Április közepén valódi élmény lenne csak úgy erre-arra dőlni a parkban, mégis Hagrid kunyhója felé visznek a lépteim. Ma a Tiltott Rengeteg szélén találkozunk a többiekkel, a szünet utáni első Legendás Lények Gondozása óra keretében. Salmander vaskos, prominens könyve lehúzza a vállam, ahogy a lejtőn bandukolok, néha elragad a lendület, de mindig sikerül megállítanom magam, mielőtt orra buknék. Messziről meglátom Marlie hosszú, szőke tincseit, de csak akkor kezdek vidám integetésbe, mikor közel érek hozzá. - Szia! Te sem tudsz semmit arról, hogy mivel fogunk ma foglalkozni? - kérdem, mikor megállok a lány mellett. Régről ismert orgonaillata megcsapja az orrom, rámosolygok és földre dobom a táskám. A többiek, pár griffendéles és több hugrabugos, csoportba verődve beszélgetnek, mikor hátranézve meglátom Ebshont professzor alakját, amint lefelé botladozik a domboldalon. Nem tudom nem megsajnálni, fél lábával, amit fával pótolt, és súlyos sárkánybőr-köpenyével, amitől kissé denevérszerű hatást kelt. Azt mondják, csúnyán összekapott egy mantikórral Brazíliában.
- Leszakad a karom ettől a könyvtől - mutatom fel Marlie irányába Salmander lexikonját. - De az ábrák minősége miatt nem ajánlott bűbájjal csökkenteni a méretén. - Vállat vonok, majd ha Marlie felel valamit, elég ezt a témát körbejárnunk, mert a professzor is megérkezik. Kifújja magát, megigazítja a köpenyét. majd felnyitja a zsákot, amit eddig a vállán cipelt. - Üdvözlöm mindannyiukat a szünet utáni első órán! Elnézésüket kérem, amiért késtem, dolgom akadt odahaza egy csapat kártevővel. A kellemest a hasznossal összekötve - és mert biztos vagyok abban, hogy némelyek otthon már találkoztak velük -, ők lesznek a mai óránk témája. Felteszem, már érzik is az orrfacsaró bűzt, amit kis barátaim árasztanak. A professzor kedélyesen, titokzatosan mosolyog, és valóban, fintorognom kell, mikor a külső körben állva elér hozzám a szag, ami csak úgy dől a zsákból. - A bundifultról leírást a tankönyv 322. oldalán találnak, kérem, olvassák majd el. Amit a gyakorlati feladathoz összefoglalva tudniuk kell: a világszerte elterjedt bundifult házi kártevő. A padló alatt és a szegélylécek mögött közlekedik, jelenlétét átható rothadásszag jelzi. A bundifult váladéka rothasztó hatású, a házak alapjait támadja meg. Nyugalmi állapotában pislogó, zöldes penészfoltra hasonlít, de ha megzavarják, kidugja számos, pókszerűen hosszú lábát, és fürgén eliszkol. Port és piszkot eszik. A hígított bundifultváladékot — felületaktív anyagként — mágikus tisztítószerekbe keverik. Nos, látják, én elhoztam mindet, amit otthon találtam! Alkossanak három fős csoportokat - ujjaival számoló mozdulatokat végezve átpásztázza a diákok gyülekezetét - és gyűjtsenek össze minél több váladékot. Az óra végtermékét jótékony célra ajánlja fel az iskola mind Madame Pomfreynak, mind a Szent Mungónak.
Az instrukciókat hallva azonnal izzadni kezd a tenyerem. Marlie felé lépek, ezzel kifejezve, hogy vele kívánok dolgozni, és mikor kapunk egy fiolát a feladatra, mellénk csapódik egy hugrabugos fiú is. Ebshont még megmutatja, hogy a váladékot a hátsó két lábból kell kinyerni, de hozzáteszi: ha lehet, ne hagyjuk őket szerteszaladni, dermesztőbűbájt javasol. Majd kiönti a zsák tartalmát, és a kártevők máris szétgurulnak a fűben. - Ott van egy! - kiáltok Marlie-nak, de már - nos, már ott sincs, amit két másodperce még láttam.
