig előtte, egy halomban helyezkednek el a könyvek. A furcsaság ebben annyi, hogy a könyvek egytől-egyik nyitva, néhány lap kitépve belőlük. Kerestek valamit.
A fület szerencsére nem találom meg.
Néhány perc múlva lépek ki az ajtón és Caitlin holtteste felé sétálok. Arca kihűlt, mereven bámul előre. Nem tudhatjuk, meddig kínozták pontosan, de a halálos átok vetett végül véget az életének. Szeméből szinte azonnal megmondható.
- A szoba fel van forgatva, parancsnok. - Terelem nagy nehezen tekintetem át a holttestről McAleese-re. Körbenézve ebben a szobában ez nem annyira jellemző. Itt is rendetlenség uralkodik, de inkább dulakodás jelei ezek, mintsem a kutakodásé.
- Kerestek valamit a gyerek szobájában. Nem úgy tűnik nekem, hogy sikerrel jártak. - Utalok ezzel arra, hogy nem kizárt, a keresett tárgy, vagy legyen bármi is az, a kislánynál van a Roxfort-ban. A tavalyi tanév kezdetén halálfalók rontottak az iskolába, így nem kizárt, most is megtennék, ha igaz a felvetésem.
- Értesíteni kellene az igazgatót. - Arról, hogy a kislánynak is szólni kéne, nos.. Árva lett, így biztosan megszakad majd a szíve. Erről hozzon döntést a parancsnok. Elég volt nekem a szívfájdalomból egy időre.