I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Margot Robbie
| » » Kedd 5 Szept. - 15:11 | | Mabel Morhange Men always say that as the defining compliment, don’t they? She’s a cool girl. Becenév: Mabel Kor: 22 éves Származás: aranyvér Lojalitás: semleges Képesség: - Csoport: mágiahasználó Play by: Margot Robbie Karakter típus: keresett Az elismerő mosoly apám arcán hajt egyre tovább, egyre feljebb, egyre jobban. De ami anyámat illeti, azt hiszem ő sosem lesz elégedett velem, míg bele nem hajtom a fejem abba az igába, ami őt kiszipolyozta. A bátyám egy seggfej, ne is vesztegessünk rá több szót annál, mint amit egykor megérdemelt. Az idősebbik húgom, Megan olyan, mintha rágógumizva próbálnál megoldani egy algebraegyenletet: szép is, jó is, finom is, de neki is beakadt az a gondolat, amivel a varázslógyerekek ötéves koruk körül mind felébrednek, mert hát ki menti meg a világunkat, ha nem ők? Komolyan, ki? A legkisebb húgom pedig, a romlatlan, az ártatlan, Isten jelenléte díszdobozban - olyan tökéletes, hogy nem tudod, átölelnéd vagy fejbe vernéd, mert olyan édes, mert olyan cuki.
"Jófej Csajnak lenni azt jelenti, hogy dögös, okos, vicces nő vagyok, aki imádja a focit, a pókert, a disznó vicceket és a böfögést, aki videojátékokat játszik, olcsó sört iszik, imádja a szexet hármasban és análisan, és úgy tolja a szájába a hot dogokat és a hamburgereket, mintha a világ legnagyobb kulináris gruppenszexét élvezné, miközben valahogy tartja az XS-es méretet, mert a Jófej Csajok mindenekelőtt dögösek. Dögösek és megértőek. A Jófej Csajok sosem dühösek; ők csak szomorkásan, szeretettel mosolyognak, és hagyják, hogy a pasijuk azt tegyen, amit akar. Tessék, szarj a fejemre, engem nem zavar, én vagyok a Jófej Csaj. És tudod, mi az őrület? A férfiak tényleg elhiszik, hogy ez a lány létezik!"
Mabel szétszórt, határozott és harsány. A beledet kitapossa belőled az edzésen, de bájolog veled a büfében. Mindig akar valamit, és általában meg is kapja. Mindig megértésre vágyott, de riasztja a kispolgárok élete, az egyszerűség, a nyugalom, mert örökösen attól fél, hogy kimarad, lemarad, végül pedig eldobják, mint ahogyan a bátyja ejtette az egész családot. Koncentrált, de kicsit sem alapos, a félbehagyott munka az erőssége, kivéve, ha a pálya felett röpköd, a terelőütőjével hadonászva. Rajongásig szereti az apját, az anyját legfeljebb ígéretes kezdetnek tartja. Meggyőződése, hogy az égvilágon semmihez sem ért, a kviddicsen kívül, de nem szeretné élve megvárni, míg erre mások is ráeszmélnek. Végletes gondolkodású, a dolgok feketék és fehérek, sosem szürkék vagy árnyaltak. Van, aki kedveli. Van, aki utazik rá. Ő maga pedig - a látszattal ellentétben - túlságosan sokat foglalkozik azzal, mit gondolnak róla mások.
A keserű íz a számban, a gerincembe nyilalló rettenet, ne, ne, köszi, nem kérek kávét, már így is túl sokáig maradtam, és egyébként meg a cicifixemen ülsz, nem tűnt fel eddig, haha, vicces, köszi, leszállnál róla, lekötelezel, máskor korábban kelek, igen, máskor be is érek edzésre, nem hiszem, hogy ez jó ötlet, ne fáraszd magad ezzel, komolyan, nincs rá semmi szükség, neked is biztosan sok dolgod van, oké, figyelj, öcsi, a nem az nem, és nem, nem jöhetsz értem délután, és nem, nem fogunk repetázni, félre ne érts, helyes vagy meg minden, de nem az esetem, és amúgy a fél világ haverkodott apámmal a Roxfortban, de ettől még nem viszlek haza, igen, láttad a mellemet, és ezt a képet fejben annyiszor veszed elő, ahányszor csak akarod, de mi lenne, ha ideadnád a másik cipőmet, és hagynál elmenni?Anyám tudta, ő tudta, és úgy nézett rám, mint az ítélet, a végítélet, én pedig lekuporodtam előtte, mert ő tudta, szavak nélkül is, tudta, mit tettem, tudta és értette, kegyetlen vagy, ennyit mondott, és sírtam, azt hittem, ő is sírni fog, anya, kérlek, bocsáss meg, bocsáss meg nekem, segíts elfelejteni, ami történt, anya, kérlek, mondd, hogy még számítok neked, mondd, hogy még ugyanaz vagyok, ugyanaz a Mabel, akinek fűszálakat húztál ki a hajából, akinek fogatlan, széles vigyorát messziről felismerte az édességboltos, és aki hamisan énekelt a zuhany alatt, kérlek, anya, anyuci, mondd, hogy semmi sem változott, hogy mindketten ugyanazok vagyunk, úgy szeretném, ha most körém fonódnál, semmiségeket suttognál a homlokomra, hadd legyek megint gyerek, a te gyereked, koszos körmökkel, szakadt harisnyában, hadd legyek megint a tiéd, és hadd felejtsem el a felejthetetlen, hadd fedjem el a megbocsáthatatlan, hogy anya voltam egyszer, és egy szót sem szóltam, csak meredtem a plafonra, míg szétszaggatott testének darabkáit messzire tolták, nem szóltam, jobb lesz ez így, tévedés volt, botlás volt, bárkivel megesik, és belül üvöltött a bizonyság, kegyetlen vagyok.Ez a keserű íz lemoshatatlan. Keserű győzelem, mindig újabb ellenség, mindig újabb diadal, olyan emberek büszkesége, akik nem ismernek, olyan férfiak és nők társasága, akik könnyűnek látnak, és nézd, könnyű vagyok, homlokon csókollak a senki földjén, a komótosan záródó combok között, és halkan nevetek, veled, rajtad, egy hajtincsem csavargatod, míg én lassan az ujjam köré fonlak, észre sem vetted, igaz, ha igen, az sem számít, mert mindketten a győzelemért élünk, ez lüktet bennünk, furcsa közösség, és mert én győzni akarok, sarokba állítani másokat - és hidd el, az első hibát éppen így számonkérem majd rajtad is -, evidens és tiszta a játék: valaki másnak, neked, bárkinek, élőnek, ártatlannak, veszítenie kell. |
|