✘ Words: jsaispas ✘ Music: You raise me up ✘ Notes: remélem, tetszeni fog (: ✘
Már hamar elindultam a klubhelyiségből, mivel még megígértem, hogy beugrom segédkezni egy kicsit a gyengélkedőre. Nem volt sok dolgom, óra előtt sikerült mindent elrendeznem, és egyébként sem szeretek az LLG óráról késni. Ebshont professzor nem mondhatnám, hogy számomra a legkedvesebb tanár, de én igyekszem, főleg ha valami érdekesebb feladatot csinálunk. Sokszor kifejezetten unom az óráig, és sokszor ezt ki is mutatom, amit természetesen megkommentál, általában. A Rengeteg felé tartva teljesen jól érzem magam. A nap sugarai átjárják testem, vétek lenne ilyen időben bent roskadni a termekben. Lily hamar megtalál, kerestem őt én is, csak a rossz oldalon. Mosolyogva hátrafordulok, miközben követem példáját, táskámat szintén leteszem mellé. Mindig hordozom magammal e vaskos kis kötetet, de még nem vettem egyetlen egyszer sem hasznát. Azt hiszem nem jól értelmezem a dolgokat. Mindegy is, nincs ehhez tehetségem, mindig ezzel nyugtatom magam. - Semmit, de remélem nem valami bugyuta feladatot ad. Szeretném már valami érdekeset is csinálni nála. Hátha megkedvelem. - Mosolyodtam el pimaszul, miközben kicsit halkabbra is vettem a hangnemem, mert megláttam a tanárt közeledni. Én úgy gondoltam, a könyvet még nem szedem elő a táskából, nagyon is jó helyen pihen ott és hát ha már kinn vagyunk, biztosan nem lesz rá szükségünk. - Pedig legalább annyi jó lehetne benne, hogy csökkenteni lehessen. - Általában normálisan viselkedem, de az LLG órák mindig kihozzák belőlem a legrosszabbat. Bénázásban és egyébként is. A tanár belekezd az órába, én pedig figyelemmel hallgatom Lils mellett. Örülök, hogy ő itt van ilyenkor, van aki marasztaljon és kicsit motiváljon is. A bűzt már picit hamarabb megéreztem mint a professzor azt kimondta volna, csak nem tudtam, honnan áradhat. A hátunk mögött susmogás hallatszik, valakik biztosan olyan dolgokról beszélnek, mint a 'döglött vérfarkas szaga az erdőből' satöbbi. Találgatnak mert nem figyelnek a tanárra. Szemem forgatom, majd csak akkor eszmélek amikor meghallom, hogy mi a feladat. Könyvemet nem veszem elő, szerintem elég ha Lilsé itt van nálunk, miért is cipeljünk mást még. Mosolyogva bólintok mikor a lány hozzám csatlakozik, a hugrabugos pedig nem zavar. Lassan, némi eligazodás után nézelődni kezdünk. Előszedem a pálcámat és Lily mellé lépek. -Haladjunk lassan, és próbáljunk meg a dermesztő átokkal lecsapni rá. - Egészen fellelkesültem végül is a feladatra, hiszen tudom, jó célból csináljuk ezt. Lassan lépdelek oldalra és előre, a fűbe sasolva, majd amikor meglátok egyet egészen közel, pálcámat felé szögeszem. - Immobilus. - Mormogom és próbálom végrehajtani, remélhetőleg sikeresen a dermesztést és ha minden jól megy, már Lily oda is tud lépni a fiolával, mert én aztán nem értem, hogyan kell ebből bármit is kiszedni. - Undorítóak. - Fintorogtam.
Meg kell mondjam, van némi kétség bennem a feladat kiosztása után. Mégis hogyan fogjuk a fiolákba passzírozni a váladékot? Meg kell talán fejnünk a lények hátsó lábait? Grr, ez még undorítóbb, mint amilyennek a deszkák mögött bujkáló szörnyecskéket elsőre gondolná az ember. Látom, ahogy eliszkolnak a fűben, és micsoda szerencse, hogy nem kell utánuk vetnünk magunkat, mert Marlie dermesztőbűbája azonnal célba talál. Odalépek, a fiola tetejét lepattintom és fél kézzel felemelem a dermedt kis lényt. Ebshont professzor közben, egy átlagos tanár sebességének tizedével körbeszambázik, figyelve, mire jutnak a csapatok. Én pedig igyekszem nem túl undorodó arcot vágni, amint a bundifult hátsó lábaival szemezek. - És, ha csak valami egyszerűt próbálnánk? Fogd meg a fiolát! - nyomom az üvegcsét a hugrabugos társunk kezébe, majd a szabaddá vált jobbommal pálcát szegezek a megfejésre váró delikvensre. - Tergeo!
