|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 259 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 259 vendég :: 1 Bot A legtöbb felhasználó ( 412 fő) Szer. 30 Okt. - 5:17-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Bryana Holly
| » » Szomb. 12 Aug. - 21:52 | | Blair Zara Ollivander Minden szeretet bilincs, és minden örökség teher Becenév: Van két nevem, nem elég? Kor: 17 Származás: Aranyvér Lojalitás: Semleges Képesség: Legilimencia és okklumencia Csoport: Mardekár Play by: Bryana Holly Karakter típus: Három az egyben: canon, keresett és saját Nem hinném, hogy létezik olyan mágiával bíró lény Nagy-Britanniában (és most kissé egoista leszek: a világ bármely pontján is), aki ne hallott volna már az Ollivander névről. Azt se hinném, hogy bárkit is érdekelne az, hogy a pálcakészítés művészete mellett még mi bújik meg e név mögött. Azonban, mivel megkérdezted, örömmel elmondom. A nagy, csodálatos tehetségéről híres Garrick Ollivander, akinek keze munkája valószínüleg a te pálcád is, a nagyapám. Hát mit nem mondok, ugye? Nem könnyű ám az ő árnyékában élni, mindenki azt feltételezi rólad, hogy máshoz sem értesz, csak a pálcákhoz… de én nem ebben látom a jövőmet. Van erre a célra két szép szál, életerős fivérem, vesződjenek ők a vesszőkkel, ha akarnak. Két fiú közé beszorulni korántsem jelent nyugodalmas gyermekkort, főleg ha ők nem értenek egyet egymással, de én így szeretem a testvéreimet… még ha rossz útra is térnek néha. Mert a mi családunkat sem kerülte el Voldemort ámokfutása, főleg a jó öreg retteg attól, hogy a hírneve bajba sodorhat minket. S bár igyekszünk távol maradni a mostani helyzettől, úgy érzem máris nyakig benne vagyunk, csak nem merjük beismerni. Lassan összecsapnak a fejünk felett Poszeidon dühös hullámai, s nem létezik majd olyan pálca, amely kihúzhat minket a gyilkos sötétségből.
Emlékszem, csíntalan és végtelenül kíváncsi gyermek voltam ugyanúgy, mint akármelyik másik korombeli. Egyszer egy nyárvégi bújócska közben a nagyapám íróasztalának szekrényébe bújtam. Természetesen nagy volt a rendetlenség és valami úgy szúrta a hátamat, mint anyám, amikor nem húztam ki magamat úrihölgy módjára. Garrick Ollivander naplója volt a bűnös az esetleges kellemetlenségért, amelyben a rengeteg kutatás és kísérletezés eredményei mellett, imádott családjáról sem felejtett el megemlékezni. Egy lumos kíséretében csakhamar kiszúrtam a saját nevemet. A nagyapám így jellemzett engem cikornyás betűivel: “Blair olyan, mint a gesztenyefa-pálca, sokoldalú, színes egyéniség, ugyanakkor akárcsak a vörös tölgy-pálca, elegáns és rendelkezik valamilyen belülről fakadó ősi méltósággal is, mint a szilfa. Hűséges, hasonlóan a kőrisfa-pálcához és védelmező is, mint a magyal, jaj annak az eszementnek, aki a szeretteivel packázik, olyankor még a platánfa-pálcánál is hamarabb képes kigyulladni (no nem szó szerint értve). Ha helyesek a megfigyeléseim, tisztán látó leány, s a katasztrófákból is képes előnyt kovácsolni ugyanúgy, akár a cédrusfenyő-pálca. Haha… az ébenfa sem lehet nála csökönyösebb, ha a fejébe vesz valamit, kiváltképpen ha kalandot, kihívást észlel, mint a juharfa. Jól kösse fel a hózentrógerét az, aki majd elnyerni készül a szívét, mert nem egyszerű megszelidíteni az én kisunokámat, a fekete dióhoz hasonlóan őszínteséget követel. Mégis… úgy gondolom… bölcs döntés volt fűzfapálcát adni a kezébe.” 6 éves a magyal, a gesztenye, ében és a juhar - Papi, papi, nézd! Bóvintél! – mutattam gyermeteg örömmel a mellettünk lévő fa tövébe. - Az bólintér, kicsikém és jelenléte azt jelenti, hogy ez egy varázsfa. – javított ki nagyapám és a fához sietett. - Nocsak, ez egy mogyorófa! Úgy 30 éves lehet, erős, egészséges ágai vannak, pálcának kitűnő. – mondta izgatottan, ahogy a maga óriási szakértelmével méregette a fát. - Papi, engem nem érdekelnek a pálcák. A bólintér meg… - kezdtem, de nagyapám a szavamba vágott. - Csodás… hm… csodás! Viharvert, még ellenállóbb. Úgy 10 egészséges pálcára elengendő, vagy inkább nyolc… - kezdte szagolgatni és nyalogatni a fát. Fúúúúj! - Papi!!! Megsérült a bólintér, segítenünk kell neki! – vettem kezembe az apró lényt és a magasban ülő, rajta gúnyolódó társait figyeltem, akik valószínűleg letaszították őt a fáról. Betekergettem a bólintér törött végtagját a zsebkendőmmel, valahogy így csinálta az anyukám is, amikor lehorzsoltam a térdemet, mert az öcsém lelökött a hintáról. - Holdtölte utáni hajnalon, az első napsugár idején kell levágni azt, azt, meg… azt az ágat ott. – hadonászott az öreg, mint akit méhek csíptek volna meg. - Garrick, Merlin lekváros piritósára mondom, hagyd már abba és figyelj ide! – kiáltottam fel, nagyanyám hangját és szófordulatát utánozva. Nagyapám