Újságot olvas: nincs ínyére mindaz a kellemetlen ügylet, amely ebben az országban zajlik, nincs rend, következmény még annyira sem - szigorú rendszerhez szokott szemei bosszúsan húzódnak össze, motorikus mozdulattal tesz a szájába újabb savanyúcukrot, aztán lapoz egyet. Megölte, megerőszakolta, eltűnt, és újra megölte, mint az állatok között. Mintha egy egész generáció érezné a vesztét, és őrült tombolásában mindent fel akarna emészteni, nemcsak saját fiatalságát, de az utánuk jövők jövőjét is - látott már ilyet, sőt, maga is szülötte volt egy hasonló korfa egy évgyűrűjének, de ezek itt valahogy őszintébben égették fel a világot maguk körül.
Hátrapillant a léptekre, de nem fordul felé: a fiú úgyis mindjárt tájékoztatja a nővére állapotáról. Valami derültség vesz erőt rajta, le is teszi az újságot, az már nem szolgálja úgy, mint az elkövetkezők.
Ott volt az a sok vér, pillanatok alatt elöntötte a szoknyáját, és mikor felrángatta, a combján alig észrevehető karcolás, nem nagyobb egy ujjnál. Kérdőn figyelték egymást, mintha azt játszanák, ki szólal meg hamarabb, ki meri megtörni a csendet: a lány tette, amikor rövid idő elteltével a földre hanyatlott, arcából minden élet kifutott. Nem is a vér nyűgözte le, az ilyesmi nem éri el az ingerküszöbét Oroszország és a tárgyalótermek emésztőgödrei után, ahová az emberek belevágták az összes bűzlő remegésüket emberi mivoltukból kiválasztja, az pedig felfröccsent rá - nem, az illanó élet illata volt az. Felemelte, és szinte gyengéden vitte a szobájukba, az ágyukba, amelyen egy ideje osztoztak, és nem volt kötelesség-íze az ellátásának sem.. azon meg nem lepődik meg, hogy nem szakszerű. Ő a férje, nem a gyógyítója
- Jól van, így járok majd el. - nem célja megválni tőle, még meg sem ismerte igazán: az előzetes elvárásai alapján kínozni sem kínozta, a tőle telhető legérdeklődőbb mozdulatokkal bontotta ki a ruhájából, nem élvezte az elesettségét, és nem rótta fel neki, hogyan fogja így teljesíteni asszonyi kötelességeit. Az övé volt, egy értékes különlegesség, de kard is, amely érkezése óta lebegett a gyermekei feje felett termékenységével.
- Sétát tettünk a kertben, beszaladt a fák közé bogyókat gyűjteni, az egyik bokron felsértette a combját. Eltitkolta, míg vissza nem értünk: azt mondta, nem akart a terhemre lenni. - egy pillanatig sem foglalkoztatja, hogy esetleg hazugságnak véli a magyarázatot, ez az ő háza, akár azt is megtehetné, de nem teszi. Lenyűgözte a kiállás, amivel a lány farkasszemet nézett vele, nem mozdult, míg ő sem, mintha dacolni akart volna rajta keresztül magával: bírom még, nincs baj, ne nézz rám. Inkább emlékeztette a fiatal nővérére, inkább emlékeztetett egy fiatal Karkarovra.. mint a másik három. És ő becsülte érte, ahogy csak egy férj becsülheti asszonyát. - Nem tudom, mi okot adtam rá, hogy féljen tőlem, leendő urától. Egészségügyi állapota nem titok előttem, mindenkori állapota nem magánügy: fontos nekem, nem óhajtom kínjait szaporítani.

Bólint egyet a szavaira, valami olyasmi is eszébe jut még, hogy talán a kölyöknek is más szempontból fontos a testvére, mint állítja, de ő, éppen ő nem fogja kifejezni az ellenérzését, testvérek gyermeke, aki a lányát is a fiának szánta. Egy Karkarovot nem lehet meglepni, és családjukban az övé a határozatlan névelő, az övé minden felelősség is, amikor rossz döntéseket hoznak.. és erre egyre hajlamosabbnak mutatkoztak. Eszébe jut a most alvó menyasszonya, sápadt arca, amivel rápillantott, mikor az esetleg küszöbön álló frigyről gondolkozott, Nadia kiadásáról, és hideg, kesztyűs kezét az övére téve suttogott csak a fülébe.. Talán mástól rossz néven vette volna, esetleg sértésnek, de a lány csak egy lány volt, és gondoskodott arról is, hogy annak hangozzék. Elmosolyodik most is, ha eszébe jut.
A fiú még mindig beszél hozzá, hosszú és ismétlődő tartalmát úgy csomagolja be, hogy véletlenül se maradjon ki belőle önnön fontossága, önnön céljai.
Ha a tárgyalóteremben lennének, megkérdezné, ha ennyire prioritás számára a testvére egészsége, vajon miért benne akar bűntudatot kelteni, hogy aztán szabadon távozhasson? Nincsenek illúziói a Koldovstoretzeket illetően, sem az állítólagos áldozati szerepükre kitekintve: odahaza az nem tudott idejében érvényesülni mágusként, aki saját fontosságát csak a régi rendszerben akarta értelmezni, és a Koldovstoretzek szerettek nyilvános megaláztatásokban Jézusként szenvedni. Lekötelezte őket, de részben a szájukat is befogta, és járt valami óvatos gyönyörűséggel új helyzetük, áldozati szerepük elvétele: megédesítette a saját menyasszonya fizikai valóságban is megélt áldozatát. Ő tényleg áldozatot hozott, és ő készséggel elfogadta. Az övé volt.
Úgy tűnik, befejezte. Helyes - felveszi az újságot, és ott folytatja, ahol abbamaradt. Megigazítja még a kesztyűjét - a lány volt az első hosszú évtizedek óta, aki láthatta, mi van alatta - és szemei újra a sorokat róják: a fiú pedig mehet a fontos dolgára.