A szívóbűbájt magabiztosan mondom el, mégsem történik semmi. A lény dermedten fekszik, kétségeim támadnak afelől, hogy egyáltalán él-e még, de azt biztosan észrevettük volna, ha szívrohamban meghal. Ugye? Ám ekkor - meglepő hirtelenséggel - egy-egy nyaláb lövell ki a két lábból, az akvamarinkék trutyi pedig könyökig beteríti a talárom ujját, amivel éppen fogom a kis bestiát. A másik nyaláb éppen a fejem mellett süvít el, és csak remélni tudom, hogy nem talál el senkit. Hugrabugos társunk nálam is élelmesebben reagál, mikor megpróbálja megismételni a műveletet, míg a bundifultot én tartom. Az ő tergeója elől már időben sikerül elhajolnom, ő pedig egy kviddicsjátékos ügyességével gyűjti be a váladék egy jelentős részét, a fiola azonban még nincs tele.
Marlie felé fordulok, és ha átveszi, a kezébe nyomom a lényecskét. - Ez elég izgalmas, mi? - vigyorodom el, visszaidézve az óra előtti beszélgetésünket, ahogy a talárom zsebéből előkapott kendővel megpróbálom megtisztítani a ruhám ujját. Remélem, nem most kezdi el rothasztani a cucc. - Fúj, ez nagyon büdös! - nyögök fel kényszeredetten, de gyorsan elhalkulok, mikor Ebshont professzor mellénk érkezik. - Csak így tovább, gyerekek, csak így tovább! - biztat minket, és a hangja elégedettnek tűnik. Hát igen. Így nem neki kell elbánnia a saját kártevőivel.
✘ Words: jsaispas ✘ Music: You raise me up ✘ Notes: remélem, tetszeni fog (: ✘
Kicsit értékelem a tanár törekvését. Mégis csak sokkal jobban megjegyezzük az olyan dolgokat, amiket gyakorlatban is el kell végeznünk mintsem hogy csak elméletet tanuljunk. Kifejezetten utálom az LLG elméletét, ugyanis milliónyi állat van amit meg kell tanulnunk, fejből, amikor soha semmire nem fogjuk őket használni. De jól van, ezzel jár ha az ember iskolás. Megpróbálkozom a fránya dermesztőbűbájjal mert igazából én nem tudom elképzelni, hogy ezek a kis izék megálljanak valahogyan másképp. Szerencsére sikerül elsőre, megdermed és Lily már rohan is oda, igazából én sem tudom elképzelni, hogyan lehet megfejni ezeket az izéket. Elfintorodom. -Nem tudom. - De a lány már cselekszik is, én félre állok, a biztonság kedvéért. Nem tudom mi fog történni, igazából hirtelen eszembe sem jut a varázsige amit Lily elmormolt az imént, de ha logikusan akarok gondolkodni és miután elindult a váladék a bundifultból, egy "ááá!" elhagyta a szám és kicsit el is mosolyodom amikor Lilyt eltalálja. Nem mosolyognék, ha engem lőtt volna le, de nem így lett szerencsére. Sikerül begyűjteniük néhányat, majd elveszem Lilytől a lényt. -Fúú, mit csináljak vele? - Tartom előre a kezem, majd egyetértően bólogatok Lily felé amikor közli, hogy büdös. Eléggé. Remélem én nem fogok így járni a következőkben, nem szeretném ezt a szagot érezni egész nap magamon. - Izgalmasabb mint bent ülni a teremben. Mi lesz, keresünk még egyet? - Nézek szét magunk körül, nem olyan könnyű ám őket meglátni. A tanár szavaira csak egy műmosolyt ejtek meg, nem kedveljük egymást, ez tény, de ez van. Ha meg kell tenni, hát meg kell tenni.
Mi lesz, keresünk még egyet? Marlie arcára nézek, és mikor Ebshont biztonságos távolságba ér, jellegzetesen fintorgó arcot vágok felé. Akar keresni a halál, de egy fiolát mindenképp meg szeretnék tölteni! Mondjuk, a taláromnak már így is kezd elég fura szaga lenni, nem is beszélve a lényecskéről, szóval egyre sürgetőbbnek érzem, hogy váltsunk. Felnézek, a többi csapat is mind rendkívül el van foglalva. Egy griffendéles lány, tőlünk nem messze, éppen úgy rázza a karját, mintha rángás, vagy görcs tépázná. A bundifultjuk felfelé mászik a talárja ujján. Hirtelen elönt a vágy, hogy megvárjam a jelenet végét, vagy beavatkozzak egy dermesztőbűbájjal, mert a körülötte állók csak kétségbeesetten nyúlkálnak felé - kézzel -, de azután úgy döntök, nem lenne jó, ha véletlenül nem a lényt, hanem a háztársamat lőném telibe. Nem akarom megzavarni őket, Ebshont pedig nem avatkozik közbe. (Némi büszkeség azért van bennem, mivel a mi fiolánk már eléggé tele van ahhoz, hogy legalább ilyen ritustáncot idéző gyakorlatokkal ne kelljen húznunk az időt.)