kitágult pupillákkal felém fordult, majd mindketten nevetésben törtünk ki. 14 éves volt talán a nyárfa, fekete dió és a platán Minden lány életében eljön az a pont, amikor reményteli bimbóból kinyílt, tündöklő virággá érlelik őt a napsugarak. És akkor máris jönnek a darazsak... igen, jól gondolod, a fiúkra értem, hát szúrnak, nem? A megjegyzéseikkel szúrnak, természetesen... csak nem másra gondoltál? - Blair, kedves kicsi Blair. – búgott a fülembe Jordan és testét teljesen az enyémnek préselve, ujjai közt bügyürgette szőke tincseimet. - Igen? – néztem rá csillogó szemekkel és epekedve vártam, hogy tovább legyezgesse ifjonti hiúságomat. - Mondd csak, ez milyen pálcához hasonlít leginkább? – kérdezte és kezemet levezette egy olyan helyre, melynek érintésére még nem voltam felkészülve. Hiányosságomat leplezve haragra lobbantam. - Te is csak az Ollivander véremért szeretsz? Pálca, mi? Eressz el, de azonnal! Csak a pálcakészítő sarjat látod bennem? – hördültem fel és kiszabadítottam magamat szálkás teste alól. Ő nagyképűen felröhögött. - Dehogy! Látom én még azt a két szép gömbölyödő kókuszdiódat is. Hadd élvezzem ki! – nézett kiéhezve a melleimre. Heves indulatomban, s főleg azért sikerült, mert nem volt felkészülve rá... betörtem az orrát. - Élvezd a gyengélkedőt! Mocskos disznó... 17 évessé vált a szil is, a vörös tölgy, a cédrusfenyő és a kőris Már egy ideje éreztem, hogy valaki távolról figyel. Nem volt jó érzés, főként úgy, hogy nem tudtam a bátyám hollétéről, sem arról, hogy mit csinál. Anyám már betegre aggódta magát. Szótlan szorongás uralta a boldog családi légkört. Szörnyű volt így menni haza a téli szünidőben. Mégis, inkább töltöttem az ünnepeket otthon, mint a Roxfortban. A bátyám eltűnése óta a nagyapám sem az igazi, ki sem lehet őt rángatni az üzletéből. Mindenki abba temetkezik, ami eltereli a figyelmét. - Szervusz kincsem. – nyomott puszit a homlokomra apám, majd hasonlóképpen fogadta a nyomomban toporgó öcsémet is. - Blair, drágám! Télvíz idején sál nélkül császkálsz? Meg fogsz fázni. – tapogatta meg csupasz nyakamat anyám, majd megölelt. Minden mozdulatuk olyan élettelen volt, akár az inferusoké. - A pirosat elvesztettem. A többit nem szeretem. – mondtam vállat vonva és levettem a kabátomat. Apám elkapta a csuklómat és a blúzomat felhúzva maga felé fordította. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. Én tágra nyílt szemekkel figyeltem a műveletét és úgy éreztem, mintha erőszakkal szorítanák össze a szívemet. - Apa...Nem lettem Halálfaló. – mondtam elhaló hangon. Hát ettől fél? Hogy a bátyám is azzá vált? – Gondolod, hogy...? – kezdtem, de megadóan felemelte mindkét kezét és továbbállt. Tudtam, sosem díjazta a tényt, hogy a Mardekárba kerültem, de én mit tehetek erről? Idáig süllyedtünk volna? Most már tabutéma minden? Hol vagy fivérem... mit tettél velünk? |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : ↑ Sasha Pieterse ↓
| » » Hétf. 14 Aug. - 13:40 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Kedves Blair! Ne haragudj, hogy eddig megvárattalak, csak random bográcsozás volt tegnap és hát nagy szerencsémre én voltam az, aki mindenkit kiszolgált, így nem is sikerült nagyon géphez jutnom vagy már hulla volt az agyam. Na de most már itt vagyok, hogy elfogadjalak és közöljem veled, hogy mennyire csodálatos vagy, mert az vagy. *-* Hát igen, szerintem már mindenki hallott az Olliwander családról és tényleg nincs is olyan, aki ne tudná, hogy ti készítitek a pálcákat, még jó magam is tudom. Tetszett a családleírásod, engem magával ragadott. Amúgy szerintem a családod kicsit fabuzi agy nem is tudom, hogy hogyan mondjam el neked. De nagyon tetszett, hogy a jellemzésbe belevitted a fapálcák tulajdonságát, ötletes volt és fantáziadús. Aztán ott vannak életed kicsi kis részletei.. Megmondom neked, ha az én nagyapám nyaldosott volna egy fát, akkor nekem a szemem ketté állt volna, de komolyan. :O Baromi nagy türelmed és akaraterőd lehetett, hogy nem pofoztad fel az öreget, mennyire gázos ez már, mit szólna, ha te meg random emberek fülét kezdenéd el nyalogatni? XD És az a csávó egy örült, ha rajtam múlt volna, akkor nem csak az orrát törtem volna be, hanem kárt tettem volna a "becsességében". Csajszi, csak szólj nekem, ha legközelebb az a gyökér megkeres, majd én szépen elintézem neked. És vége.. Nem is tudom, hogy hol lehet az a sál És sajnálom a testvéred eltűnését, szüleid gyanakodását és minden más egyéb szart, ami megtörtént veled. De minden jobb lesz, csak várd ki!! Na de most már elengedlek innen, menj és játssz. :3 Csodásan írsz, remekül fejezed ki magad és Blair gondolatait, alig várom, hogy játszunk már! Üdv köztünk édes! Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |