Christianne Ciel Caldero

How do I make you wanna stay, hate sleeping on my own

   Chris, Christie, HisztiChristie, CCC

   
   Tizenöt év

   
   Mugliszármazás

   
 Dumbledore

   
Nincs vagy nem tudok róla

   
 Griffendél

   
Dua Lipa

   
   Saját

   

Mugliszármazású vagyok, szóval anyu meg apu nem igazán érti mi errefelé a szituáció, nem sokat konyítanak a varázsvilághoz. Apa, egy jól menő spanyol éttermet vezet, ami éjszakánként bárrá alakul, anya pedig...na ő ugyanebből él, csak nem nagyon ad hozzá a dologhoz semmit, meg amúgy annyira a családi életünkhöz sem. Édesanyám, amúgy német, apukám meg spanyol, ami tipikusan a jégcsap és a fáklya története és ez nem mindig boldog. Azt hiszem nálunk sem, mert az én Nandóm állandóan a Canción Del Mariachiban van és felügyeli a munka menetét, meg ügyeket intéz, gyakran akkor is nagyon rosszkedvű, mikor hazajön. Ha valakinek még nem tűnt volna fel, akkor most szólok, hogy apuci pici lánya vagyok és valószínűleg apakomplexusom is van, csak még nem jöttem rá. Közeli rokonaim közé tartozik még egy nővér, na jó nem egy, hanem a nővér, akivel mindig is imádtuk egymást. Ő a példaképem, a mentorom, így egyértelmű, hogy Dumbledore mellett foglaltam állást, az én helyzetemben nem is lehetne mást tenni, de az, hogy belőle rendtag lett nagyban megkönnyítette a döntéshozatalt.
   

A nagy érzelmek és a végletek embere vagyok, apámtól megörököltem a spanyol szenvedélyt (köszönöm istenem, hogy nem a náthát), ezt nehéz lenne letagadnom, mindenre nagyon erőteljesen reagálok, legyen az élmény kellemes vagy kellemetlen. Gyakran mondják rám, hogy búgócsiga módjára pörgök, a szám folyton jár és aránylag hangos is vagyok, ha belelendülök egy jó sztoriba.
Szeretek a társaság középpontjában állni, ezért jellemzően feltűnősködő ember vagyok, néha már egészen kellemetlenül viselkedem. Hajlamos vagyok eltúlozni a dolgokat és mindenből drámát csinálni, ez fokozottan igaz a híresen szerencsétlen szerelmi életemre, ugyanis minden vágyam, hogy valaki őszintén oda meg vissza legyen értem, de eddig nem találtam meg a megfelelő embert. Emiatt gyakran vagyok beszédtéma, de általában még ezt is élvezem, kivéve persze, ha nem, abban az esetben látványosan leteremtem azt, aki egy rossz szót is szól a hátam mögött. Ezért neveztek volna el HisztiChristie-nek? Sajnos lehetséges.
   

-Hallottad?-mondja egyik a másiknak.
-Nem mi történt?-kérdez vissza, most már tudom ki ez a lány, kettővel mögöttem ül mágiatörin.
-Arthur dobta Christianne-t-suttogja, nekem pedig máris ráncbaszalad a szemöldököm. Honnan a fenéből tudják? Nem történt meg tizenkét órája, az istenit!
-Ne már-képed el a lány- tudod, hogy miért?
Na erre vagyok én állati kíváncsi,na meg arra, hogy vajon állt-e valaki mellettünk abban a tizenöt percben, amíg beszéltünk vagy Arthur pofázott ki a hátam mögött.
-Chris azt mondta neki, hogy nem tud valaki olyannal lenni, akinek szegény a családja és...
A szám is tátva marad, mármint...mi a fene? Elég sok undok dolgot tudok mondani, de az teljesen biztos, hogy ilyen felszínes sosem lennék.
-Na jó, én totál nem ezt mondtam-léptem ki egy szobor mögül, hogy halálra ijesszem a vetítőgépet és hallgatóságát.
-Chris...-kapkodja a levegőt a pletykásabbja.
-Azt mondtam, hogy Arthurnak nincsenek ambíciói,legalább jól meséljétek, ha már mindenbe beleveritek a fejeteket-sóhajtottam hatalmasat. Úgy unom, hogy mindig ez van, igazán találhatnék már valakit, akivel képes vagyok két hétnél többet eltölteni egy kapcsolatban. Nem akarok szüzen meghalni, ez teljesen biztos.
-És apu, képzeld el, hogy ilyen hülyeségeket mondtak, hogy azért mert én hugrabugossal nem randizom-ráztam a fejem értetlenül a pohár sangriám felett. Anya tuti megölne, ha tudná, hogy a Mariachiban ihatok.
-Nem kell rájuk figyelni,mi hija, csak engedd el a füled mellett-simogatta meg a fejem Apuka és már fordult is vissza a papírok közé.
-Nando, az kicsoda?-böködtem meg a vállát fejemmel pedig a pult mellett álldogáló fiúra mutattam.
-Az biztos az új énekes lesz-mondta, miközben ki sem nézett a paksamétából. Jobb is, ha dolgozik, mert én most nagyon beszélni akarok ezzel a bárkivel, remélem elölről is olyan ígéretes, mint amilyennek hátulról tűnik.
-Szia!-konyököltem be máris az ismeretlen mellé pillát rebegtetni és, ahogy rám vetette tekintetét. Oh hát az szerelem volt az első látásra, biztos voltam benne, hogy nekem ez a pasas kell.
-Szia, a nevem Chris-mosolygott rám, amitől kishíján elaléltam.
-Az enyém is-nevettem el magam, miközben hátradobtam sűrű hajamat.
-Mármint...Christobal-javított a másik Chris, miközben zavartan vakargatta a fejét, erre is rá tudtam vágni, hogy persze, az enyém is, de inkább nem tettem.
-Én meg Christianne-folytattam pillázást lelkesen, miközben szeduktívan kavargattam szívószálammal az italomat.
-Nos nagyon örülök, hogy megismerhet...
-Christa, kicsim gyere csak ide-hallottam meg apu hangját a távolból, aminek most az egyszer nem nagyon örültem.
-Máris apukám-kiáltottam hátra, de mielőtt bármit tettem volna még küldtem egy csábos mosolyt Chris felé.
-Te...te a lánya vagy?-hebegte.
-Chris Caldero-kacsintottam rá- szolgálatodra-és már szaladtam is az asztal felé, ahonnan édesapám hívott.