Lily, kopognak, kinyitnád? Anya a fürdőszobából kiabál ki, és amilyen mázlista vagyok, valószínűleg a haját festi, tehát első sem fog kerülni még legalább fél óráig. Még ki sem kell hajolnom a szobámból az utcára néző ablakon, a motor látványára elvigyorodom.
- Megyek már! - leordítok, hölgyhöz nem méltóan, de szerencsére ebben a házban az egy négyzetméterre jutó hölgyek száma erősen a nulla felé tendál, tehát még csak szégyenkeznem se kell, miközben leszáguldok a lépcsőn, átvágtatok az előszobán, csak azért, hogy apa - a nyári hőség miatt trikóba bújtatott - hátába ütközzek. Ne, ne, ne, az agyamban valószínűleg három atomrobbanás zaja visszhangzik, mert apám úgy néz ki, ahogyan vendégek előtt sosem szokott, és ha arra gondolok, hogy éppen Sirius előtt vonultatja fel a teljes "itthon vagyok, senki se lát" szettet, hát, finoman szólva, nem vagyok boldog.
- Apa, szerintem hozzám jöttek - megpróbálok elslisszolni mellette, a kicsi előszobában szinte eggyé válok a fali fogasra akasztott esőkabátokkal, de még így sem sikerül. Gondolkodtatok már azon, milyen izomzata van egy kora ötvenes pasinak, aki élővirág-boltban dolgozik?
De mire te leérsz, megalszik a tej a szájában, feleli apa vigyorogva, szélesre tárja az ajtót, és mindketten szembetalálkozunk Sirius Blackkel. Ki tudná megítélni, melyikünk arca döbbentebb?
- Apa, ő itt Sirius, Sirius ő itt az apám - ejtem meg a gyors bemutatást, oldandó a csendet.
- Sirius? Érdekes név - jegyzi meg apa, mielőtt kezet nyújtana. - Honnan ismeritek egymást?
- A suliból. - felelek zavartan, mert már érzem, amint apám ezt meghallja, Sirius többé nem fog szabadulni izgatott, tökéletesen mugli kérdéseitől. És így is van.
- Nahát, öcsi, üdvözöllek! Lily iskolatársait mindig szívesen látjuk! Azzal a bringával jöttél? Nem rossz, sőt! Repülni is tud?
Arcomat a kezeimbe temetve követem apát, aki az előkerten átvágva, leplezetlen kíváncsisággal veszi szemügyre Sirius motorját. Mikor a srác mellé érek, felsóhajtok, majd finoman oldalba bököm. - Erre nem számítottál, ugye?

Nem sűrűn fordul elő velem, hogy muglik ajtaján kopogtatok, hogy csókolom, elvihetem egy körre a kishölgyet, kisztihand...? Ne higgyétek el az összes velem kapcsolatos szóbeszédet, és ugyan szeretnék azzal takarózni, hogy ezek az anyámék teadélutánjain fogant hagymázas rémálmokkal nagyjából megegyező elképzelések véletlenül sem igazak, de sosem volt fő életcélom tisztességes hölgyek megrontása - nem mellesleg hangsúlyoznám, hogy pont attól tisztességesek, hogy nem fog rajtuk az ilyesmi, nem igaz?
Elvigyorodom, mikor ajtót nyitnak, de tényleg nem erre számítok. Mire számítok? Az órákon a muglik mindig olyan kis kedvesnek tűnnek, a házukról az oktató megjegyezte, hogy sütemény illata lengi be, a gyerekek kint játszanak a pancsimedencében, és senkinek eszébe sem jut azzal fogadni, hogy szervusz fiam, mikor házasodsz meg, ugye az a múltkori vérárulós monológod csak egy jól sikerült este végterméke? Evans apja viszont nagyon szimpatikusnak tűnik,
még ha nem is feltételezem róla, hogy örül neki, ha a lányát egy bőrkabátos, motoros alak akarja magával vinni, de most nem oszthatom meg vele, hogy a hírhedt bőrkabátos nagyon is... komoly érzelmi faszságok megbeszélése végett tart igényt a lányára, és előbb költözik vissza az anyjáékhoz, minthogy megbántsa.
- Jó napot kívánok, uram! Igen, a szüleim amatőr csillagászok, biztos onnan jött az ihlet, mert ha szóba kerülök, folyamatosan az égre kell nézniük. - nyújtom a kezem, hogy illedelmesen megrázzam, felidézve az otthoni nevelésem használható szegmenseit. Bezzeg az öcsém.. azért valahol kényezteti kicsit a lelkem a gondolat, hogy mivel én távoztam hangos végszóval a családfánkról, neki annál inkább végig kell ülnie az összes lélek és egyébfonnyasztó királydrámát. - Tulajdonképpen igen, a múlthéten raktam össze, szeretné kipróbálni?
Nem tudom, mit szólna Dumbledore, ha elárulnám neki, hogy afféle rendbéli felvételi címszóval kipróbáltattam egy muglival a motorom kellemes délutáni elfoglaltságként, és alig három alaptörvényt szegtem meg vele. Az nem rossz, nem igaz? Jelzi, milyen elhivatott vagyok. Vagy milyen hülye, nézőpont kérdése.
- Már most imádom apád, Evans, miért nem mondtad, hogy ilyen király? Ha szeretném, hogy apósom legyen, ilyen apóst szeretnék.. Ágas mindig olyan indokolatlanul szerencsés. - tagadhatatlan büszkeséggel figyelem az események alakulását, végre valaki elismeri, milyen gyönyörű gyermekem van. Ki vagyok éhezve az apai társaságra, szóval ha most még felajánlja, hogy bütyköljük együtt, biztos hogy sikongatva követem a szerszámokhoz. - Igazából lenne valami, amit meg akarok beszélni veled, és ha lehetne.. diszkréten, érted. Még nem mondtam senkinek, és ez olyan.. női dolog, amihez te értesz leginkább, szóval minden elismerésem a tiéd, meg minden imádatom is, ha meghallgatsz.