إن شاء الله

Szuleiman Hassan Mustafa

Sen, sen! Istanbul sever seni sen beni seversen

Becenév:

A török

Kor:

34 év

Származás:

Aranyvérű

Lojalitás:

Nagyon semleges

Gyengeség:

Csinos nők

Csoport:

Mágiahasználó

Play by:

Burak Özçivit

Karakter típus:

Sajátságos

Had mutassak képet, ülj mellém.. küldték még utánam családom, insallah azzal a madárral, nagy szemek, hegyes csőr.. bagoly. Mi mást használunk, otthon sólyom van: látod, itt is ül egy a Nagy Szuleiman vállán, ő nagypapánk. Harcolt a nagy háborúban, hazajött fél lábbal és szemmel, de fürgébb és éleslátóbb mindenkinél, mondja nagymama, it mellette, szerinte nagypapa mindig hajtja a szép nőket, egyszer bajt hoz még a fejünkre. Próbálom úgy használni családneveket, ahogy ti itt, de nem volt könnyű a nyelv, és sokszor mondok rosszat..
Ő itt apám, Szuleiman, jó ember, de sokat dolgozik, ritkán látjuk. Egyszer megnyerte a legszebb bajusz díját, az nálunk nagy becs, insallah azóta is büszkék vagyunk. Itt édesanyám, Fahriye, drága asszony, drága mint a hold és nap: de hangja olyan, még a holtak is felébrednének, ha perleked. Ő apám idősebb bátyja, Szuleiman, beszél sok nyelvet, engem is ő tanított tiétekre, mondta, egyszer szükséged lesz rá, fiam, hasznos ez. Apám fiatalabb bátyja, Szulejman, ő most néveleges uralkodó. Családfő, mondjátok ti. Fia, Szuleiman és unokája, a kis Szuleiman, épp kezdett futni, mikor eljöttem.
Ez csak nagyon szűk családi kép, volt mindenki máshol, mikor készült, de azért még itt van bátyám, Szuleiman, nemrég házasodott, derék feleséget vett. Mindig mondja, hogy vesz majd mellé másikat, ha sokat hallja a hangját, de anyánk mondja erre, hogy nálunk egy asszony van insallah, eggyel sem bír, kettővel meg rászakadna a szentséges jannat - erre másik bátyám, itt áll vörös kaftánban, Szuleiman, mindig úgy nevet, hogy nem halljuk az imámot.
Á, majdnem lemaradt: unokatestvérem, Szuleiman, ő a legmagasabb köztünk, de sosem szólal meg, itt épp Safiye mellett áll, ő húgom.. bezzeg ő beszél mindenki helyett is eleget, már nyolc kérőt visszautasított, nem tudom, mi lesz vele, de félek, nyakamon marad, nekem meg nyakam nem marad.
Kutyánk, akit a legelső Szuleimanról, ősatyánkról a szultánról neveztünk el, pont olyan szakálla is van - ja, és ez itt Mehemed, de róla nem beszélünk, ő teheneket árul.

Vagyok jó fia apámnak - családunk gazdagodott meg annak idején még repülő szőnyegek készítéséből, és őrizzük a titkot, míg a Hagia Sophia áll helyén! Mondta, fiam, te vagy a legalkalmasabb, menj az angolokhoz, beszélj a fejükkel, mi ez, hogy betiltják az üzletet, a tisztességes embert megfosztják a megélhetéstől? Kérdeztem tőle, hogy apám, miért most vettél új nyakéket anyámnak, és hát.. látod, itt vagyok. Túl sokat kérdezek.
Itt mindig náthás vagyok, hideg ez az ország, de sok a csinos hölgy, csak mindig néznek turistának, és hiába mondom, hogy én vagyok török nagykövet, útbaigazítanak - nem baj, gondolom én, nem sietünk sehová. Azaz gondoltam, míg bátyám meg nem jelent, és nem jelezte, feleséget kellene már vennem.
Nevettem rajta, és ettünk böreket, mert hát ugye az embernek és az asszonynak mégis más a neve, más a helye...!
Könnyen barátkozom, ebben az országban annyival könnyebb inni egy jót, a kedvencem az a kis magyar bár: magyarok testvéreink, hát közös a történelmünk is, mindig mindenki rám néz, mikor beköszönök, olyan barátságos népek ezek.
Aztán megérkezett anyám is, mondta is rögtön, hogy fiam, téged mi vonz ebben az országban, mondtam én, hogy csak ő taszít, de aztán jött mindjárt az Allah haragja, azóta inkább hallgatunk, jobb a békesség.

