Amikor meghallottam, hogy közeleg a roxmortsi hétvége, egyre izgatottabb lettem. Elvégre az egyik legnagyobb bulit jelenti a dolog. Elhagyhatjuk az iskola falait, számos helyet bejárhatunk, jót ihatunk, ráadásul még arra is van lehetőség, hogy új barátokat szerezzek.
A mostani viszont... kész katasztrófa! A lányok többsége valami pletyka miatt kerül, összeszólalkoztam egy Mardekárossal, ráadásul a tanárok eléggé ki vannak akadva rám. Ugye a szerencsétlen beszólt nekem, majd a haverjaival próbált "jó modort" tanítani nekem. Persze én leütöttem őket, elvégre 188cm vagyok, ráadásul folyamatosan edzésben tartom a testem. A három nyimászta pedig egy-egy ütéstől eldőlt. Persze a tanárok szerint én vagyok a hibás, amiért majd büntetőmunka vár rám, ha vissza érünk az iskolába.
Szóval kissé érthető, hogy miért vagyok dühös. Éppen ezért nem is a Három Seprűbe megyek kiereszteni a gőzt, hanem a Szárnyas Vadkanba. Amikor belépek, senki sem bámul meg. Elvégre nem ez az első eset, hogy benézek ide. Nem vagyok én annyira jó, mint amilyennek sokan hisznek.
Az ajtóban megtorpanok egy picit, míg szétnézek, de aztán a pult felé veszem az irányt.
- A szokásosat kérem! - mondom, majd leülök az egyik székre.
Főleg sötét alakok vannak most a Vadkanban, de ez valahogy sose zavart. Soha sem próbáltak még kötözködni, többnyire nyugodtan el tudok tölteni itt egy kis időt. Mellettem egy lány ül, ha jól rémlik, akkor Griffendéles.
- Szia! - köszönök neki. - Hogy hogy nem a Seprűben vagy? Neked is félre sikerült ez a hétvége?
A kérdésemet követően megkapom az italomat, így azonnal belekortyolok. A pultos persze azonnal a pénzét kéri, de megnyugtatom, hogy maradok még pár körre, majd a távozásomkor fizetek.
Miután a pasas lehiggad, vissza fordulok a lányhoz és alaposan méricskélni kezdem. Próbálok rájönni, hogy is hívják a hölgyeményt...

Roxmortsi hétvége...hagyjál már... Mi ez az idiótaság, hogy csak hétvégén lehet kimenni a városba? Áh, mindegy, Leya, örülj annak, ami van. Legalább egyszer végre legálisan jöttél ki Roxmortsba. Ezzel csak az a probléma, hogy egy halom pletykáló, rinyáló liba meg selyemfiú társaságát vagyok kénytelen elviselni. Vagyis hát nem vagyok, ezért is vagyok itt ebben a kocsmában. Kissé késdobáló hely, de ide biztosan nem jön senki az „kollégák” közül. Bár lehet, hogy felelőtlenség, de mikor törődtem én ilyenekkel. Legalább izgalom...
Amikor beléptem a helyiségbe, minden tekintet rám meredt. Hát nem pont ilyen alakokra számítottam, de mondjuk megteszi fél órára. Csak nem visz el Hókuszpók... Az ajtóban álltam pár másodpercig, miközben megbámulták testemet, mert hát szokás szerint a szakadt nagyon rövid farmerem és egy rövidszárú csizma volt rajtam, felül pedig mindössze egy fekete lenge kis blúz. Mint tudjuk, ég bennem a „tűz”. Szó szerint. A csendet és a cigifüstöt is vágni lehetett volna, amikor elkezdtem a pult felé lépkedni. Leültem egy magas bárszékre, a pultos pedig megkérdezte, mit adhat.
- Rumot jéggel. Töményen – válaszoltam, majd a kocsmát megtöltő csőcselék újra duruzsolni kezdett, konstatálva, hogy igen, én is inni jöttem ide. Sajnos jó pár tekintet rajtam maradt még úgy is, hogy hátulról láttak. A pultos kiadta az italomat, majd közöltem vele, hogy a szemeim a fejemen vannak, nem a mellkasomon. Elé toltam az ital árát, majd válaszolt, hogy fizethetek másképp is. Én még előrébb toltam a pénzt, és kezeim enyhén füstölögni kezdtek, úgyhogy inkább csak elvette a felforrósodott aprót.
