Eric Dragneel & Capricus Phillips

Már csak néhány nap van hátra a szezon következő meccséig. Bármennyire is nézi le a legtöbb csapattársam a Hollóhátasokat (és tény, hogy nem is a kviddics a legnagyobb erősségük), de meggyőződésem, hogy azért okozhatnak meglepetéseket, ha alábecsüljük őket. Ez az utolsó évem itt a Roxfortban és ha nem is mindennél jobban, de kétségtelenül nagyon, de nagyon szerettem volna, hogy mi nyerjük a kviddicskupát. A csapatunk nagy része lecserélődött, de a maga nemében minden csapattagunk jó, így nem gondoltam volna lehetetlennek. Viszont az első meccsünket a Griffendél ellen elvesztettük. Persze a pontozásos győzelemben még bízhatunk, ezért sem szabad még teljesen feladni, úgy hiszem. Nekem is a maximumot kell kihoznom magamból. Másként nincs esélyünk. Egyébként is hivatásos kviddicsjátékos szeretnék lenni, szóval nem árt, ha mutatok is valamit a pályán, ha azt szeretném, hogy komolyan vegyenek.
Bár a csapatnak csak holnap lesz még egy utolsó edzése a meccs előtt, én úgy érzem, nem hagyhatom a hétvége első napját veszni hagyni. Muszáj a lehető legjobb formámat hoznom. Ütöttem már ugyan meg a bokámat azzal, hogy előzetes engedély nélkül jöttem le a pályára edzeni, mégsem állom meg. Sokat kockáztatok, de igazából még egy büntetőmunkát is megér nekem ez, csak el ne tiltsanak a játéktól. Különben is, szombaton ilyen korán egyik csapat sem szokott még edzeni. Kinek árthatok vele? Sosem tudja meg senki.
Ez a gondolatom körülbelül addig tart, míg ki nem lépek a pályára. Még fel sincs időm ülni a seprűmre, már észre is veszek a fűben ülve valakit. Hát ez szuper. Ennyit arról, hogy nincs itt senki. A Hollóhát csapatának őrzője, az évfolyamtársam, Eric Dragneel az. A francba! Nem hiszem, hogy neki több joga van itt lenni, mint nekem, így aligha küldhetem el... De vajon van-e értelme leállnom balhézni vele? Akkor tuti elkapnak és mehetek megint bagolyházat takarítani, mint a legutóbbi hasonló esetén Laughin-nal... Na de csakúgy oldalogjak el gyáván? A lehetőségeket latolgatva egyelőre csak állok ott, kezemben a seprűmmel. Talán még döntenem is sikerül, mielőtt észrevenne. Vagy nem...

• Can we rearrange the game?

Eric Dragneel & Capricus Phillips

Csak nekem lehet akkora pechem, hogy amint a pályára lépek, még kora reggel is valakivel szembe találom magam. Ez a valaki pedig nem más, mint a rivális csapat, a Hollóhát őrzője, Eric Dragneel. Túlzottan nem ismerem a srácot, a pályán kívül talán nem is nagyon futottam még össze vele, maximum a folyosón távolról, ha láttam. Általában inkább griffendélesekkel szoktunk kötekedni, a hollósok annyira nem érdeklik a mardekárosokat. Engem sem különösebben, Rosie-t leszámítva. Akivel Isten tudja, mi történt, nagyon eltűnt mostanában. Illetve attól félek, a nővérem nagyon is tudja, de ebbe inkább bele sem akarok gondolni. A fontosabb most az, hogy lehetőleg balhé nélkül ússzam meg ezt a találkozót. Nem hiányzik, hogy esetleg eltiltsanak a játéktól, vagy ilyesmi. Az nagyon rosszul érintene.
Ahogy látom, azonban Dragneel sem igazán tudja, hogyan viszonyuljon a helyzethez, feltehetően egyikünk sem biztos a másik szándékaiban és csak tapogatózunk. A mardekárosok és az én balhés hírnevemet ismerve ez valahol talán érthető is a részéről. Nem tudhatja, hogy én igazából nem vagyok olyan, ha mások nem látnak. Hogy ez az egész csak egy szerep, amit a haverjaim és anno a nővérem erőltettek rám...
- Igen, határozottan úgy tűnik - én is kissé feszélyezve jegyzem meg válaszként, miközben minden mozdulatát árgus szemekkel lesem. Vajon mi lesz a következő lépése? Lassan jön közelebb hozzám, mintha valami veszélyes állat lennék és felém nyújtja a kezét. Egy ideig csak meredek rá, tudom, mit várnának el a többiek, ha látnának, hogy érvényesítsem a mardekáros előjogaimat és szinte szembe köpve őt küldjem el a lehető legbárdolatlanabb stílusban. De most nincs itt senki. Semmi szükség erre. Így végül, kis hezitálás után elfogadom a felém nyújtott kezét. Nem kell a balhé, tényleg, ha nem muszáj. És igen, ezt én mondom, bármilyen hihetetlen is.
- Én is valahogy hasonlóan gondolkoztam. Nem hittem volna, hogy van már itt valaki - még mindig nem tudom, mi sülhet ki ebből, de próbálok semleges, udvariasabb hangnemet megütni. Hátha akkor nem tör ki a balhé. Én legalábbis nem szeretném.

