Drága Vivienne!

Fülembe jutott a tény, miszerint édesapád elkezdte ostromolni a befolyásos, fiú örökössel rendelkező aranyvérű családokat. Természetesen édesapámat is felkereste kiházasításod érdekében, s csak ezért tudom biztosan, hogy mire készül. Hogy viseled? (Mert biztosra veszem, hogy nem a te ötleted volt, és legkevésbé te szeretnéd, hogy házastársad keressen számodra.)
Apropó, mi a helyzet a kedves tanár úrral? Legutóbbi értesülésem felőle, hogy retteg a Nagyúr haragjától - amit igazándiból jól is tesz. Azonban úgy vélem, elkalandoztam, így jobbnak látom levelemet ezennel le is zárni.

Szerető barátod, Egerton!

Kedves Egertonom!

Legnagyobb sajnálatom igaz a hír, miszerint édesapám aktívan munkálkodik azon, hogy minél előbb rábukkanjon az igényeinek megfelelő férjjelöltre. Szörnyen röstellem, ha kellemetlenséget okozott neked, bár nem tagadhatom, hogyha választanom kell atyám jelöltjei közül, egy perc gondolkodás rád este a döntésem. Hisz tudod, milyen közel állsz a szívemhez. Noha nem teljesen úgy, mint Ő, de a ketyegőmbe zártalak, fontos vagy a számomra.
Parkinson vagyok, tudod, hogy csak nagyon ritkán török meg és csak olyanok közelében, akik előtt nem szégyellem. Így sajgó szívvel és megtörve, de egyben vagyok. Fulladozom. Kalitkába zárt pinty lettem, egy díszmadár.
Tervezgetni próbálom a jövőm, az álmok jelenleg az egyetlen kapaszkodók, amiket szorongatva megakadályozom, hogy elnyeljen a kétségbeesés sötét bugyra.
Őt már pokolian hosszú hetek óta nem láttam, és az őrületbe kerget, hogy fogalmam sincs, jól van e. Jobbnak láttam kevesebbet találkozni vele, mert elmondhatatlanul fenyegetőnek tartom, hogy édesapám, a Nagyúr hű szolgálója bűntudat nélkül feladná, ha a kezei közé kerülne. Én abba belehalnék...
Körülötted hogyan zajlik az élet? Bizonyára elég elfoglalt vagy, mióta a Nagyúr szolgálatába álltál. Sokszor gondolok ám rád és fohászkodom Merlinhez, hogy ne essen semmi bajod: testileg és szellemileg.
Remélem, hamarosan hallok felőled. Igazán örülnék, ha meglátogatnál. Rettenetesen rég jártál erre és igazán hiányollak.

Ölel;
Vivienne

Drága Vivienne!

Be kell valljam, meglepett édesapád jelenléte. Nem sűrűn fordul meg a birtokon, ám mikor mégis erre fújja a szél, biztosan fontos ügyet intéz. Eleinte félve hallgattam szavait, miféle eget rengető probléma, veszély miatt tért be szerény hajlékunkba, azonban mikor elmondta érkezése valódi okát, némiképp megnyugodtam, nagyobbrészt pedig aggódni kezdtem. Miattad természetesen. Nem olyan lánynak ismerlek, akinek bárki csak úgy megmondja, mit csináljon az életével, ugyanakkor nem szabad, hogy emiatt bajba kerülj. Emlékezz csak, mi történt, mikor Bradleynek adtad meg a jól megérdemelt jutalmát. Most ennél súlyosabb a helyzet, bár nem hiszem, hogy ezt te nem éred fel ésszel. Neked nem kell sokszor illetve sokat magyaráznom.
Igazán hízelgő, hogy engem választanál, mégsem biztos, hogy ez lenne a legjobb döntés. Szeretlek, ez természetes, de nem szeretném, ha elmúlna a varázs, mit kettőnk közt érzek, s biztosra veszem, hogy már meséltem erről. A testvéri, bajtársi kapcsolatot bizonyára lassan, ám igenis biztosan roncsolná a házasság. Így hát bármennyire is szeretlek, arra kell kérjelek, ne engem válassz.
Ne félj! Ez a lényeg, a kulcs. Minden körülötted levő ember állat módjára megérzi a félelmet. Kiszagolják, s nem menekülhetsz, ha a félelem legapróbb jelét mutatod. Én bízom benned, drága pinty. Hiszem, hogy kibírod ezt az átmeneti, terhes időszakot.
Biztosra veszem, hasonló érzések kavarognak benne is. Szentül hiszem, hogy jobban aggódik miattad még nálam is, és legszívesebben veled töltené minden szabad percét. Bírd ki még egy kicsit. A téli szünetben, vagy egy-egy roxmortsi hétvégén találkozhattok édesapád felügyelete nélkül.
Tengetem napjaim. Rengeteget olvasok mostanában a továbbképzés miatt. Eddig sikeresen veszem az akadályokat, bízom benne, hogy ez nem változik meg egyhamar, s a vizsgáim alapján folytathatom azt, amibe belekezdtem.
Ami azt illeti, nem szakadok meg a feladataimtól. Úgy tűnik, mindenki úgy látja, hogy a tanulmányaim befejezte után hasznosabb teendőket is rám tudnak majd bízni - persze, csak ha még mellettük leszek…
Fohászaid bizonyára megértő, kegyes fülekre találtak. Ép vagyok mind testben, mind lélekben, s egyre azon dolgozom, hogy időt tudjak szakítani egy találkozásra a tanulással teli napok közt.