Nyugodtan iszogatok és próbálom a pultos f@szi tekintetét kerülgetni, amikor egyszer csak leül mellém egy másik pacák. Korombelinek tűnik, és első ránézésre egész korrekt alak. Vizslatom, miközben kikéri az italát, majd hozzám is szól.
- Túl közel ültél – válaszolom neki, aztán kérdéséből leesik, hogy iskolatársak vagyunk. Közben a pultos is molesztálja, hogy perkáljon meg hogy szálljon le rólam, de hát őt sem kell félteni.
- Nekem nem sikerült félre semmi, mert nem csináltam semmit – válaszolok ismét, most már az italszekrényt nézve.

Úgy tűnik folytatódik a pech szériám. Miután leülök, a lány máris közli velem, hogy túl közel ültem. Mivel látszólag eléggé idegesnek tűnik, ezért inkább kicsit arrébb húzom a székemet. Ezt követően felteszek egy kérdést, amire újfent eléggé visszautasító. Sóhajtok egyet, majd kissé megcsóválom a fejem és iszogatok tovább.
Ekkor egy pillanatra a csaposra tekintek, aki elégedetten vigyorog, akárcsak valami idióta. Azonnal összeráncolom a szemöldökömet és eléggé mérgesen nézek rá pár pillanatig. Persze ezt is észre veszi, ezért inkább elmegy a pult másik végébe poharat törölgetni.
- Megkérdezhetem a neved Morcoska? - kérdezem tőle.
Nem tudom mi a baja a lánynak, de kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Érdekelne, hogy neki éppen mi a baja, vagy miért viselkedik így.
- Gondolom nem vagy túlzottan kíváncsi rám, de azért én bemutatkoznék: A nevem Eric Dragneel.
Ezután újfent elhallgatok. Nem igazán tudom, mivel folytathatnám a dolgot. Sajnos nem igazán vagyok járatos a csajokban, így egyenlőre ennyi a próbálkozásom. Ha továbbra is passzív, akkor szerintem békén hagyom.

Hát bevallom, meglepődtem, hogy arrébb ült. Tény, hogy ezt akartam, de nem sok pasi csinálja meg a kérésemre. Mármint a beszólásomra. Egy kocsmában. Érdekes... Csak kérlek, ne is beszélj hozzám, mert marhára nincs kedvem bájcsevegni. Mondjuk az soha nincs.
- Minek? Te nem név nélkül szereted? – célzok arra, amit általában egy pasi akar egy nőtől egy kocsmában, ráadásul a bárpultnál ülve. Bemutatkozott, így hát rávettem magam, hogy én is megtegyem. Főleg azért, mert beugrott, hogy egyszer talán láttam a fejét a Roxfortban.
- Cataleya – motyogom, majd ránézek. – Roxfortos diák vagy? – jobb tudni, kivel beszél az ember általában. És egyébként nem rossz arc. Könyörgöm, arrébb ült tapizás helyett. Pedig nem vagyok túlzottan felöltözve és egy kocsmában ez nem túl nagy előny egy fiatal lánynak. Olyan kis szendének és ártalmatlannak tűnik.
- Ha egy ilyen helyre bejössz, növessz tököt, haver – tanácsoltam neki, mikor már elegem lett belőle, hogy olyan kis szende fiú. Szót fogad nekem (!), és a pultosnak sem tetszik, hogy beszél hozzám. Nem szándékozom megvédeni, és körbepillantva a helyiségben nem egy gyökér áll már támadásra készen minket figyelve.

Meglehetősen elégedetlenül bambulok a poharamba és lógatom az orrom. Úgy néz ki, ezen a fantasztikus hétvégén semmi sem jön össze. Vagy mégis? A lány nem ráz le magáról teljesen, feltesz néhány kérdést, ráadásul a nevét is elárulja. Ez egy kicsit megnyugtat és még az életkedvemből is vissza ad valamennyit. A tanácsára viszont csak megvonom a vállam.
