Catriona Hepburn

Life begins at the end of your comfort zone.

Cat


18


félvér


semleges


remek színész, smink & bájitalmester


Professzorok


Amy Adams


saját

A Hepburn család sosem tartozott a nevesebb, ismertebb nevek közé. Mondhatni, teljesen átlagos, kispolgári varázslócsalád Skócia partjairól, Aberdeenből. A Hepburn-szülők, Beitris és Evander köszönik, de tökéletesen boldogulnak abból a pénzből és támogatásból, amit egyéni kutatásaikért, valamint kneezle tenyésztésért és nemesítésért kapnak. Mindketten ugyanis numeorológusok, a számmisztika tökéletesen érdektelen, ám felettébb hasznos tudományának művelői.
A nem túl jövedelmező állásuk miatt a Hepburn család nem tartozik a leggazdagabbak közé. Ugyan se éhezniük, se szűkölködniük nem kell, arra már rá vannak kényszerülve, hogy alaposan megfontolják, mire adnak ki szívesen plusz költséget, és mire már nem. Politikai állást sosem foglaltak, önmagukról pedig úgy nyilatkoznak, a Nagyúr szempontjából teljesen lényegtelen, élnek-e vagy sem.

- Láttad megint, Hepburn hogy illegeti magát? Úgy tesz, mintha az övé lenne az egész iskola. Meg mintha ő lenne Marilyn Monroe.
- Ki?
- Egy mugli színésznő.
- Hát a fél sulinak már tuti megvolt. Nem tudom, mit látnak benne. Még Lockhartnak is. Edevane is csorgatja utána a nyálát. Mit tehetett vele Nott, hogy ráfanyalodott?
- Tudod, hogy megy ez. Elég nekik, ha egy csinos pofi produkálja magát, meg rebesgeti a szempilláit, az meg fel se tűnik nekik, hogy a normális embereknek meg hányingerük van az üres fejétől és az affektálásától.
- Na ja. Állítólag Flinttel sem voltak ekkora jó barátnők mindig. Biztos beverte a fejét. Vagy őt is megmérgezte valami bájitallal, amivel megtéveszthette.
- Akkor szerinted is telenyomta azokat a piperéit afrodiziákummal, amiket mindenkinek osztogat?
- Nem lennék meglepve, Hepburnből bármit kinézek. Slughorn odavan érte, biztos behálózta őt is, ahogyan Lestrange-el tette.
- Na várjál csak, nem úgy volt, hogy Lestrange meleg…?