Még válaszra sem nyitom a szám, mikor hugrabugos társunk már felkiált. - Ott fut!A fűben! Immobilus! A mondott irányba kapom a fejem, a bundifult keskeny ösvényt váj magának a magas aljnövényzetben, majd eltűnik! Vagy megáll. Vagy penészfoltnak álcázza magát. Gőzöm sincs. Zöld a zöldben. - Mit csináljunk az előzővel? - nézek Marlie-ra tanácstalanul, majd teljesen lehajolok, hogy - jobb ötlet híján - kézzel félrehajtsam a fűféléket, és így kezdjem átfésülni a terepet, ahol a példánynak elveszítettem a nyomát.
✘ Words: jsaispas ✘ Music: You raise me up ✘ Notes: remélem, tetszeni fog (: ✘
Próbálom minél messzebbre eltartani magamtól az undorító kis lényecskét aki még mindig mozdulatlan, de szerintem hamarosan feléled. Lilyt figyelem és a hugrás srácot, de látom rajtuk, hogy már nekik sincs akkora kedvük ehhez az egészhez. Főleg, hogy Lily talárja már bűzlik is. Nem szeretnék én is így járni, aztán meg nem tudom, hogy ezek az izék tudnak e kilövellni ilyen váladékot védekezés szempontjából, úgyhogy le sem veszem róla a szemem. Amikor a hugrás srác elkiáltja magát, kicsit megrezzenek, és amerre mutat, arra kapom a fejem, de már én sem látom a bogarat a fűben. - Milyen jó, hogy rájött, hol tud elrejtőzni... - Forgatom meg szemeimet, miközben leguggolok Lily mellé. Elég furcsán festhetek, hogy a kezemben tartom a bogarat, úgy körülbelül amennyire csak tudom, kinyújtott kézzel, mert nem akarom érezni a bűzt amit ez is áraszt. Kicsit megkönnyebbülök, amikor a lány megkérdi mit kezdjük vele, én csak körülnézek a terepen és megvonom a vállam. - Mi lenne ha egyszerűen csak... letennénk valahova? Vagy be kell gyűjteni oda ahonnan a tanár kiengedte őket? - Erről nem volt szó vagy csak nem figyeltünk, de egyre csak a bogarat figyelem, főleg amikor úgy érzem már kezd megmozdulni. -De siessünk a kitalálásával mert ez mindjárt feléled és én akkor tuti eldobom! - Ugrok fel, gyorsan a másik két mellettem lévő személyre pillantva fintorogva és kicsit pánikolva is, ha nem válaszolnak gyorsan valami értelmeset, vagy újra lefagyasztom vagy eldobom a francba! Aztán meg keresse meg a tanár a saját hülyeségét. Biztos nem mi vagyunk az egyetlenek akik otthagyják a francba a megdermesztett bogarat. Igazából már mindegy, mert túl késő és ahogy Lilyre nézek, értem, hogy valami megmozdul és feláll a kezembe, majd mintha megrázná magát, és ahogy ugrik le rólam, valamiféle váladékot otthagy a tenyeremen. -Fúúj! A francba! - Próbálom lerázni magamról ezt a valamit, de nem merek hozzányúlni semmihez, a táskámhoz sem. Segítségkérően pillantok Lilyre, hátha ad nekem egy zsepit vagy akármit.
Marlie szavait hallva széles vigyor költözik az arcomra, ahogy a fűben térdelek. Valószínűleg elég érdekes látványt nyújthatunk, de hé! Az LLG órának legalább ennyi haszna legyen, és ki mondta, hogy a tantervnek ne lenne része a kiadós testmozgás? - Jól nézel ki! - pillantok a szőke griffendéles felé, ahogy fél karjával kitartva a lényecskét, mellém térdel. Komolyan mondom, ha nem múlna ezen a jegyünk, még élvezném is. De a professzor arról már nem számolt be, mit csináljunk a mozgásképtelenné tett lényekkel. Esetleg elég lenne elhajítani őket, hogy már csak a magas aljnövényzet és az enyészet emlékezzen meg róluk?