- Az az igazság, hogy kissé szégyellős vagyok... - szólalok meg. - Nem akarom most csak úgy elővenni, hogy megmutassam. Túl sokan vannak! - mondom, miközben a fejemmel hátra felé bökök a többi kocsmatöltelékre.
Idő közben persze az egyik helyi vagány áthelyezte magát a pulthoz, egyenesen mellém. Egyértelmű, hogy kötekedni akar... Éppen egy bicskát vesz elő, miközben böffent egy nagyot. A következő pillanatban a késsel felém mutat és próbál mondani valamit. Erre én reflexből megragadom a tarkóját és villámgyorsan, ráadásul nem is kis erővel a fejét bele verem a pultba. Hatalmas koppanások jelzik, hogy a fickó nem tud ellenállni, ráadásul a harmadik koppanást reccsenés is követi.
Ezután egyszerűen csak elengedem a fejét, mire a fickó elernyed és lezuhan a pult elé. Ekkor hátra fordulok a többi csőcselékhez és mérgesen meredek rájuk pár pillanatig. Erre már mindannyian a maguk dolgával kezdenek foglalkozni, egyik sem akar velem kekeckedni.
- Ennek az embernek már ne adjon többet inni! - mondom a csaposnak. - Nézze meg mit művelt saját magával a szerencsétlen... Szoktam is mondani, ne igyon aki nem bírja!
A csapos morog valamit az orra alatt, de a látottak után nem igazán akar erősködni. Így hát végre vissza fordulhatok a lányhoz.
- Igen, a Roxfortba járok. Már a hetedik évemet taposom. Szoktad nézni a kviddics meccseket? - kérdezem tőle. - Esetleg onnan ismerős lehetek. Én vagyok a Hollóhát egyik játékosa.
Annak idején nem igazán szerettem a kviddicset, de amióta a csapat tagja vagyok, néhány lányt sikerült már lenyűgöznöm. Persze mindnek volt már pasija, így hiába a hírnév... Most is csak reménykedhetek, hogy ez a lány nem kviddics ellenes. Bár amilyen szerencsém van mostanság, biztos hogy nem látott még egy meccset sem.

Amikor beszóltam neki, meglehetősen szellemesen reagált. Meg kell mondanom, szépen vette a lapot. Tetszik. És ezt azzal is kifejeztem, hogy meglepett tekintettel fordultam felé és elmosolyodtam.
- Nem is rád lennének kíváncsiak – szólok vissza kis pimasz szemekkel. Elvégre a mély dekoltázs, extra rövid naci és forrón füstölgő, selyemsima bőr nem szokta elkerülni semmilyen erre a kapura játszó hímneműt.
Hirtelen, vagy hát annyira nem hirtelen, de megjelent egy hullarészeg f@szi a srác mellett és minket bámult. Kézfejem füstölögni kezdett, talán már kis szikrácskák is pattogtam rajta, de nem figyeltem, mert tekintetemet nem vettem le a támadni készülő hülye tulokról. Kérlek, a te érdekedben, ne menj neki a srácnak, mert tök véletlenül, de tényleg tök véletlenül, marhára fel fogom gyújtani ezt a kócerájt.
Ekkor kerekedtek el a szemeim igazán. A srác úgy leteperte reflexből, hogy a f@szi feje leesett a pultra, mint egy konyharongy. És nem is egyszer! Hopp, egy orrtörés, járomcsont-repedés, szemöldökcsont-horpadás. Elismerően bólogattam, azonban a feszkó közben az én kezemből is kirepült egy kis lángcsóva a pult alá. Azonnal körülnéztem, hogy látta-e valaki. A probléma csak az volt, hogyha nem is látta senki, az aktuálisan agyonvert pasas bárszékének lábát olyannyira kiégettem, hogy hirtelen összecsuklott alatta. Kérlek, fennvaló, add, hogy ne tiltsanak ki ebből a kocsmából is és ne indítványozzanak boszorkányüldözért ellenem már itt is. Szerintem fél Amerika keres már mániákus sorozat-gyújtogatóként.
