|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 547 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 547 vendég :: 1 Bot A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
| Hayes & Hopkins - See you again
| |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Vas. 10 Szept. - 19:31 | | Hosszú évek teltek már el azóta, hogy utoljára Roxmortsban jártam. Iskolás éveim alatt kedvelt helyszín volt ez, mind kirándulások, mind kilógások szempontjából, ezért mikor hivatalos ügyben kellett, hogy ide jöjjek, velem együtt az emlékek is visszatértek. Roxmorts talán télen a legszebb, fényeivel és varázslatos kis üzleteivel, de így Szeptember elején még nem olyan népes, mint az előbb említett időszakban. Pár napot biztosan itt fogok tölteni, a célpontom errefelé bujkál, nekem pedig szándékomban áll pontot tenni az ügy végére. Sosem szerettem, ha elhúzódtak a feladataim, jól akartam teljesíteni, vagy végezni a munkámat. Az utóbbi egy év azonban káosznak bizonyul, nekem pedig mérhetetlen sok türelemre van szükségem. Magammal és a világgal szemben is. Egyik este megengedek magamnak egy kis pihenést. Úgy néz ki, hogy a rám bízott feladatnak reggelre vége lesz, ahogy kiderítem, hol szállt meg a halálfaló. Pár napig figyelem rutinját, merre jár, mit intéz és kivel. A harmadik napra szinte táblázatot tudnék írni arról, mikor és hol tartózkodik. Amint belép szállásának ajtaján, hogy eltűnjön a kíváncsi szemek elől, én körbenézek a faluban. Fekete, hosszú talárt viselek, csuklyámat pedig csak akkor vetem le fejemről, mikor már a Mézesfalásban nézelődöm. Pálcám talárom rejtett zsebében pihen, ha szükséges, pillanatokon belül elő tudom húzni. Figyelem a környezetemet, de csak néhány varázsló van rajtam kívül az üzletben. Leemelek egy csokibékát a polcról. Iskolás koromban, mint majdnem minden diák, gyűjtöttem a kártyákat. Sőt, mi több, emlékszem egy Hugrabugos srácra, akivel komoly versenyt folytattunk abban, ki szerzi meg hamarabb a ritka kártyákat. Ettől egy pillanatra grimasz kúszik az arcomra. Sokkal több csokibékát ettünk, mint szabadott volna. Ez a hely, ahogy felidéződnek bennem az emlékek, eszembe juttatja azt az időszakot, mikor igazán gondtalan lehetett minden. A vizsgákra való készülés, az állandó rohanás a termek között sosem volt annyira stresszes, vagy nyomasztó, mint a világ, amiben most élünk. Az emlékek kedvéért veszek még is csak egy csokibékát és egy Bagoly Berti féle minden ízű drazsét és kilépek az üzletből. A drazsét elsüllyesztem talárom zsebében, a békát azonban kíváncsiságból kinyitom. Emlékszem, volt rá példa, ahogy a béka elugrált a doboz kinyitását követően. Ez azonban nyugodtan ül a dobozban, látszólag élettelen. Előveszem a kártyát és Artemisia Lufkin néz velem szembe. Az első boszorkány, aki Mágiaügyi Miniszter lett valaha. Elmosolyodom, majd gyermeki lelkemmel együtt elteszem a dobozt a kártyával együtt.
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Michiel Huisman
| » » Hétf. 16 Okt. - 20:12 | |
Alig kezdődött el az iskola, én mégis menekülök. A Roxfort már nem olyan, mint régen, és ezen az sem segít, hogy Vivi is elballagott tavaly. Hiányzik, ez kétségtelen, de nem tudnám megmondani, hogy mi hiányzik benne leginkább. Talán a pillantása és lágy szavai, amik után igazán vágyódok, mégis muszáj félretennem a személyes problémáimat, és a dolgozatok elöli menekülést összekötni valamivel, ami tényleg hasznos. Nos… ez nem sikerül, ezért betérek egy kicsit a Három Seprűbe, hogy vegyek pár üveg bort ínségesebb időkre. A birtokszomszéd ugyan ellátott a legjobbakkal, de Madam Rosmerta italai is fel szoktak pezsdíteni, ha más már nincs. Kivételesen nem iszok semmit. Ahhoz sincs hangulatom a mai nap. Nem tudom, mi történik körülöttem, de egyre kevesebb dolog kelti fel a figyelmemet. Főleg a rendbéli ügyekkel foglalkozok, illetve a tanári munkára. Ez a kettő teljes mértékben leköt, és sajnálatos módon nem jutok el odáig, hogy bárkinek is írjak levelet. Se apámnak, se húgaimnak, de ami a legrosszabb: Vivienne-t is hanyagolom, holott most nem szabadna ezt tennem. Kilépek a Három Seprű nyomasztó helyiségéből, és mélyen beszívom a még nyárias levegőt, hogy talán még utoljára átjárjon. Kiszámíthatatlan a szeptemberi időjárás. Holnap akár az ég is leszakad, ha rajta múlik - márpedig rajta múlik. Lehunyom a szemeimet, és már azt hinném, hogy tiszta a terep, mikor sikeresen belegyalogolok egy nőbe. Mármint, nem szó szerint, hanem csak ügyes vagyok, mint mindig, és nekimegyek. Kinyitom hát szemeimet, és meglepetten pislogok az előttem álló AUROR nőre. Csak azért tudom, hogy auror, mert ott volt ő is a legtöbb kihallgatásomon - mert persze, hogy sok volt, eggyel be sem érték volna. - Öhm… Helló! - köszönök neki zavartan, mert nem tudom, hogy mekkora az irántam érzett ellenszenve. Nem kimondottan kedvelt a tárgyalások idején senki sem. |
| | | | Hayes & Hopkins - See you again | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |