Finnick Septimus Weasley

Somewhere over the Weasley.

Finley, Finn, Finneaus, Fing, Bunkó, Seggfej és egyéb finomságok.


16


Aranyvér


Dumbledore


Animágia (jelenleg csak gyíkká tudok alakulni..tudom elég gáz.)


Griffendél


Ansel Elgort

Canon - a Weasley família legfiatalabbika.

A családom hosszú történelemre tekint vissza, hiszen ahogy a Blackek, Potterek és Dolohovok úgy mi is aranyvérűek vagyunk.
Amit tudni lehet rólunk; vörös a hajunk, folyton zajongunk, rengetegen vagyunk és szoros barátságot ápolunk a muglikkal. Éppen ezért, a legtöbb aranyvérű nem kedvel minket.
Septimus Weasley és Cedrella Black, harmadik fiaként láttam meg a napvilágot bátyáimat követve. Oh igen! Majd elfejtettem, hogy már hosszú évszázadok óta, csak fiúk születnek a Weasley vérvonalon. Ki tudja hogy valaha, valaki meg fogja e törni ezt a nemes hagyományt?
Idősebb bátyám, Bilius Weasley, örök szingli, aki még nálam is színesebbnek látja a világot. Fiatalabb bátyám, Arthur Weasley, aki 10 éve vette feleségül szíve hölgyét, Molly Prewettet. Artie nem tétlenkedett, mert hamar megerősítette a család vérvonalát egy kupac gyerekkel, az unokaöcséimmel: William, Charlie, Percy és a két legújabb kiskölyök, az ikerpár Fred és George.
Szóval népes nagy családnak vagyok a része, de ezt egyáltalán nem bánom. Kivéve akkor, amikor a szülinapomon sorba jönnek a bagolyposták, csupa kézzel kötött házi pulcsival...

A Weasley-k mind vörös hajú, szeplős arcú teremtések..bla,bla,bla. Mildred nagynéném mindig is azt mondogatta hogy engem elcseréltek a bagolypostán, merthogy se vörös árnyalat nincs a hajamban, de még csak szeplő sem az arcomon. Talán anyám vérvonala erősödik bennem, hiszen a Black család csupa fekete és barna hajú egyedekből áll.
Egyébként ugyanolyan fehér a bőröm színe mint Biliusnak, és ugyanúgy dagad az izom a karomon mint régebben Arthurnak. ( Mostanra már, mint családapa, igazán elengedte magát.) Telt ajkaimat a nagyapámtól örököltem, míg barna szemeim az anyám számlájára írhatók.
Személyiségem tipikus Weasley. Őrült, ugyanakkor vidám természetem van, a csínytevés a lételemem, szeretek viccelni. Hűséges barát, és jó hallgatóság vagyok, ki nem állhatom az igazságtalanságot. Napjában milliószor szegem meg a szabályokat, de eközben senki olyannak nem ártok aki ne érdemelné meg.
Van az a valami a sapikkal. Odavagyok értük. Mindenféle sapkám sorakozik a szekrényemben, és alig várom hogy felvegyem őket, hogy boldogítsam vele a népet. Dumbledore jóarc, megengedte hogy a Roxfortban is hordjam az órák alatt.
Egyébként pedig van egy betegségem, ami egy baleset következményeként vállt a védjegyemmé. A bal fülemben egy folyamatos zúgás kísért, s eddig semmilyen varázslattal nem sikerült helyre rakni. Éppen ezért van az hogy legtöbbször fejhallgatóval a fejemen, walkmannel a kezemben találhatsz rám. A zene elnyomja a zúgást.