Csak figyeltem, ahogy a srác körbenéz a tömegen, hogy van-e még vállalkozó kedvű bika. Követtem tekintetét, és úgy konstatáltam, hogy talán nem az én kis szikrám vonta magára a figyelmüket. A srác csapost is kiosztotta – ismét. Mikor meg újra hozzám fordult, gyakorlatilag nem nagyon tudtam megszólalni, úgyhogy csak kis idő múlva válaszoltam, mintha mi sem történt volna. Azt leszámítva, hogy a figyelmem ezer felé szaladt.
- Nem nézek kviddics meccset pár éve – felelek neki. – És nem is ismerlek, felesleges menőznöd – bár bevallom, elég rendesen felkeltette a figyelmem az előbbi kis akciója. – Legfeljebb játszhatnék, de sosem csináltam, és nem nekem származna a legtöbb bajom belőle – próbálok célozni kissé agresszív természetemre, és hát azt se felejtsük el, hogy nem telik el napom szesz nélkül.

Úgy tűnik még nincs minden elveszve. A lány tesz egy megjegyzést a kis poénomra, mire halványan elmosolyodom. Gondolom úgy érti a dolgot, hogy még akkor is őt bámulnák, ha előkapnám a szerszámomat. Nos, azt hiszem az emberek eléggé megdöbbennének, ha megtenném. Biztos hogy rövid időre mindenki azt nézné, hogy mi a bajom, miért veszem csak úgy elő. Na de, nem kezdek el kötekedni vele ennyi miatt.
Majd jön az idegesítő fickó, aki megpróbál megfenyegetni engem. A szerencsétlen észre sem veszi mi történik vele. Pár pillanat az egész és már a pultra roskad. Ráadásul valaki egy kissé megpörkölte a székének a lábát is, ami így összecsuklik a hapsi alatt. Ezt követően megbeszélem a csapossal hogy ne adjon többet inni a fickónak, majd újra vissza térhetek a lány társaságához.
Elárulom neki, hogy honnan ismerhet, de ő pár pillanatig csak ámul. Úgy tűnik kissé sikerült meglepnem a mutatványommal. Majd elárulja, hogy nem szokta nézni a kviddicset. Ez egy kissé meglep, hisz minden meccsen kint van az iskola jelentős része. Majd közli, hogy ha játszana, akkor baja lenne belőle másoknak. Egy mosoly kúszik az arcomra, majd megcsóválom a fejem.
- Ami azt illeti, mindig történnek balesetek. Meccs közben rengeteg dologra kell figyelni, de ha egyszer elbambulsz, akkor lehet hogy a kezed törik. Te mitől lennél annyira veszélyes? - kérdezem érdeklődve.
- Csak nem valami cica harcos vagy? Össze karmolászod az ellenfeleidet, vagy rájuk ugrassz és elkezded őket csapkodni?
Ekkor már eléggé elvigyorodom. Kíváncsi vagyok mit fog reagálni a lány. Remélem azért nem kapja fel túlzottan a vizet. Elvégre nem akarom elüldözni őt, csak egy kicsit szemtelenkedek vele.
- Na jó, ez csak vicc volt! - jegyzem meg gyorsan, nehogy engem is meg akarjon égetni. - Mindig ennyire tüzes vagy? - kérdezem érdeklődve.

- Cöhh – nézek rá felhúzott szemöldökkel, amikor azt mondja, cica harcos... Atya. Úr. Isten. – Ne oszlasd el az eddig bennem felgyülemlett szikrányi empátiát irántad – cica harcos, cöhh... Na persze... Mégis mit gondolt?! Ezért leckét érdemel.
Lecsúszok a bárszékemről, teszek egy lépést felé, majd megállok enyhén, amolyan férfias pozícióban széttett lábai között. Megragadom pólója nyakát és közel hajolok az arcához.
