Liebling Gerda,

nemrég kaptam kézhez apánk levelét a kiházasításodról. Mivel tudod, mennyit foglalkoztam az utóbbi időben az olyan családokkal, melyek nem tartoznak egyikünk szakterületéhez sem, így talán érted, hogy a Flintekkel kapcsolatban sem pozitív, sem negatív kritikát nem tudok megfogalmazni, lévén személyesen is csak a családfőt ismerem, őt is látásból mindössze, de ettől függetlenül úgy véltem, ki kell fejtenem neked, hogy számíthatsz támogatásomra apánkkal szemben, ha kifogásod akad ellenük. Apánk az érdekeid tartja szem előtt, de ez nem kell azt jelentse, hogy nem kezdeményezhetünk kritikus érzékünkre támaszkodva vitát.
Ha eltekintek a száraz tényektől.. aggódom érted. Itt, Svájc elszigetelt hegyei között az otthoni helyzet kellemesen távoli, de te benne élsz, és legjobb értesülésem szerint Mechtilde is mutatkozott Angliában, ez pedig csak azt jelentheti, hogy a cselekmény mindenképp bonyolódik, jóval kevésbé átláthatóvá téve politikai helyzetünket, melyet eddig gonddal megőriztünk semlegesnek. Kérlek, bármit tapasztalsz is, írj nekem, erőmhöz mérten szeretnék segíteni - még ha esetenként a véleményünk különbözik is, ez ne tartson vissza soha. Nagy dolgok mindig két ellentétes erő találkozásakor születnek, elvégre a nagy felfedezések útjában mindig csak az emberi természet körülményei állnak..
Maradok nővéred

U.i.: ha apánk kérdezné, Herr Stiglitz pár órája érkezett meg, üdvözletét küldi - azt már csak az esetleges megelégedésedre teszem hozzá, hogy érkezése utáni perceit azzal töltötte, hogy kijavítsa a vélt kiejtésbéli hibáimat a németet illetően

Kedves Adel,
örömmel olvastam a soraidat, még meg is lepett, hogy apánk ilyen jelentéktelen ügyről is beszámolt neked, mint a kiházasításom, mert te is tudod, drága nővérem, mennyire hidegen hagyja őt az ilyesmi. Mindenesetre szerencsésnek érzem magam, hogy ezzel a lépéssel boldoggá tehetem őt és a mamát, aki gyakorlatilag egyik túlhabzó örömből a másikba esik, drága damasztok és mikádók közt tölti az idejét, mintha a házasság nem állna másból, csak az esküvői teríték kiválasztásából.
Adel, magányos vagyok. De nem vagyok boldogtalan. Megszoktam már, és most se rónám fel, hogy Met és te külön utakon jártok, és valakinek idehaza is tartania kell a frontot, nem igaz? Különben kinek a cukormázas keze láttán csóválná mama a fejét? Ami Flintéket illeti, nem igazán ismerem őket. Persze, hallottam durva pletykákat Agatha Flint haláláról, mint mindenki más a kontinensen, de Mariusszal még csak egyszer teáztam, és akkor is mamáékkal ültünk a szalonban, szóval nem igazán ismerem őt. Kedvesnek tűnik. Ha megismerem, talán rájövök, hogy tudnám szeretni.
Miattam ne aggódj, rendben?

U.i.: Stiglitz urat pedig puszilom, kérlek szépen, ne mismásold el az átadását, mint a múltkori levélváltásunkkor!

Liebling Gerda,

én is örömmel olvastam soraidat, kivéve azokat, melyek Herr Stiglitzre vonatkoznak, ő enélkül is több jóindulatomat élvezi, mint amelyet érdemei kivívnának maguktól. Az üdvözleted átadtam, habár ragaszkodott hozzá, hogy kifejtsem, arckifejezésem oly elragadó volt közben, mint egy SS osztag.
Szerencsésnek érezheted magad, de boldognak?
Ha bármelyikünk igényt formálhat a nyugalomra, boldogságra, úgy az te vagy, és ezen véleményemen nem változtat a távolság vagy idő sem: mi meghoztuk a magunk rossz vagy jó döntéseinket, de épp ezért tekintheted ezt inkább kitaposott ösvénynek,  mintsem kötelező elvárások hátrahagyott bilincsének.
Én is hallottam őket, ezért szándékomban áll levelezést fenntartani a családfővel: ha apánk esetleg szóvá tenné, szeretném ha tudná, hogy én mindig kritikusabb voltam, és emlékeztetem a húrelméleti tévedéseire, amelyek azóta parlaggá változtatták volna a kísérletei színhelyét, ha nem fogalmazom meg ellenvéleményem.
Válaszlevele alapján nem aggódnék, ha az apához mennél feleségül, de milyen a fia? A kedvesség szép erény, de mi van mellette és mögötte?
Maradok nővéred

