Végre hétvége van és kora reggel. Ez több szempontból is tökéletes időpont, de leginkább azért, mert nem kell órára mennem és még kevesen vannak ébren. Így hát teljesen egyedül vagyok a kviddics pályán és gyakorolhatok. Na nem mintha olyan nagy szükségem lenne rá, de a seprűlovaglásomon akarok javítani egy kicsit. Nem elégszem meg annyival, hogy megülöm a seprűt és védem a gólkarikát. Szeretném lenyűgözni a közönséget azzal, hogy különböző módokon védek. Így hát felülök a seprűmre és kezdésként a földhöz közel próbálkozok. Az első gyakorlatban megpróbálok felállni a seprűre és úgy utazni rajta. Az egyensúly érzékem nem a legjobb, így többször is a földön kötök ki. Talán eltelik fél óra, mire annyit elérek, hogy meg tudok állni a seprűn. A siker örömére leülök a fűbe és kortyolok egy kevéske vizet. Nem akarom elsietni a dolgot, így most inkább pihenek egy picit. Majd pár perc múlva folytatom a próbálkozást.
//Ez most annyira nem lett jó kezdő, sry!//
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 30 Ápr. - 23:10
Eric Dragneel & Capricus Phillips
Már csak néhány nap van hátra a szezon következő meccséig. Bármennyire is nézi le a legtöbb csapattársam a Hollóhátasokat (és tény, hogy nem is a kviddics a legnagyobb erősségük), de meggyőződésem, hogy azért okozhatnak meglepetéseket, ha alábecsüljük őket. Ez az utolsó évem itt a Roxfortban és ha nem is mindennél jobban, de kétségtelenül nagyon, de nagyon szerettem volna, hogy mi nyerjük a kviddicskupát. A csapatunk nagy része lecserélődött, de a maga nemében minden csapattagunk jó, így nem gondoltam volna lehetetlennek. Viszont az első meccsünket a Griffendél ellen elvesztettük. Persze a pontozásos győzelemben még bízhatunk, ezért sem szabad még teljesen feladni, úgy hiszem. Nekem is a maximumot kell kihoznom magamból. Másként nincs esélyünk. Egyébként is hivatásos kviddicsjátékos szeretnék lenni, szóval nem árt, ha mutatok is valamit a pályán, ha azt szeretném, hogy komolyan vegyenek. Bár a csapatnak csak holnap lesz még egy utolsó edzése a meccs előtt, én úgy érzem, nem hagyhatom a hétvége első napját veszni hagyni. Muszáj a lehető legjobb formámat hoznom. Ütöttem már ugyan meg a bokámat azzal, hogy előzetes engedély nélkül jöttem le a pályára edzeni, mégsem állom meg. Sokat kockáztatok, de igazából még egy büntetőmunkát is megér nekem ez, csak el ne tiltsanak a játéktól. Különben is, szombaton ilyen korán egyik csapat sem szokott még edzeni. Kinek árthatok vele? Sosem tudja meg senki. Ez a gondolatom körülbelül addig tart, míg ki nem lépek a pályára. Még fel sincs időm ülni a seprűmre, már észre is veszek a fűben ülve valakit. Hát ez szuper. Ennyit arról, hogy nincs itt senki. A Hollóhát csapatának őrzője, az évfolyamtársam, Eric Dragneel az. A francba! Nem hiszem, hogy neki több joga van itt lenni, mint nekem, így aligha küldhetem el... De vajon van-e értelme leállnom balhézni vele? Akkor tuti elkapnak és mehetek megint bagolyházat takarítani, mint a legutóbbi hasonló esetén Laughin-nal... Na de csakúgy oldalogjak el gyáván? A lehetőségeket latolgatva egyelőre csak állok ott, kezemben a seprűmmel. Talán még döntenem is sikerül, mielőtt észrevenne. Vagy nem...