• Can we rearrange the game?

Eric Dragneel & Capricus Phillips

A kviddics az életem. De tényleg. Nem jut eszembe semmi más, amit ilyen kitartással, szorgalommal. elszántsággal és élvezettel csinálnék. Soha semmi más nem tudott lekötni ennyire. Nem véletlenül szeretném hivatalosan is ezt választani hivatásomnak. Vagy ha esetleg hivatásos játékos nem is lehetnék (de bízok magamban annyira, hogy megvan hozzá a kellő tehetségem és elszántságom), akkor is legalább valami ezzel kapcsolatos állást. Mondjuk a Mágiaügyi Minisztérium Sportosztályán. De a legideálisabb persze az lenne, ha fiatal éveimben játszhatnék, majd pedig ha kiöregedtem a versenyszerű sportolásból, a minisztériumban dolgozhatnék. Nagy álmok talán ezek, de teszek is értük, úgy hiszem. Csak a családom tehet keresztbe, hiszen tudom, merőben más jövőt szánnak nekem a Sötét Nagyúr szolgálatában... De bízom benne, hogy majd megértik.
Ma reggel is ezért jöttem le a pályára. Nem az első eset és nem is az utolsó valószínűleg. Sosem érzem elégnek az edzést. Ha komolyan akarok ezzel foglalkozni, akkor jónak, sőt, a legjobbnak kell lennem. Még akkor is, ha nem egyszer szívom meg ezeket a kis kihágásokat. Mint  talán most is, ugyanis a hollóhát őrzőjébe futok bele a pályán, Eric Dragneelbe. Bár még bízom benne, hogy elkerülhető a botrány.
Úgy fest igazából egyikünk sem tudja, hogyan is kezelje a helyzetet, mit várhat a másiktól. Végül is, ha nem adok az imidzsemre és nem bosszant fel semmivel, például alaptalan vádaskodással, mint máskor a hugrabugos Laughlin arról, hogy a technikáját ellesni jöttem ide, talán békésen is meg tudjuk oldani a dolgot. Elvégre ő nem balhés srác tudtommal. Elméletileg szeret lányokat kukkolni, de ez engem végül is nem érint. Ha a nővérem érintett lenne, talán, de őt ismerve, akkor nem úszta volna meg szárazon a srác. Így ezt inkább viccesnek találom, mint veszélyesnek.
- Köszönöm. De úgy gondolom, sosem lehetek elég jó - egy biccentéssel köszönöm meg a váratlan bókot. Ha mások hallanák, valószínűleg valami fellengzős dumával reagálnék, hogy azért a Roxfort köztudottan leggyengébb csapatát nem olyan nagy szám elverni, de ezt most mellőzöm. Kivételesen nem balhézni jöttem. Viszont valamit kezdeni kellene a helyzettel. A haverjaim szerint nyilván az egyetlen járható út az lenne, hogy elzavarjam Dragneelt, még ha semmivel sincs több jogom itt lenni, mint neki. De az tuti balhéhoz vezetne. Viszont edzés nélkül sem fogok semmiképp hazamenni. Így viszont csak egy megoldás maradt.
- Izé... ha már mindketten itt vagyunk... nincs kedved esetleg közösen edzeni? - beletúrok beszéd közben a hajamba idegességemben. Ez egy mardekárostól több, mint nagylelkű ajánlat. Persze ettől még elküldhet a búsba. És akkor viszont a balhé már elkerülhetetlen. Bármennyire is másképp szerettem volna a dolgot.

• Can we rearrange the game?