Szóval, azt hiszem, Liam-et nem is nagyon zavarta, hogy feltett és megmásíthatatlan szándékomban állt megszabadítani magamat tőle a nyári szünetre. Éppen csak annyit voltam otthon, hogy az utazó bőröndömből kirámoljam a szobám földjére a koszos és-per-vagy szakadt talárokat (aztán vagy összeszedegeti őket majd legalább augusztusban, hogy kimosásra kerüljenek még szeptember előtt, vagy nem, de a pillanat hevében úgy döntöttem, hogy amíg nem nő ki belőlük egy telep csiperke, addig akkora baj csak nem lehet, majd szeptemberben legfeljebb kicsit több parfümöt használok, illetve eleve szerzek parfümöt, illetve ha a hajnál be tud indulni az öntisztulás folyamata, ha pár hétig nem mosod, akkor miért ne működne ugyanez iskolai talárokkal is? Na jó, kicsit eltértünk a tárgytól, hol is tartottunk?), aztán összeszedjek műanyag dínótól kezdve apa – nyilván valóan túlméretes – zakójáig bármit, aminek hasznát vehetem a vakáció alatt.
Hogy hogyan kötöttem ki ezek után a Dalton farmon, az most legyen mindegy.
Hogy onnan hogyan kerültem Lip hálószobájába…
Nos… sok szempontból ez mégsem kéne annyira mindegy legyen, de valahol a talároknál valahogy kiveszett belőlem minden energia, amit azért tárolok, hogy dolgokat megmagyarázzak, úgyhogy… talán csak fogadjuk el.
Annyira korán persze nem volt, illetve ahhoz képest, hogy mikor indultam, egyáltalán nem volt, sok órás buszút állt mögöttem, és egy pár perces stoppolás a buszállomástól a lakásáig (a Dalton-farm lakói szerint biztonságosabb a mugli tömegközlekedést használni, ha az ember nem akar bajba keveredni), máskor meg egyszerűen nem volt járat, szóval aludhattam volna esetleg a váróteremben, mint egy tisztességes szökött tini (jó, oké, ezt már megbeszéltük, ha az embernek a szülei szöknek el, attól ő még nem lesz szökött tinivé, nem?), de végül is rátörni így, hajnalok hajnalán sokkal nagyobb mulatság.
Álltam a szobája közepén. És üdvözlően vigyorogtam.
- Ébredj már, te mocskos buzi. – és azzal lendületből ráugrottam az ágyára.

​Lip ágya csak ránézésre tűnik kényelmesnek. Meg, ami azt illeti, Lip combjai és csípője is csak ránézésre tűnnek kényelmesnek, úgy mikor erővel, bombamódon ráérkezel, simán lehet, hogy komolyabb zúzódásokat szerzel a becsapódáskor, mert hát... gondolom, sok tejet ivott életében, és erősek a csontjai, és az erős csontjai megvédik a meglepetésszerű támadásoktól azzal, hogy... hát, erősek.
Ütötted már be a lábszáradat más csípőjébe?
Szar dolog.
Mindenesetre lelkes szeretettel, kizárólag azzal a céllal, hogy már kora reggel, a nap első sugaraival az idegeire menjek, tovább folytattam a zaklatását, előbb a takarót próbáltam letépni róla, aztán, mikor ebben inkább kevesebb, mint több sikert értem el, lehemperegtem róla, és végigdőltem mellette (cipőben, vagy hát bakancsban, még csak nem is egy tiszta bakancsban, de hát van valami diszkrét bája annak, ha nyáron ilyenben jársz - aztán csak várd ki, amíg leveszem!).
- Egy perced van kimászni innen. - Duruzsoltam aztán, vagy a nyakának, vagy a plafonnak, az ilyesmi részleteket igazából jobb, ha a fantáziára bízzuk reggel hat előtt, nem? - Vagy hát már csak negyvenhét másodperc. Van neked egy meglepim, de okvetlenül fel kell kelj, hogy odaadhassam, szóval... - felültem az ágyon, aztán azzal a lendülettel fel is álltam (már az ágyról a földre) - csókra vársz, Csipkerózsika? Hopp-hopp!

Jó, hát tegyük hozzá, csak így egymás között, hogy kurvára nincs is semmiféle meglepim, csak... hát, ha már idejöttem, nem akarok egyedül lenni. Ébren. Meg sehogy máshogy.