Ünnepélyesen fogadom, hogy rosszban sántikálok.
Ritmusosan dobolok a lábammal, ahogy végigsétálok a Roxfort egyik hosszú, széles folyosóján. Fejemen egy kötött sapka és fejhallgató. Az Earth Wind & Fire mint mindig, most is egy jó módja annak, hogy elkezdjem a reggelemet. A zene ritmusa átjárja az egész bensőmet, és ahogy a folyosón sétálok ütemesen mozogva, néha pörögve egyet élvezem a zenémet. A walkmant a talárom zsebébe süllyesztem, úgy megyek tovább, néha megállok lepacsizni egy-egy haverral is.
Néhányan teljesen hülyének néznek, de ez egyáltalán nem zavar, tudom hogy titokban irigylik csodás táncmozdulataimat.
Egyébként a nagyterembe igyekszem, ahol már megterített asztal várja az iskola diákjait, hogy megreggelizhessenek. Közel járok már a lépcsőkhöz amikor egy csapat mardekáros jön velem szembe s látom, hogy már most kiszúrnak maguknak. Ajkaim szemtelen vigyorba kerekednek, ahogy megtorpannak előttem, ezzel engem is megállásra késztetve. Az olasz származású Montague lép előre s tudom, hogy ki nem állhat. Sokszor voltak már nézeteltéréseink, s mindegyik vagy párbajjal végződött, vagy verekedéssel. Többször fordultam már meg Dumbledore irodájában mint azt gondolnád.
- Weasley. - köpi a nevemet, mintha valami betegség volna. Felemeli a pálcáját és felém irányítja. - Invito walkman! - mondja, mire a zene elszakad a fülemtől és Montague kezében landol. A csatlósai boldogan éljeneznek, mintha valami hatalmas varázslatot hajtott volna végre.
- Micsoda trükk. - tapsolom meg tettetett ámulattal, s én is előkapom a pálcámat. - Éhgyomorral ugyan nem szeretek párbajozni de miattad kivételt tehetek! - rá kacsintok, majd elkezdek bemelegíteni. Egy helyben ugrálok, megmozgatom a karjaimat, nyakamat.
- Szánalmas vagy véráruló. - megvetés tolul tekintetébe, nekem pedig elborul az agyam a megnevezést hallva. Tudja jól, hogy mi az amivel átkattan az a bizonyos kapcsoló bennem és olyan leszek mint egy Kerberosz.
- Everte Statu.. - kiáltanám pálcámat felé lendítve, de ekkor valaki lefogja pálcát emelő karomat. Oldalra pillantva Seamust, egyik legjobb barátomat pillantom meg.
- Nem ér annyit Finnick. - mondja, majd a folyosó vége felé bök a fejével. Látom hogy mire akar célozni, mert Filius Flitwick professzor tart felénk.
Leengedem a pálcámat és bólintok egyet. Montague a földre hajítja a walkmanemet és átlép rajta.
- Még nem végeztünk Weasley. - sziszegi amint csatlósaival együtt elhalad mellettünk.
Leguggolok és összeszedem a zenelejátszómat meg a fejhallgatót. A bal fülem zúg, de figyelmen kívül hagyom. A cuccaimat a talárom zsebébe süllyesztem.
- Hé Finn, a baglyod hozta. - lebegtet meg egy levelet előttem Seamus. Elveszem tőle a levelet, s látom anyám gyöngybetűs kézírását a címzésnél.
- Kösz. Menj csak előre. - mondom, majd az egyik nagy ablakhoz lépek amely a Fekete-tóra néz és leülök a párkányra. Felbontom a levelet, majd olvasni kezdem.

Drága fiam, Finnick!

Sajnálatos hírekkel tudok neked szolgálni családunkkal kapcsolatban. Idősebb bátyád Bilius eltűnt.
Utoljára Egyiptomban látták a piramisoknál. Azóta semmi hír róla.
Sejtettem hogy valami baj lesz, annyira titokzatoskodott az úttal kapcsolatban. Félek, ezúttal nehezebb lesz a nyomára bukkanni mint korábban.
Kérlek, amint összecsomagoltál indulj meg Arthur bátyád és apád után Egyiptomba.

Szerető anyád,
Cedrella Black