- Óh! Ms. Hepburn, kérem, fáradjon csak be! – – tárja az ajtót előttem a pocakos professzor. Slughorn kétségtelenül egyike azoknak, akik irányába a legkétesebbek a diákok érzelmei. Hiszen egyrészt remek partikat rendez, odafigyel azokra, akiket elég tehetségesnek vélt hozzá, hogy lásson bennük valamit, és bizony, ő képes beszerezni a legjobb lángnyelv whiskeyt, amit Nagy Britanniában találni. Másrészt viszonyt olykor kínosak ezek az események, a vontatott, üde hangulatú beszédek, ahol egymás sikerének örülünk. De mégis minek örüljek a másiknak, ha két hete még kínosan ébredtem mellette életem legrosszabb szeretkezése után, és azóta is kerülöm, nehogy végül azt gondolja, nem volt nekem belőle elég, sőt, még járni is akarok vele?
Hiába Slughorn professzor az egyetlen a tanárok közül, aki valamelyest közelebbről ismeri a diákokat, vannak azért olyan dolgok, amik felé hajlamos vakságot tettetni, vagy talán tényleg nem ismeri fel, ha valami túlzás már, és átlépte a határt. Persze, értem ezeknek a partiknak a lényegét. Szociális hálót alakíthatsz ki olyanokkal, akik valamikor segítik majd a jövődet, illetve te is segítheted őket. Kétségtelen, hogy ha végre sikeres leszek, és az első üzletem polcait sem győzöm majd feltölteni, majd újra fel fog keresni a professzor, hogy segítsek mondjuk saját illatot keverni egy celebjelöltjének, mert az majd jót tesz a hírnevének. Így tehát amikor a legutóbb abba a kínos szituációba keveredtem, hogy a mondhatni, alkalmi exemmel kellett együtt vacsoráznom miatta, igyekeztem Erzsébet királynőt megszégyenítő módon, lehengerlően sikkesen kezelni a helyzetet. Légiesen könnyed mozdulatokkal illegeted magad, mint egy balerina, és affektálóan nevetgélsz, mint aki sosem érezte még ennél jobban magát, és máris olyan, mintha az égvilágon semmi baj nem lenne, még a Titánok is összecsaphatnak a fejed fölött. A sikernek sajnos ára van.
- Miben segíthetek, professzor úr? – csukom be magam után az ajtót. A bájitaltan vizsgáknak már vége, biztos vagyok benne, hogy mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati részben remekül teljesítettem. Mindig is erősségem volt, ahogyan a növények gondozása, ápolása is, főleg, mióta tudom, hogyan keverjem ki a legjobb pattanástalanító zselét.
- Nem lenne szabad elmondanom, de első kézből szeretnék gratulálni kifogástalan és hibátlan eredményeihez a tantárgyamból. El vagyok ragadtatva. - betessékelése után irodájának asztala mögé vonszolja pocakos testét, s persze int kezével, hogy foglaljak én is helyet. Az asztalán a szokásos kupleráj, nem is értem, hogy lehet így dolgozni, mikor a partijain bezzeg mindig a pedáns rend és a csillogás uralkodik. De persze nem nekem kell ebben a papírhányásban boldogulnom, nem az én asztalomon uralkodik olyan káosz, mintha egy cerberust sétáltattam volna. Egy biccentéssel köszönöm meg, furának vélem viszont, hogy csak emiatt behívott. Nem én voltam, és soha nem is leszek az egyetlen, aki jó eredményt tud felmutatni egy adott tantárgyból.
- Éppen ennek kapcsán hívattam. Mik a tervei a jövőre? Most, hogy végezni fog az iskolával. – dől hátra a székében, ujjait kezein pedig összefonja méretes pocakján pihentetve, mely néha azt a látszatot kelti, hogy már egy különálló entitás.
- Saját vállalkozásba kezdek. Szépségápolási szereket készítek majd, amiket magam készítek. A Gringottsból készülök vállalkozói hitelt felvenni. – felelem azzal a határozottsággal, amit akkor tapasztalt tőlem, amikor az óráin kellett válaszolnom egy-egy kérdésére a tananyaggal kapcsolatban. Előre kellett volna tudnom, hogy ismét ezzel a témával akar foglalkozni, hiszen amikor először elmeséltem neki, hogyan képzelem el a jövőmet, csak félig-meddig láttam azt a lelkesedést, amire egyébként számítottam. Hosszasan próbált meggyőzni, hogy ezek a kezek akár gyógyítók is lehetnének, röpke pár év alatt pedig a főmedimágusok szintjére is juthatok, de mit tehetek, ha egyszer ez engem nem érdekel?
- Igen, értem. De mi lesz akkor, Ms. Hepburn, ha a koboldok nem adják meg a szükséges összeget? Nézd, én tudom, hogy milyen családból származol, és nem akarom, hogy illúziókban élj. Pályakezdő vagy, nincs stabil háttered, a koboldok pedig szigorúan bírálnak el minden kérelmet. – megereszkednek arcizmai, amitől a legjószívűbb, legnyájasabb nagybácsinak tűnik, amit ember csak kívánhat. A kérdése aggodalommal tölt el, és nem mondom, hogy már nem tettem fel magamnak, mert nem lenne igaz. Én nem születtem ezüstkanállal a számban, még ha éheznem és nyomorognom nem is kellett, a családom aligha tud anyagilag támogatni, és nincs semmi fedezetem, amit a koboldoknak fel tudnék ajánlani. Pár pillanat alatt átfontolom válaszom. Először azzal akarom bizonyítani rátermettségem, hogy majd megmutatom a koboldoknak a terveimet, és akkor ők is látják majd, mekkora potenciál van a termékeimben. De valahogy engem sem győzött meg, ahogyan elképzeltem, így mikor szólásra nyitom a számat, csak egyszerűen ezt kérdezem.
- A professzor úr szerint hogyan kellene belekezdenem? – higgadtan, ám érdeklődéstől nem mentesen veszem fel vele a szemkontaktust. Ha ennyire jobban tudja, mit kéne csinálnom, akkor talán tud mondani valami megoldást arra, hogyan kezdjek bele az egészbe. Persze, kisebb rendeléseket már most is teljesítek, zsebpénzért, de ez elmegy arra, hogy kifizessem a kencéim tesztelésére azokat, akik jelentkeznek. Hiszen patkányokon ilyeneket még sem tesztelhetek, még ha a törvény nem is tiltja azt.
- Nos, Ms. Hepburn, van egy remek ajánlatom számodra. Tudod, régóta keresek tanársegédet, ez pedig remek ajánlólevél lesz neked is. Még akkor is, ha nem érdekel a tanítás. – kerek szemeit rám mereszti, kilincs méretű orra alatt, ajkán pedig bizalomgerjesztő mosoly fut végig, ahogyan a gondolatok is a fejemben, míg az ajánlaton gondolkozom. Nem igazán erre számítottam, és nem is így terveztem a jövőmet. Úgy képzeltem, egy hónap múlva már üzletet nyitok az Abszol Úton, Madam Malkin talárszabászata mellett. De végül is van igazság abban, amit a professzor mond.
- Kérlek, ne pazarold el a tehetséged, leányom.