- Úgy nézek ki, mint aki karmolászik? – suttogom a képébe. Bevallom, kissé felcs3szte az agyam. Amúgy lesz@rnám, de ez az eset történetesen némi érdeklődést keltett bennem. Mármint amit az előbb leművelt itt mellettem. Közben ujjaim és köztük a pólója enyhén füstölni kezd, és ezt szemem sarkából észre is veszem, azonban meg se rezzenek szempilláim, továbbra is határozottan és mélyen nézek a szemébe. Most már úgy tűnik, felfogta, hogy nem szeretem a vicceket.
- Igen, mindig – válaszolom mozdulatlanul, majd az enyhe égett szag után elengedem pólóját és visszaülök a helyemre.
- Még egy rumot – intek a pultos fiú felé, aki ismét rám kacsint, de elég csak felmutatnom füstölgő tenyerem, nem nagyon kérdezősködik tovább. Amint megkapom az italt, elkezdem kortyolgatni, közben pedig füstölgő öklömet nézegetve próbálok koncentrálni, hogy lehűtsem.
- Mellesleg el vagyok tiltva a kviddicstől és mindenféle csapatjátéktól. Közveszéyles vagyok a random tűz miatt – válaszolok végül is az előbbi kérdésére. Igaz, hogy csak Amerikában nem játszhatok semmit, de hát a tűz itt is tűz...

Úgy tűnik a lánynak nem igazán tetszik ez a cicaharcos beszólásom. Nem mintha zavarna, hisz tudom magamról hogy eléggé rosszak a poénjaim. Az viszont meglep, hogy feláll és közelebb jön hozzám. Teljesen feltüzel azzal, ahogy megfogja a pólómat. Bár ez szó szerint is igaz, hisz a felsőm valóban füstölni kezd az érintésétől. A bennem rejtőző fenevad azonnal mocorogni kezd és suttogni kezd az elmém legmélyén. Leginkább arra biztat, hogy végezzek a lánnyal és meneküljek amerre csak látok. A leginkább az a zavaró, hogy a testem hajlandó lenne engedni a csábításnak. Éppen ezért nagyon arra kell koncentrálnom, nehogy hülyeséget csináljak. Ő ebből az egészből csak annyit vehet észre, hogy feszengek a székemen.
Amikor Cata végre elenged és vissza ül a helyére, elmotyogok néhány varázsigét, amitől a ruhám helyre jön és a füstölgésem is abba marad. Ezt követően hatalmas mosoly kúszik az arcomra.
- Te leszel a csajom! - jelentem ki vidáman.
A pultos erre elejti a poharat, amit épp egy új vendég számára törölgetett el. Az arca eléggé sápadt, de szerencsére nem ájul el, csak lehajol, hogy összeszedje a pohár maradványait. Nem igazán nézek körbe, de azért látok pár arcot, ami szintén eléggé el van sápadva.
- Ha nem tudod uralni a tüzességed, akkor próbáld meg elsajátítani, hogyan teheted meg! - tanácsolom a lánynak, miközben a vállára teszem a kezem.
- Tudod, régen én is hasonló gondokkal küszködtem, de szerencsére sikerült felül kerekednem a bennem rejtőző... öm... bennem rejtőző valamin. Ha gondolod, akkor megpróbálok segíteni neked is!
A tekintetem szépen lassan lecsusszan a dekoltázsára, majd a látvány hatására elismerően hümmögök egyet. Ha megpróbálna valamilyen varázslatot használni, akkor most nem hagyom magam, hanem ellenszegülök! Nem lenne jó, ha abban a hitben maradna, hogy szabadon azt tehet velem amit csak akar. Ha kell, akkor jól elfenekelem!

Amikor közel mentem hozzá és megragadtam a pólóját, kissé mocorgott. Nem hinném, hogy félt. Hacsak nem a tűzzel van baja, de kétlem, hogy egy ilyen akció után a fizikai erőmtől félt. És egyébként sem vagyok minden pasinál erősebb, sőt... Meg hát nem is akarom megpróbálni legyűrni, amíg nem árt nekem annyira, hogy megérdemelje. Sőt az sem valószínű, hogy azért lett feszült, mert egy nő közel ment hozzá, ennél azért csak nagyobb a büszkesége, mint hogy ezt kimutassa. De akkor miért érzek benne mégis valami rendellenességet? Adrenalint. Egy-egy feszült csendszünet közepette ilyesmiken gondolkodtam, amíg ott álltam előtte. Vannak titkai, ebben biztos vagyok, mindenkinek vannak. Nekem főleg. De benne van valami ritkább, mint egy közönséges titok. Van benne valami. Szó szerint.