Fogalmam sincs, meddig folytatnám a keresést, lassan már fűvel a számban, ha Marlie hirtelen nem kiált fel. Fúúúj! Óh, igen. Már azelőtt sejtem, mi történt, hogy felé kapnám a fejem. - Add a kezed! - nyúlok felé, hogy letöröljem a talárom, már amúgy is elég megviselt ujjával, de a hugrabugos srác lovagiasan megelőz, és zsebkendőt nyújt Marlie felé. Pontosabban csak nyújtanak, ugyanis ekkor a nadrágja szárán felbukkan egy zöld penészfolt - és megindul felfelé. - Szedjétek le! Szedjétek leee! - kiált fel a srác. Megpróbálom célba venni a lábát a pálcámmal, de olyan gyorsan ugrál össze-vissza, hogy képtelenség, és még a végén a bundifult helyett a combját fogom megdermeszteni!
- Ne ugrálj! - kiáltok rá végül, mindhiába. Tulajdonképpen megértem, biztosan én is így viselkednék, ha egy ilyen undorító kis rém mászna rajtam felfelé, készen az eliszkolásra. És ekkor, mintegy varázsütésre, ismét megérkezik Ebshont professzor. - Csak így tovább! Remek, látom, már majdnem tele van a fiolájuk. Azért az a példányt ott, Mr. Abshire lábáról még gyűjtsék be! Nem tudok ellenállni a kísértésnek, megforgatom a szemem, és segélykérően Marlie felé nézek. Már csak ő lehet legény a gáton!
✘ Words: jsaispas ✘ Music: You raise me up ✘ Notes: remélem, tetszeni fog (: ✘
Nem tartozom azok a lányok közé, akik kedvelik túlzottan a bogarakat. Ha muszáj és nem mozognak akkor persze nincs velük gondom, de tudom, hogy szegényt csak megdermesztettük és hamarosan újra feléled, ami pedig ha nem teszem le, nekem lesz rossz. Lily kijelentésére azért halványan elmosolyodom, tudom, hogy milyen királyul festhetek ezzel a valamivel a kezemben. Igazából szeretnék segíteni a lánynak, de már nem igazán van rá időm, mivel a kis mocsok feléled és még mielőtt eldobnám, jól összetrutyiz engem is, ahogyan az előtt Lilyt is. Fintorogva pillantok a társaim felé, és már nyújtanám Lilyhez a kezem, amikor a hugrás zsepit ad, majdnem. Ugrálni kezd és ekkor látom meg, hogy mászik rajta egy bundifult. Olyan viccesen néz ki, mintha valami táncoltató varázslatot kapott volna, ezért nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak egyet. A taláromról meg is feledkezem amikor Lily segítségkérően pillant felém. Pálcám előre szegezem, de nem csinálok semmit vele, először csak közelebb lépek és mivel egy istenért sem szeretne megállni a srác, ezért amikor a tanár arrébb áll, egy határozott mozdulattal ráugrom a srác hátára, ami folytán a következő pillanatban a földre kerülünk, mindketten 'áu'-t kiejtve szánkon, de nem is ez volt a lényeg, hanem a lény. - Lily! Ott menekül! - Emelem fel fejemet és gyorsan kiáltom el magam. Nem is úgy érzem mintha LLG órán lennénk, az tuti. Felkelek, leporolom magamat és a hugrás srácra nézek. - Bocsi. - Halvány mosollyal vállat vonok, majd Lily felé indulok, hátha megtalálta az utolsó darabot, és végre befejezhetjük az órát. Uff, ez végjátéknak aztán nagyon elég volt. Biztosan begyűjtöttem egy-két lila foltot is.
Minden olyan hirtelen történik, egyik pillanatról a másikra! Marlie felkiált, majd elrugaszkodik, és Abshire-rel együtt a földön kötnek ki, elég furcsa pozícióba merevedve, miközben Ebshont fokozatosan távolodik. Ekkor pukkad ki belőlem a röhögés, olyan elsöprő erővel, hogy meggörnyedve hajolok a föld felé, szinte hasra is borulva. – Bohocs - bocsi – nyelem a levegőt, és már érzem, ahogy a rekeszizmom is rángani kezd. Kész szerencse, hogy Marlie időben rám szól, mielőtt futni hagynám a lehetőséget! – Immobilus! - szegezem a pálcám a fűben iszkoló bundifultra, aki erre engedelmesen megdermed. Nem is várakozom sokáig. Amint Marlie feláll, a kezébe nyomom a fiolát, majd felemelem a lemerevített, új delikvensünket, és máris a hátsó lábait kezdem vizsgálni.
