Mindenki milyen lelkesedéssel siet melóba, te jó ég, csak az én arcomon játszik olyan mértékű undor, mintha már relatíve közel lennék a nyugdíjkorhatárhoz. Pedig nem így van, csak tegnap éjszakáztam, hála annak, hogy a Rend néha tart őrjáratokat és pont rám esett a választás. Rakjuk ki a félőrültet, nehogy már aludni tudjon a munkája mellett, de semmi gond, majd alszom az irodában. Nagy változatosság a Roxforthoz képest, hogy most már nem „Öt pont a Mardekártól, Callaghan!” a szöveg, hanem „Ki lesz rúgva, Callaghan!” és ezt már nem tudom egy vállrándítással elintézni. Hogy miért? Mert biza pénzből élek én is, csessze meg és nincs mögöttem a nemes família, akik a hátsóm alá tolják a dolgokat. Illetve lehetne, csak én úgy döntöttem, hogy a saját okos kis fejem szerint megyek tovább az úton. Nem is tudom, jobb is így, most olyan magányos farkasnak tűnök, ha pedig az ember halálfalókra vadászik, ez talán nem hátrány.
Aki kitalálta, hogy nekem ilyen undorítóan korán egy rötyin kelljen lehúznom magam, az nagyon sürgősen álljon elő, mert megrázta nálam a pofonfát és szívesen kinyitok neki egy doboz seggbe rúgást. Elázik a bőrkabátom, meg a csizmám, basszus! Undorító! Kezdem azt hinni, hogy komolyan be kellene ruháznom egy kandallóra, van is ismerősem a Hopp hálózatisoknál, talán nem szívatnának vele hónapokig, én pedig megérném, hogy száraz lábbal érek be melóba. Csodaszép álmok, de abba a koszfészekbe, ahol jelenleg lakom, inkább egy takarító kéne, ez már túl nagy luxus.
Az irodámban a főnök fogad, ha esetleg mondtam volna valami olyat, hogy ez a nap már rosszabb nem lehet, akkor nesze, elkiabáltam. Még csak köszönni sem köszön, hozzám vág egy aktát.
- Nézz rá a pasasra, Callaghan! – majd a maga elbűvölő modorával, hogy verném be az orrát, hozzáteszi, csak úgy szurkálódva. – Már ha nem derogál neked a Zsebkosz köz. – azzal fogja magát és kimegy. Most úgy fel tudnám neki mutatni a középső ujjamat, de csak annyit, hogy anyád! Mindezt azért, mert egyrészt utál, másrészt pedig múltkor le ribanc negyedeztem a Zsebkosz közt. Mert nem az? De vissza a munkához, leülök az asztalom mögé, majd belenézek a mai munkámba. Pazar, még egy ismerős, egyre gyakoribb mostanság. Mi van, mardekáros hagyomány, hogy sötét ügyleteik vannak? Beszél az, aki szintén zöld volt, no comment. Komolyan meg kell dolgoztatnom az agyam az Elias Archer név után, de viszonylag hamar beugrik. Főleg egy bizonyos jelenet. Meg bájitalos, Pazar, akkor kartávolság, még mielőtt a nyakamba borít valamit.
Mondtam már, hogy imádom ezt a környéket? Lepratelep, köpködős negyed, ha valaki még egyszer utánam fütyül, én kicsontozom! Egyébként rettentő feltűnő vagyok, egyrészt mert ismernek, másrészt a vörös bőrkabátom miatt, de hé, nem nekem kell bujkálnom magam elől. Egy igen érdekes kinézetű bolt előtt megpillantom emberemet, na csodás, ha itt kitör az őskáosz, a fél utca ki akar majd nyírni. Végre egy kis izgalom.
- Csak nem bevásárló körúton?

Nem szoktam inni, de a fene egye, ehhez a helyhez egy alapos beivászat illik a legjobban, valószínűleg csak olyan épeszű ember téved ide, aki minimum aljassá itta magát, akkor pedig már élből belepasszol ebbe a bagázsba. Még szerencse, hogy én minden vagyok, csak komplett nem, ezt legalább mindenki tudja. Ettől függetlenül, főnök, rohadjál el! Ha a Rend fizetne, még fel is mondanék odabent, mert mikor RAVASZ-ra készülsz, azt nem osztják meg veled, hogy a Minisztérium kötelékében aurornak lenni nettó szívás. Márpedig ennyi év tapasztalattal a hátam mögött (mert mintha valami veterán néni lennék, holott nem így van) ki merem mondani. Ráadásul fizetni sem fizetnek olyan rohadt jól, mint amennyivel magukhoz édesgetik az embert. Pláne, ha kifogod az én főnököm, aki genetikailag egy pöcs. Ez magában foglalja, hogy olyan ostoba, mint egy falkányi hegyitroll, hasonló szagorgiával és ennek felesége van. Mi a bánat a nő? Vak, süket, orr nélküli szellemi fogyatékos? Vagy csak szimplán igénytelen? Fogadjunk, egy érdekházasság volt, merthogy a faszi aranyvérű. Talán ez az egyetlen tulajdonságom, amit pozitívnak talál bennem, ergo egy pöcs. Ezen kívül szexista, szerinte nekem már minimum házasnak kellene lennem, persze egy aranyvérű manusszal, meg még nyolc gyerek, nem? Hol a fenébe élnek a népek, de komolyan, a középkorban? Mindegy, lényeg az, hogy utál, ezért próbál minden egyes alkalommal kicseszni velem ott, ahol csak lehetséges. Ez, valljuk be, általában sikerül neki, mert ugye ő a góré, én csak egy kis láncszem vagyok ebben a rohadék és korrupt rendszerben. Esetleg Halálfaló a szentem, amit még élnék is, mert így jól seggbe rúghatnám. Merlin, kééérlek, nincs több kívánságom, csak ez! Egy kis örömöt adj nekem ebben a sivár életben. Oké, ma este tuti elmegyek inni…
Szóval belefutok a melómba (jééézusom, mintha valami örömlány lennék, ez komolyan úgy hangzott), aki… aha, buli volt tegnap este? Kis aranyvérű összeröffenés? Bár amilyen másnapos feje van, nem is olyan kicsit.
- A hivatalit, vagy a kevésbé hivatalit kéred? – billentem kissé oldalra a fejem, majd összefonom magam előtt a karjaimat, hogy hivatalosnak tűnjek, ami nálam képtelenség. Valahogy nem tudom megjátszani a jó zsarut, még akkor sem, ha akarom. És az esetek többségében nem akarom. – A kevésbé hivatalos egy régi mardekáros kézfogás lenne, de mivel nem volt, így… - lassan vállat vonok. - Mackenzie Callaghan. Varázsbűn-üldözési Főosztály, vagyis rosszabb, mint a másnaposság. Nem lennék a helyedben. – amúgy nem vagyok százas. Ordibáljam már szét ezt a helyet, hogy honnan jövök. – Gondolom kissé durva volt a buli, de könnyítsük meg egymás életét. Te kisegítesz, hogy a köcsög főnökömet miért érdekled, én meg eldöntöm legális-e, vagy sem és mindenki megy a dolgára.