Mikor visszaülök a helyemre, kis hókuszpókusszal helyrehozza ruhája sérüléseit. Ugyan már... Világ életemben szakadt és égett ruhákban jártam, ne legyen már egy f@szi finnyásabb nálam. És még ez hagyján, de még vigyorog is. Majd olyan jön ki a száján, hogy egy kisebb sugárban köpöm ki a fél korty alkoholt a számból a szövege hallatán. Sőt még a pultos is sokkot kap egy fél pillanatra. Egy pár másodperc kínos, síri csönd után ránézek a csávóra.
- Dragneel a neved, ugye? – csak ennyit kérdezek róla. Ő bólint, én pedig még néhány másodpercig csak nézek a szemébe. Láthatóan nem ilyen választ várt vagy nem várt választ. – Ha eléred, hogy a csajod legyek, akkor a főgonosszal is nyugodt szívvel szembeszállhatsz – illusztrálom annak a valószínűtlenségét, hogy ez valaha is meg fog történni.
Amikor elkezd nekem tanácsokat adni, hogy hogyan bánjak magammal, és még hozzám is ér, kissé felmegy bennem a pumpa ismét. Megragadom csuklóját forró tenyeremmel, leveszem a vállamról, erősen szorítom, és szinte már érződik az égett bőr szaga, majd észhez térek és elengedem. Látszik az égett ujjnyom a bőrén, de remélem nem sebeztem meg maradandóan. Gyaníthatóan el fog múlni pár héten, hónapon belül. A további mondandóját gyakorlatilag nem is hallottam. Amikor pedig látványosan stírölni kezdett, egy jó csattanós pofont kevertem le neki, mire hirtelen pattant fel legalább öt késdobáló figura, de szerencsére nem tettek semmit, csak figyeltek.

Úgy tűnik sikerül nagyon jó hatást gyakorolnom a lányra, hisz a kijelentésemre elég rendesen kifújja az italát. Akár egy gejzír. A kérdésére bólintok egyet, majd azért válaszolok is neki.
- Úgy bizony, Eric Dragneel a nevem!
Az arcomon még mindig ott van egy halvány mosoly, de a szavait hallva hirtelen teljesen komoly pofára váltok.
- Szép hölgy, leszek a lovagod, ha ezt szeretnéd! - mondom, mire a csapos újra ledermed, ráadásul kissé el is sápad.
- Lovagolni nem igazán tudok, szóval ha nem bánod, akkor seprű háton érkeznék majd érted.
Majd a lány újra beveti a tüzes érintését. A bennem lakozó fenevad azonnal felnyüszít és megpróbálja átvenni a testem felett az irányítást. Szerencsére megtanultam hogyan bánjak vele, így nincs komolyabb gond. Nem szeretném, ha most kellemetlen helyzetbe hozna, még azt hinné a lány, hogy ennyivel el tud kergetni magától! Így hát elmormolok halkan egy varázslatot, amitől eléggé lehűl az érintése. Sajnos a varázslatnak van egy olyan hatása, hogy a bőröm tetőtől talpig elkékül. Úgy nézek ki ettől, akár egy vízi hulla. Majd elcsattan a pofon. Néhányan erre felpattannak a helyükről, de én csak higgadtan leintem őket.
- Ugyan már drágám! - szólalok meg. - Hisz a csajom vagy, megérdemlek egy kis bámészkodást!
Ekkor kicsit közelebb megyek hozzá, a kezeimet kissé kitárom felé, az ujjaimat pedig mozgatni kezdem, mintha zongoráznék.
- Lehet, hogy korai ez még, de ha nem bánod, akkor... Hogy is van a mondás? Mindent a szemnek és a kéznek?
Nem megyek hozzá túl közel, ráadásul felkészülök rá, hátha megfordul a fejében az, hogy a lábam közzé rúgjon egyet. Na azt nem hagyom meg neki!