Fél füllel hallom Ebshont hangját, aki próbál minket sietségre biztatni, hiszen hamarosan át kell térnünk a fiolák rendszerezésére, listázására és még el is kell vinni őket a gyengélkedőre, nem is beszélve a Szent Mungóról. – Na, kishaver, maradj veszteg! - suttogom, azért fohászkodva, hogy értsen a szép szóból. Nincs kedvem tovább futkározni, mintha Hóborc a nadrágomba bújt volna. Ha Marlie biztosan irányba tartja az üvegcsét, semmi sem áll az utunkban, hogy azt teljesen megtöltsük. – Tergeo - mormogom, és rutinosan félre mozdulok a kilövellő nyálka-nyaláb elől. Most már Marlie-n múlik minden, és ha sikeresen begyűjti ezt a gusztustalan cuccot, végre lezárhatjuk a fiolánkat és pucolhatunk fel a gyengélkedőre, hogy Madame Pomfrey fertőtlenítse a karomat és az ő kezét.
– Professzor, készen vagyunk! - lendül magasba a karom, és már meg is indulok Ebshont felé, botladozva a magas fűben és a göröngyös talajon. Remélem, Marlie és a srác követnek, mert a kemény munkával kisajtolt nedv nem nálam van. És azt hiszem, a bundifultot is elhajítottam út közben. – Tanár úr, ha megengedi, felmennénk a gyengélkedőre, mert a bundifult váladékából került a bőrünkre. Félünk, hogy esetleg valami kárt tesz bennünk. Persze. De attól jobban félünk, hogy a fiolák besorolása közben állva elalszunk, legalább is én.
✘ Words: jsaispas ✘ Music: You raise me up ✘ Notes: egy zárás? ; ) ✘
Nem tudok mit tenni, hirtelen semmi jó ötlet nem jut az eszembe és már nagyon be akarom fejezni ezt a feladatot, ezért csinálom azt amit csináltam. Biztos voltam benne, hogy a közelben lévők mind majd elnevetik magukat rajtunk, és hallottam is ezt miközben én a földön szenvedtem a fiú felett. Kicsit kínos is volt ami azt illeti, nem számítottam rá, hogy ennyire gázos lehet. Na meg hogy még megütöttem magam! Szuper, a gyengélkedőn majd kell kérnem valami kenőcsöt amivel el tudom tüntetni a sebeket. Feltápászkodom közben kicsit haragos pillantást vetek Lily felé, de ez csak egy pillanatig tart, aztán én is elvigyorodom hiszen gondolom milyen vicces látványt nyújthattunk. Rászólok a lányra, hogy kapja el a kis lényecskét, még mielőtt újból neki kell állnunk keresni. Sikeresen el is találja a varázslat, én pedig átveszem a fiolát és odalépek Lily mellé, próbálva jól tartani ezt, hogy lehetőleg abba találjon bele és ne az arcomra vagy a taláromra újfent. - Na hajrá. - Motyogom és most, szerintem az órán eddig legjobban, koncentrálok a fiolára és a lényre, majd amikor elkezdi kilövellni a váladékot, akkor odatartom a fiolát és tessék! Már tele is van. A hugrás srác -aki kicsit haragos tekintettel pillant rám- lezárja az üvegcsét és Lily már indul is a profhoz, hogy elkészültünk. A tanár kicsit merengően néz végig rajtunk, majd elveszi Lily kezéből az üvegcsét és a fejével a kastély felé bök. - Menjenek, nem akarom, hogy valami allergiát kapjanak! - Azzal megragadom Lily kezét és elkezdem húzni az iskola felé, még mielőtt meggondolná magát a prof. Ajkaimra széles mosoly kerül. - Hát ez egész jó volt! Leszámítva a sebeket és a bűzt. - Remélem azért a többiek nem fognak megszólni minket, hogy a tanár 'kivételezett' velünk. Biztosan elengedi őket is, csak azok fogják megszívni majd akik utolsóként maradnak. De mi addigra már rég a gyengélkedőn leszünk.
Kezdőlap