Nagyon élvezem a nyugalmat. Egyszerűen csak ülök a fűben és bámulok ki a fejemből. Próbálok kitalálni néhány trükköt, amivel javíthatnám a játékomat. Nem túl hálás dolog az én feladatom, hisz, ha sokat bénázok, akkor a csapatunk bánja. Ráadásul, ha annyira rosszul játszom, akkor bizony repülök a csapatból. Plusz még azt is figyelembe kell venni, hogy lányok a csapattársaim. Ha kivágnak, akkor eléggé rossz véleménnyel lesznek rólam, plusz még egy-két pletykával tetézhetik is a gondjaimat. Ezt pedig nagyon nem akarom. Így hát folytatnom kell az edzést. Már éppen felállnék, amikor meglátok egy új érkezőt. Egy srác az, a Mardekár színeiben. Na ez már most nem kezdődik valami jól. Ha jól látom, akkor Capricus az. Nem mondanám, hogy a srác az ellenségem, inkább csak közömbösek vagyunk egymásnak. Nem mondom, hogy sohasem voltak összetűzéseim a Mardekár tagjaival, hiszen néha elkerülhetetlenek a bonyodalmak. Capricus Phillips... nem rémlik, hogy vele bármikor is balhéztam volna. A pályán meglehet, de ott hamar elveszítheti az ember a fejét. Szóval leginkább vetélytársnak tekintem, mint ellenségnek. Éppen ezért, amikor felállok, egy barátságos mosollyal az arcomon sétálok oda hozzá. - Úgy látom, nem csak én vagyok koránkelő típus - jegyzem meg. Ezután tétovázom ugyan, de végül kezet nyújtok felé. Remélem elfogadja és nem kezdi el a tipikus Mardekáros viselkedést. Nem szeretem amikor valaki felsőbbrendűnek tartja magát. - Gondoltam lejövök egy kicsit edzeni, amíg nem jelenik meg egyik csapat sem, hogy birtokba vegye a pályát. És te? Kissé feszült vagyok, hisz nem igazán ismerem a srácot és nem tudom hogyan fogja lereagálni ezt a szitut.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 5 Júl. - 19:58
Eric Dragneel & Capricus Phillips
Csak nekem lehet akkora pechem, hogy amint a pályára lépek, még kora reggel is valakivel szembe találom magam. Ez a valaki pedig nem más, mint a rivális csapat, a Hollóhát őrzője, Eric Dragneel. Túlzottan nem ismerem a srácot, a pályán kívül talán nem is nagyon futottam még össze vele, maximum a folyosón távolról, ha láttam. Általában inkább griffendélesekkel szoktunk kötekedni, a hollósok annyira nem érdeklik a mardekárosokat. Engem sem különösebben, Rosie-t leszámítva. Akivel Isten tudja, mi történt, nagyon eltűnt mostanában. Illetve attól félek, a nővérem nagyon is tudja, de ebbe inkább bele sem akarok gondolni. A fontosabb most az, hogy lehetőleg balhé nélkül ússzam meg ezt a találkozót. Nem hiányzik, hogy esetleg eltiltsanak a játéktól, vagy ilyesmi. Az nagyon rosszul érintene. Ahogy látom, azonban Dragneel sem igazán tudja, hogyan viszonyuljon a helyzethez, feltehetően egyikünk sem biztos a másik szándékaiban és csak tapogatózunk. A mardekárosok és az én balhés hírnevemet ismerve ez valahol talán érthető is a részéről. Nem tudhatja, hogy én igazából nem vagyok olyan, ha mások nem látnak. Hogy ez az egész csak egy szerep, amit a haverjaim és anno a nővérem erőltettek rám... - Igen, határozottan úgy tűnik - én is kissé feszélyezve jegyzem meg válaszként, miközben minden mozdulatát árgus szemekkel lesem. Vajon mi lesz a következő lépése? Lassan jön közelebb hozzám, mintha valami veszélyes állat lennék és felém nyújtja a kezét. Egy ideig csak meredek rá, tudom, mit várnának el a többiek, ha látnának, hogy érvényesítsem a mardekáros előjogaimat és szinte szembe köpve őt küldjem el a lehető legbárdolatlanabb stílusban. De most nincs itt senki. Semmi szükség erre. Így végül, kis hezitálás után elfogadom a felém nyújtott kezét. Nem kell a balhé, tényleg, ha nem muszáj. És igen, ezt én mondom, bármilyen hihetetlen is. - Én is valahogy hasonlóan gondolkoztam. Nem hittem volna, hogy van már itt valaki - még mindig nem tudom, mi sülhet ki ebből, de próbálok semleges, udvariasabb hangnemet megütni. Hátha akkor nem tör ki a balhé. Én legalábbis nem szeretném.