- Lenne kedved valami nyugodtabb helyre menni? Szeretném megismerni az én kis asszonykámat!
Közben persze a korábbi varázslatomat megszüntetem, így a bőröm lassacskán visszanyeri az eredeti színét.

Megjegyzem ezt a nevet. Meg ám! És ez neki marhára nem lesz jó, mert ha én egy nevet megjegyzek, akkor valamelyikünknek biztosan nem jó irányba megy az élete, és ezúttal nem én leszek az. Többször nem.
- Mit nem értesz azon, hogy nem kellesz? – nézek rá ismét kissé ingerülten, közben meg csak-csak végigfuttatom rajta a tekintetem.
Mikor megragadom csuklóját, valahogy elkezdi lehűteni a kezem. Mi a fr@nc?? Csak hűl és hűl a kézfejem. Az ő bőre meg KÉKÜL!?? Mmmmi van?! Úristen, hogy néz ki? Kajak kék lett az egész csávó? Ez most komoly? Oké, hogy varázslóvilág meg minden, de könyörgöm! Vannak határok! Vagy nincsenek?! A meglepetéstől elengedem csuklóját.
- Mi a fr@nc vagy te? – motyogom halkan, kételkedéssel és bizalmatlansággal tele. Erősen hezitálok, hogy lelépjek-e most azonnal, perzseljem meg vagy ne csináljak semmit. Csak nézek rá elkerekedett, gyanakvó szemekkel. Hogy csinálta? – Hogy hűtötted le a kezem? – kérdezem már-már megszállotthoz hasonló arccal. Teljesen megszűnik a külvilág körülöttem. Csak arra tudok gondolni, hogy lehűtötte a kezem. Olyasmit csinált, amire én sem vagyok képes. Pedig az én testem...
- Tűnj el innen – mondom még mindig halkan, már-már sokkos tekintettel. Még hogy a csaja... – Nem is akarlak ismerni – garantálatn nem sülhet ki jó abból, hogy ismerjük egymást. Ráadásul hatástalanította az egyetlen fegyverem, még ha az önkéntelen is időnként. És még megpróbál közelebb is jönni!!
- Maradj a helyeden! Ne közelíts hozzám! – emelem fel kicsit a hangom. A pultos és a többi f@szi is minket bámul ismét, úgyhogy valóban nem lenne hülye ötlet lelépni.
- Én megyek, de te nem velem jössz, az százas! – felállok és hátrafelé lépkedve egy idő után megfordulok és a szemem sarkából figyelve őt, kisétálok a kocsma ajtaján. MI A FR@NC VOLT EZ???

Nem értem, hogy mi folyik itt... Eddig olyan jól elvoltunk, ráadásul most már a csajom! Erre leáll itt hisztizni, meg kiborul, mintha valami hű de nagy dolog történt volna.
- Ez csak egy varázslat volt... - szólalok meg. - A könyvtárban olvastam egy skandináv varázsló könyvét, a végén volt pár érdekes dolog. Ez is közöttük volt...
Ezután pedig csak úgy úszom az árral. Úgy tűnik, nem igazán értékeli a közeledési szándékomat, ráadásul amilyen hepajt csap... A kérésére nem közelítek hozzá, sőt, kicsit hátrébb is húzódom. Így láthatom, hogy elég szép közönségünk van, akik kíváncsi szemekkel fürkésznek minket. Néhányan mintha meg lennének ijedve. Mondjuk nem is csoda, amit mi eddig is műveltünk...
Majd nézem, ahogy feláll a lány és távozik. Amikor kilép az ajtón, kissé csalódottan sóhajtok egyet. Pár percig bámulok ki a fejemből, hátha visszafordul és belép, hogy "nem úgy gondolta". Ez viszont nem következik be. Így hát vissza fordulok a pulthoz és a csaposra nézek.
- Adjon valamit szerelmi bánatra - mondom. - Ez volt az első kapcsolatom... és csak pár percig tartott!
Csüggedten várom az újabb italomat és szomorkodom, mert ez a roxmortsi kirándulás nagyon rosszul sült el.