Grayson Hopkins

Mágiahasználók, halálfalók(??)


32 év


Aranyvér


 Csoporttól, ET-től függően rád bízom


Charles Micheal Davis


Én & Luca Daubernon

Egy évfolyamon végeztünk, én Griffendéles voltam, te pedig Mardekáros. Nagyon jó barátok voltunk mindig is, hatodéves korunktól kezdve pedig elnyelt minket a rózsaszín felhő. Imádtalak, te voltál a tökéletes férfi a szememben. Azonban a külső tökéletességed annyira megvakította női elmémet, hogy nem láttam, mennyire nem illünk össze. Még az aurori vizsgámat sem tettem le, de már gyűrű volt az ujjamon. Valahol úgy érzem, azért is mondtam neked igent és mentem hozzád villám gyorsan, hogy megszabadulhassak a vezetéknevemtől. Nem akartam, hogy Amelia Ollivanderként ismerjenek meg a jövőben. Te végig támogattál, ápoltad a lelkem, mikor az apámmal való kapcsolatom romlani kezdett. Nálad jobb férjet nem is kívánhattam volna.
Évekig a Mágiaügyi Minisztériumnak dolgoztál, védve a félvérek és mugliszületésű varázslók jogait, hogy ne érje őket megkülönböztetés a varázslóvilágban származásuk miatt. Ezzel az én jogaimért is harcoltál, mert ugyan te aranyvérű családból származol, én félvér vagyok. Eszméletlenül büszke voltam rád, igazi férfiképet adtál nekem, amit apám sikeresen elvett tőlem.
Aztán lemondtál a hivatalban. Sosem árultad el, hogy miért, pedig hidd el, nyúztalak eleget. Nem kis túlzással évekig ki akartam deríteni ezt a titkot, de mélyen elrejtetted magadban. Hosszú évek után talán ettől szállt el a rózsaszín köd és kezdtük egymás rossz oldalát meglátni. Kiütköztek az ellentétek, a veszekedések állandóvá váltak. Sosem jutottunk dűlőre, szenvedélyesen egymásnak estünk, de a kommunikáció sosem írt le egy egész kört, mindig megszakadt.
Ahogy lemondtál a hivatalban, szeretted volna, ha én is visszalépek aurori pályámtól. Hosszú ideig nyaggattál ezzel, de indokolni nem voltál hajlandó. Én pedig éppen arra akartalak ösztönözni, hogy ha félsz is valamitől, vagy valakitől - ami mondjuk a lemondása oka is lehetett -, küzdj azért, amiben hiszel. Küzdj a kevert vérűekért, mert így helyes. Ki kell állnunk azokért, akik képtelenek megtenni ezt önmagukért. Mindkettőnk munkája erről szólt.
Egyikünk sem volt hajlandó lépni. Egyre több kimondatlan szó és érzés, állandó veszekedés. Felőröltük egymást, felőrlődött a kapcsolatunk is. Te tetted meg az első lépést a válláshoz, én pedig az utolsót. Ultimátumot kaptam, hogy vagy a hivatásom, vagy te. Nem akartad végignézni, ahogy a munkám iránti fanatizmusom a halálomat okozza. Döntést hoztam. Harminc évesen hagytalak el.
Az elmúlt két évben nem nagyon találkoztunk. Most viszont úgy néz ki ismét egymás életébe kerülünk. Mi lesz a tüskékkel? Tudunk majd normálisan viselkedni? Ott lehetünk egymás jövőjében?

// Az Ő esetében a PB-hez ragaszkodom A vezetéknév adott, a keresztnév szerepel az ET-mben, de átírható, ha váltani szeretnél. Nekem olyasmi terveim lennének, hogy halálfalók telepedtek rá a Minisztériumban, ezért mondott le, esetleg azóta csatlakozhatott hozzájuk és ezért feszülnek egymásnak ismét, rád bízom. Mindenképpen egy mély karakterszálat szeretnék, nem rettenek vissza a drámától, ezért olyan játékost keresek, aki partner ebben. Ha van új párja, csak még jobb, még bonyolultabb. Várlak nagyon //