Úgy tűnik az edzésemnek lőttek, ráadásul a helyzet is eléggé fura. Nem tudom minek nevezzem. Itt vagyunk ketten és lényegében nem tudjuk hogyan viszonyuljunk a másikhoz. Az előttem álló srácnak voltak balhéi, nekem nem annyira. Bár azokat a félre értékeseket biztos hallotta, hogy egy perverz állat vagyok. Sajnos gyakran lebuktam amikor rejtett helyről bámészkodtam a lányok után... de nah, megesik az ilyen. A hangjából ítélve ő se igazán tudja kezelni a dolgot. Ráadásul amikor a kezemet nyújtom felé, hezitál. Már kezdek lemondani arról, hogy itt békés diskurálás, vagy edzés lesz, amikor végre kezelünk. - Általában szeretem kihasználni, hogy mindenki más sokáig alszik. Nem vagyok valami jó alvó, így mindig lekötöm magam, amíg nincs senki ébren. Látom te is épp a kviddiccsel szeretnéd múlatni az időt. A legutóbbi meccsünkön egész jól játszottál! Nem tudom mennyire lesz hatásos a kis dicséretem, de remélem ettől majd oldódik a hangulat. Bár az is lehet, hogy elszáll majd magától és akkor még verekedés is lehet.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Csüt. 17 Aug. - 21:28
Eric Dragneel & Capricus Phillips
A kviddics az életem. De tényleg. Nem jut eszembe semmi más, amit ilyen kitartással, szorgalommal. elszántsággal és élvezettel csinálnék. Soha semmi más nem tudott lekötni ennyire. Nem véletlenül szeretném hivatalosan is ezt választani hivatásomnak. Vagy ha esetleg hivatásos játékos nem is lehetnék (de bízok magamban annyira, hogy megvan hozzá a kellő tehetségem és elszántságom), akkor is legalább valami ezzel kapcsolatos állást. Mondjuk a Mágiaügyi Minisztérium Sportosztályán. De a legideálisabb persze az lenne, ha fiatal éveimben játszhatnék, majd pedig ha kiöregedtem a versenyszerű sportolásból, a minisztériumban dolgozhatnék. Nagy álmok talán ezek, de teszek is értük, úgy hiszem. Csak a családom tehet keresztbe, hiszen tudom, merőben más jövőt szánnak nekem a Sötét Nagyúr szolgálatában... De bízom benne, hogy majd megértik. Ma reggel is ezért jöttem le a pályára. Nem az első eset és nem is az utolsó valószínűleg. Sosem érzem elégnek az edzést. Ha komolyan akarok ezzel foglalkozni, akkor jónak, sőt, a legjobbnak kell lennem. Még akkor is, ha nem egyszer szívom meg ezeket a kis kihágásokat. Mint talán most is, ugyanis a hollóhát őrzőjébe futok bele a pályán, Eric Dragneelbe. Bár még bízom benne, hogy elkerülhető a botrány. Úgy fest igazából egyikünk sem tudja, hogyan is kezelje a helyzetet, mit várhat a másiktól. Végül is, ha nem adok az imidzsemre és nem bosszant fel semmivel, például alaptalan vádaskodással, mint máskor a hugrabugos Laughlin arról, hogy a technikáját ellesni jöttem ide, talán békésen is meg tudjuk oldani a dolgot. Elvégre ő nem balhés srác tudtommal. Elméletileg szeret lányokat kukkolni, de ez engem végül is nem érint. Ha a nővérem érintett lenne, talán, de őt ismerve, akkor nem úszta volna meg szárazon a srác. Így ezt inkább viccesnek találom, mint veszélyesnek. - Köszönöm. De úgy gondolom, sosem lehetek elég jó - egy biccentéssel köszönöm meg a váratlan bókot. Ha mások hallanák, valószínűleg valami fellengzős dumával reagálnék, hogy azért a Roxfort köztudottan leggyengébb csapatát nem olyan nagy szám elverni, de ezt most mellőzöm. Kivételesen nem balhézni jöttem. Viszont valamit kezdeni kellene a helyzettel. A haverjaim szerint nyilván az egyetlen járható út az lenne, hogy elzavarjam Dragneelt, még ha semmivel sincs több jogom itt lenni, mint neki. De az tuti balhéhoz vezetne. Viszont edzés nélkül sem fogok semmiképp hazamenni. Így viszont csak egy megoldás maradt. - Izé... ha már mindketten itt vagyunk... nincs kedved esetleg közösen edzeni? - beletúrok beszéd közben a hajamba idegességemben. Ez egy mardekárostól több, mint nagylelkű ajánlat. Persze ettől még elküldhet a búsba. És akkor viszont a balhé már elkerülhetetlen. Bármennyire is másképp szerettem volna a dolgot.