U.i.: Herr Stiglitz a levelem lepecsételésekor jelezte feltámadó ízlésének bizonyítékául, hogy te pedig ne aggódj, idézem: "olyan bájos lesz a mi mademoiselle Adelünk az eljegyzési partidon, mint egy tehenészlány!". Mindkettőnk nagy bánatára nem folytathatta, de mire kézhez kapod ezt a levelet, már biztosan fogyaszthat szilárd ételt is.

Kedves Adel,
bár értékelem a testvéri gesztust, és az aggodalmaidat, azt hiszem, ez nem a megfelelő idő. Drága nővérem, éveken át megéltem itthon, anyánk keze alatt, apánk mellőzését élvezve, hogy te magad is elém helyezted az érdekes új elméleteidet, a kutatásaidat, mindazt, amihez én nem érhettem fel. Most pedig nincs más esélyem, hogy kitegyem a lábam innen, mint Flinték ajánlata.
Tudom, te mit tennél a helyemben. Tovább kergetnéd az álmaidat, a sikereidet. Csakhogy nekem nem adatott semmi ehhez hasonló. Ez a legtöbb, Marius a legtöbb, ami rám vár, és akár hiszed, akár nem, olykor elég, ha az ember szerencsésnek érzi magát. Idővel boldog leszek, ebben biztos vagyok. Mert ő a legtöbb, amit kívánhatok.

Ezt neked is meg kell értened.
Kérlek, értsd meg!

Húgod

Liebling Gerda,

Úgy érzem, kötelességem felhívni a figyelmed arra, hogy épp a helyzeted miatt tűnhet jó döntésnek ez a krisztusi önfeláldozás egy teljességgel alkalmatlan házasság oltárán, de mérlegeltem, és arra a következtetésre jutottam, miszerint a legeredményesebb akkor lehetek e tekintetben, ha kizárólag személyes helyzetemből világítom meg a problémát.
Bizonyára benned is felmerült a kérdés, miért bontottuk fel az eljegyzést Meirionnal, főleg ha a körülményeket is alaposan kielemzed: ismertük egymást az iskolai éveink kezdete óta, azonos volt házunk és érdeklődésünk, szellemi partnerei is voltunk egymásnak azon túl, hogy barátságunk több volt egyszerű bajtársiasságnál, melyet szükség szül. Szüleink több, mint elégedettek voltak a frigy lehetőségére, minden körülmény optimálisnak ígérkezett hát, és ugyan nem kifejezetten érzem helyénvalónak megemlíteni, de kémiai vonatkozásaink sem mutattak aggasztó végkifejletet. És mi mégis felbontottuk a legracionálisabb szövetséget, amelyet emberi mértékkel mérve létrehozhattunk volna, mind a tudomány, mind társadalmi osztályunk érdekeit félredobva.
Gerda, nehezemre esik beismerni, de még egy olyan elme, mint én, is kínban érzi magát, ha olyan kapcsolatban kell élnie, amely csak optimális, de szeretetlen. Szentimentális indoknak nevezném, de tudom, hogy még legjobb barátommal és ritka szellemi partnereim egyikével sem tudtam volna pusztán a racionalitásra alapozva ilyen kapcsolatot kialakítani.
Talán tévedek - apánk és Herr Stiglitz gúnyos megjegyzéseivel ellentétben ez előfordulhat, a hibaszázalék a magas sikerráta ellenére sem maximális, és sosem felejtették el felemlegetni, hogy főleg az emberi kapcsolatok és empátia terén szenvedek hiányosságoktól. Levelemet tekintsd egyszerű.. aggodalomnak, talán az életkorom előrehaladtával egyre szentimentálisabb pszichém kényszerének.
Maradok nővéred