Feyre Nayeli Sweetfrost

A létezés még nem élet.

Nay


16


Félvér


Dumbledore


Metamorfmágia


Hugrabug


Rose Leslie


Saját

A Sweetfrostok több évszázada Oxfordshireben élnek, egy hatalmas házban. A legenda szerint itt találkozott Henrick Gaunt és Annick Sweetfrost, amikor Henrick új életet akart kezdeni és vidékre utazott. Ezért Henrick vette fel a felesége nevét. Henrick metamorfmágus volt, így a nagyapám, az apám és én is. Az apám a Varázslény - felügyeleti Főosztály dolgozója. Néha engem is tanítgat Legendás Lények Gondozásából és Gyógynövénytanból. Az anyám egy ideje nem él velük. Még régen visszavette leánykori nevét és csatlakozott a Halálfalókhoz. Mikor elment, azt mondta, hogy egy esküt miatt teszi és óva intett minket Voldemorttól. Attól a naptól kezdve nem hallottunk róla. Az anyám egyetlen öröksége egy főnixet formázó tigrisszem nyaklánc, amit mindig viselek. Ez a nyaklánc tartja bennem a lelket és emlékeztet, hogy a sötétség kegyetlen.

Szeretném körbe utazni a világot és más varázslókultúrákat, de főleg új növényeket és varázslényeket megismerni, vagy az apám nyomdokaiba lépni és a minisztérium Varázslény - felügyeleti Főosztályának dolgozója lenni, mivel az állatokkal mindig jobban kijöttem, mint az emberekkel. Oxfordshireben azonban van néhány mugli barátom, akikkel remekül kijövök. Nagyon jó titoktartó vagyok, a barátaim nem is sejtenek rólam semmit. A metamorfmágiám használatát a nagyapámmal gyakoroltam, hogy a Roxfortban, és a muglik között, már ne érjenek meglepetések. Ehelyett a stresszes helyzetekben mindig csuklani szoktam. Elég kellemetlen, de megbirkózom vele, ahogy minden mással is az életemben. Igyekszem minél többet kihozni rövid földi létemből, de ez nem azt jelenti, hogy minden szabályt áthágok, sőt. Bár mindenem az adrenalin néha jól esik leülni egy bögre tea mellé és elmélkedni.

Hetek óta először sütött ki a nap Oxfordshire fölött. Kimentem a hatalmas kertbe az állataimhoz. Két kutya, egy marék kiscica és négy nyúl. Szívesen játszottam a varázslényekkel, de ugyanúgy a közönséges állatokkal is. Azon a reggelen fű még csúszós volt a sok esőtől és amikor a szüleim kiabálni kezdtek, megijedtem és elcsúsztam. A nagyapám segített fel és törölte le a könnyeimet. A karjaiba vett és elindult velem a fészer felé. Amikor a válla felett benéztem a házba, a nagy ablakon, egy sötét alakot láttam anyámmal beszélni. Már nem emlékszem mi történt, de két villanás volt, aztán az alak eltűnt az anyám pedig a padlóra rogyott és sírni kezdett. Hirtelen puha, fekete függöny takart el mindent. Megijedtem, de aztán rájöttem, hogy csak megnőtt a hajam. Gyakran megesett velem, ha heves érzelmeim voltak. A nagyapám egy ideje már próbálta megtanítani, hogyan kontrolláljam, de eddig nem ment túl jól. Késő estig vele voltam. Teát ittunk és beszélgettünk, én közben végig gyakoroltam. Az ölében ülve aludtam el. Éjszaka arra ébredtem, hogy egy sötét alak áll rájöttem, hogy anyám az. A nyakamba akasztotta a nyakláncát és suttogott valamit a fülembe, de félálomban voltam, így nem fogtam fel a szavait. Végül megölelt és könnyek között dehoppanált. Megremegett a szobám, én pedig felébredek. Ugyanabban a szobában fekszem, ugyanabban a sötétben, de anya már hat éve nincs velünk, pont ezen a napon ment el. Én pedig ma ünneplem a tizenhatodik születésnapomat. Megérintem a főnixet ábrázoló medált a nyakamban aztán kimászok az ágyból. Hosszú szőke hajamat rövid rózsaszínre váltom és lesétálok a lépcsőn. Apám az asztalnál ül és egy levelet olvasgat, a nagyapám palacsintát tesz az asztalra és int nekem. Leülök közéjük, a családom közé, és a szív alakúra vágott palacsintákra pillantok. A nagyapám beletűz egy gyertyát és meggyújtja. Nálunk nem szokás a torta, mindig palacsintával ünneplünk. Visszafojtom a könnyeimet és elhatározom, hogy ez lesz életem legjobb szülinapja. Lehunyom a szemem és elfújom a gyertyát.