Tessék, család, ím Mágiaügyi Minisztérium, ország egyik büszkesége, sok férfi igen nagy dicsőségére! Ne nézzen így rám, meleğim nagyanya, igen, vannak nők is, nem engedjük nagypapát elvándorolni balra. Igen, nagypapa, tudom, nőkkel van baj mindig, de fogja inkább sólymot, itt nem értik, miért hoztuk látogatásra csak úgy. Igen, nálunk szent állat, ezeknek nincs olyan, nem érti, ne komédiázzon itt nekem, ez nem egy hárem.. Nem, anyám, nem utaltam semmire, nők egyenlőek.
Na most mindenki nézzen balra, ott van hatalmas szobor, amit még az alaptitoktörvény idején építettek - nem, nem olyan szép, mint ami van otthon, de most vagyunk itt, tiszteljük angolok kultúráját. Szafiye, mondtam már, az angolok nem britek, mert vannak a walesiek, skótok, írek.. meg britek, sértő mondani, hogy ezek mind britek. Vagy az írek azok csak a másik írek? Ne kérdezzél már ilyet tőlem, nagykövet vagyok, nem történész. Miért, te talán tudod, mi különbség aga és bég közt? Jó, te történész vagy, értjük mind. Nem, anyám, nem az baj, hogy húgom okos és nő, hanem hogy nem tudja befogni böreklesőjét, és menjünk már tovább, mert sosem érünk végére. Nagyapa, hozd sólymot, itt nem lehet elengedni.. Nagymama, Szuleimant sem lehet elengedni! Nem, nem rád gondoltam, Szuleiman, az angolvécé arra van.

Itt van irodám, tudom, nem néz keletre, de van iránytűm, ha jó idő, kimegyek folyosóra, itt nem zavar senki, elfogadóak az emberek. Vannak magyarok is, igen, mindig ünneplem velük annak a várnak az ostromát, barátságos népek nagyon, mindig kínálnak mindenféle rosszillatú italokkal, de hát ilyen konyhájuk, nincs ebben semmi sanda szándék.
Nagymama, azokba ne nézzen, azok munkaügyek. Miért akar azokkal fotózkodni? Én itt vagyok nagykövet, végzek fontos munkát Isztambul számára, ne nevessenek már, na jó, menjünk inkább szuvenírboltba. Igen, anyám, nem hagyom majd, hogy megkérjék húgom kezét csak úgy, de itt nem szokás - igen, persze, maga ért jobban férfiakhoz, mint én.
Itt van könyv, mibe jegyzik, ha varázsló születik az országban, így tudnak majd üzenni, ha iskolába kell menni. Üzennek bagollyal, kimennek mugliszületésűekhez, és adnak információt róla, mit hogy tegyenek, szerintem nagyon hasznos. Mit? Hogy nekem hová üzentek volna? Hát Isztambulba, hová máshová. Nem, apám, tudom, hogy hol születtem, minden papíromon is van rajta - mit, anyám, maga sem tudja? Hát hogy nem lehet tudni, hol született gyermek, ráadásul fiú, hogy lehet azt mondani, hogy ki tartja azt számon?! Igen, vagyok ideges, segít ezen nem a börek!
Jó.. a börek mindig finom, de nem fogunk odaérni étterembe, amit foglaltam a családnak. Nagyon szép hely, a királynő is odajár étkezni. Hogyhogy milyen királynő, Erzsébet, ország királynője. Nem, saját jogán az, született annak, illetve tudom úgy, hogy nagybátyja volt az, de valami nőügy.. igen, mindig nőügyek, jól mondod, Szuleiman. Nem, anyám, nem vagyunk szexisták.
Yalla, yalla család! Jó, nem bánom, fényképezzetek..

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.

Kedves Szuleiman!

Van valami elbűvölő és rendkívüli ezekben a papíron canon karakterekben, akiknek a könyvekben maximum két mondat jutott, és ezen a helyen megtelnek munkával, eredménnyel, vágyakkal, humorral, akarattal. Szuleiman is ilyen. Tele van ízzel, kalanddal, iróniával és öniróniával, a humora friss, a családja hangos, és nem kétség, bomlanak utána a nők.

Én is beálltam a bomlók sorába, mert olyan történetet tártál elém, amitől egyszer fültől-fülig ért a vigyorom, máskor pedig hangosan nevettem, de egyszer sem éreztem magam kívülállónak, egyszer sem éreztem haszontalannak a közbeékelt szavakat. A történet folyik, iramlik, én pedig féltem pislogni, hátha elmulasztok vele valamit. Minden vessző, minden pont illik a helyére, mesél, nevettet, gondolkodtat. Ez a család tele van Szuleimanokkal, tele van erős nőkkel, és telve van szeretettel, ragaszkodással - egyetlen porcikám se csodálkozik azon, hogy a mi Szuleiman Hassan Mustafánk figyelemreméltó ember, figyelemreméltó politikus, és figyelemreméltó férfi.

A karakter mellett szólnom kell a stílusról is. Szóbeliség az írásbeliségben, és ami még ennél is izgalmasabb, tájszólás az írásbeliségben, ami nehéz, de amikor jól sikerül - mint neked -, szórakoztató és lenyűgöző. A bennem szárnyait bontogató nyelvész gyakorlatilag felsikoltott örömében, miközben olvastalak, mert olyan hiteles, olyan egyedi, a böreklesőm is tátva maradt! Mindehhez pedig hozzájön még a kultúrát illető alapos tájékozódásod, a rétegnyelvi fordulatok, sajátosságok, mindaz a finomság, amitől csak azt mondhatom, még, még, kérlek, hadd olvassam, hadd olvassuk Szuleiman Hassan Mustafát, aki akkora arc, hogy még Cornelius Caramelt is beszivatja majd a Kviddics Világkupán, 1994-ben.

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend