Fantáziádra bízva

Varázslók


18-19


A félvér szerintem jobban illik a karihoz, de ne ezen múljon, ha esetleg aranyvérű szeretnél lenni.


Dumbledore pártját támogatod


Ben Dahlhaus


Én, meg én, és ó, hát én! *-*

Karira hangolódás: közös képecske *-*, zenécske *-*

A mi sorsaink nem is akkor fonódtak össze, amikor útjaink kereszteződtek, történetünk annál inkább visszanyúl egy generációig egészen addig az ominózus pillanatig, hogy édesapád mélyebb érzéseket kezdett táplálni Eugenia Jenkins felé. Szerelme azonban viszonzatlan maradt, hisz édesanyám mindig csak barátként tekintett rá, és ez a későbbiekben sem változott, mert szívét sajnos más rabolta el. Apukád viszont elég erős és bölcs ember, így kicsit letörve bár, de felszegett állal folytatta életútját, ekképp rövidesen anyukádba lett szerelmes. A körülmények ellenére barátokként egymás mellett haladva egykori szerelmével, fontos szerepeket szereztek a varázslótársadalomban, és boldogan élték mindennapjaikat, míg a háború előjelei kezdetüket nem vették.
Édesapád élete azzal indult rohamos tempóban a bizonyos sötét szakadék felé, hogy feleségét egy súlyos betegség miatt vesztette el. Ekkor talán már te is láttad meginogni azt az igazi hőst, akit a személyiben fedeztél fel. Arról viszont csak akkor kaptál valódi bizonyítékot, hogy szemeid nem csaltak, amikor attól félve, hogy esetleg bajod esik, külföldre küldött, méghozzá Amerikába az ott élő családtagjaitokhoz. Eleinte mérges voltál rá, amiért lemondott rólad, még a baglyait sem olvastad el – pedig jajj, de szeretted volna - aztán ahogy idősödtél és benőtt a fejed lágya, egyre jobban megértetted tettét, talán kissé újjáéledt benned az a büszkeség heves lángja, amit egykor édesapád példaképe éltetett.
És hogy jövök én a képbe?
Nos, édesanyám megözvegyült egy razzia következtében, az első szerelem érzései pedig sosem alszanak ki teljesen, így amikor Mr. Elderly életét vesztette, apukád a mamám jobb keze lett annál is jobban, mint addig bármikor máskor. Így azon az estén is jelen volt, amikor örök búcsút vettünk egymástól. Míg engem egy házimanónk biztonságba helyezett egy mugli családnál és varázserejével semmisé tette addigi életemet, a hősöd kitartóan igyekezett megóvni édesanyámat, és sikerrel is járt. Kár, hogy Fortuna szeszélyes, így néha elhagyja az ember. Két éve édesanyám mellől is elpártolt, ez ellen pedig már apád sem tehetett semmit, sajnos. Feladta a küzdelmet, a magány legyőzte, azonban a végső döntést az ellene dolgozó szervezete tette miatt tette. A betegségét ignorálva kiutazott hozzád, hogy együtt új életet kezdjetek. Azzal nem számolt azonban, hogy a napjai meg vannak számlálva.
Halálos ágyán mindössze két kérése volt feléd: az egyik, hogy bocsásd meg neki, amiért édesanyád halála után a „mindent megtesz azért, hogy biztonságban legyél” annyiban merült ki, hogy messzire küldött, sosem akart ellökni magától. A másik pedig, hogy vidd véghez, amit Eugenia Jenskinsnek ígért. Vigyázz a lányára, és ha elég érett hozzá, segítsd visszaszerezni emlékeit.

Első találkozásunkra egy mugli könyvtárban került sor, legalább is egyelőre így tudom. Tulajdonképpen utoljára nyolc éve találkoztunk, nem sokkal azelőtt, hogy engem muglikhoz küldtek. Azóta persze mind a kettőnk változott –nem tudom, egyáltalán emlékszel e rám - te talán sokkal jobban.
Az egyik asztalnál ülve szúrtalak ki, rögtön megakadt rajtad a szemem. Gyerekes, tudom, de tudni szerettem volna, ki vagy, mit olvasnak a hozzád hasonló srácok, így igyekezve észrevehetetlenül tenni, követtelek a sorok között, míg végül egymásba nem ütköztünk.
Nos, ezek után nem meglepő, hogy nagyot néztem, amikor a varázslóvilágban is láttalak. Állást szereztél a Mézesfalásban, ami csupán azért nem jó, mert ha indokként mindig veszek valamit, akárhányszor bemegyek, hogy lássalak, lassan nagyon meghízok…
Egyébként tipikus lányálom vagy – legalább is számomra – legszívesebben rengeteget utaznál, szereted a zenét, gitározol is, inkább zenészként és énekesként keresnéd mindennapi kenyered, minthogy minisztériumi dolgozóként, és ha nem érintene ennyire, talán a jelenlegi helyzettel sem foglalkoznál ilyen sokat. De hajt a bosszúvágy, amiért darabokra szakadt egykor életed Tudjukki és csatlósai miatt, így aktívan részt veszel a kialakuló Főnix rendben is.

// A pb-hez ragaszkodnék, állást más helyen is találhatsz, ha van ötleted, ennél és a leírtaknál többet nem szabnék meg. Ha esetleg van valami ötleted a karihoz, ami ütközik az általam kreált múltjával, nyugodtan regizz és megbeszéljük őket. A halálfalóságot csak azért nem tudnám számára elképzelni, mert túl becsületesnek és tisztalelkűnek képzeltem hozzá. Viszont, ha valahogy bele tudod szorítani, illetve azt, hogy ez esetben miért segítene az előző miniszter lányának… semmi jónak nem vagyok az elrontója. Pm-ben megtalálsz, gyere gyorsan, mert rettenetesen várlak! *-*