Szerető barátod, Egerton!

Drága Egerton!

Kérésed felettébb elszomorít, de tiszteletben tartom és természetesen nem melletted döntenék, ha sor kerülne esetleg rá. Azonban kérlek, mondd meg, hogy nálad ki lenne hűbb társam a tettetésben és a hazugságban? Tán látod esélyét annak, hogy Fortuna mellém szegődik, így édesapám véletlenül olyan férjjelöltet választ a számomra, aki nem akar majd a hitvesévé tenni. Tán elképzelhetőnek találod, hogy olyan férfi oldalán találhatom magam, aki nem azért vesz el, hogy utódokat szüljek neki és mindennemű vágyát lessem. Aki képes lenne hazudni értem és azt vallani, hogy elháltuk a nászunk, holott nem. Még a gondolattól, hogy idegen kezek nyúlnak a bőrömhöz is megfulladok. De igazad van. Önző elképzelés a részemről, hogy belerántsalak a szerencsétlenségemben. Bizonyára egyszer, ha házasságra adnád a fejed, azért tennéd, hogy valóban továbbad a nevet, amit te is édesapádtól kaptál.
Igyekszem véka alá rejteni a bizonytalan jövőmtől való félelmet, azonban számodra is ismerős lehet a kalitkába zárt, szabadságától megfosztott madár érzése. Bizonyára kedvetlenségem ad tanúbizonyosságot a bánatomról.
Képzeld, ismét szembesültem azzal, hogy a kétségbeesés az ember egyik legrosszabb ellensége. Valamelyik nap, a helyzetem epéjében fulladozva olyas gondolatok fordultak meg a fejemben, hogy talán már le is cserélt. Azonban, amint észhez kaptam, dióméretűvé szorult a gyomrom, hogy képes voltam ilyesmire gondolni. Tényleg jó lenne egy kicsit a társaságodban lenni, olyan jó kedvvel tölt el, akárhányszor látlak.
Természetesen az első helyen a tanulmányaid és a feladataid állnak. Ami engem illet, ne aggódj! Nem megyek sehova és mindig szívesen látlak. Csak ne feledkezz meg rólam!
Várom már, hogy szabadságod akár egy percét is rám áldozd.

Hű és szerető barátod;
Vivienne

Drága Vivienne!

Úgy tűnik, a levelet kézbesítő bagoly eltévedt az út során, így később kaptam azt kézbe, ám annál nagyobb örömmel olvastam, s gondolkodom, soraidra mit írhatnék.
Kötelességemnek érzem, hogy megnyugtassalak, amennyiben minden kötél szakad, természetesen segítenék rajtad, de addig is bízok a bizonyára számodra elsőnek számító férfiben. Talán tud segíteni az apád által neked szánt sorsodon. Amennyiben ez nem sikerül neki, írj, és elmegyek hozzátok ajánlatot tenni...
A kalitkád ajtaja nagy valószínűséggel hamarosan kitárul, s fejedet magasra emelve szárnyalhatsz majd szabadon, mint mikor a réten játszottunk néhány éve. Addig azonban ki kell tartanod, és én csak ebben tudok neked segíteni, kiengedni nem engedhetlek.
Bár nem ismerem, hiszem - de legalábbis remélem, és erősen ajánlom -, hogy tisztességes férfi. Minden úgy lesz, ahogyan lennie kell, és ha szeret, fel sem merül benne olyasmi, hogy téged, egy tisztességes, csodálatos lányt megcsaljon.
Manapság nincs sok dolgom, mint már előző levelemből is tudhatod ezt, így nincs ellenemre egy találkozás, ha időd neked is engedi. Nincs mit csinálnom, kezdek unatkozni, s már a gondolataim sem kötnek le úgy, ahogyan általában, szóval, ha mondasz egy napot, amikor ráérsz, akkorra megbeszélhetünk egy találkát. Nem sokszor mondok ilyesmit, és kevés embernek, ezzel te is tisztában lehetsz, de hiányzol.

Mindig veled lévő barátod, Egerton!