Ernyedt testtel, unott arccal rogyok le a lépcsőre. Lábamat védekezően húzom fel, rákönyökölök, és az arcomat beletemetem a tenyerembe. Én tényleg csak unatkoztam. Mert ugyan mihez kezdjen magával az ember, ha lejár a nyolc órás műszak a Tescoban, de még van két órája, amíg átveszi a pakisztánitól a fűszerboltot?
London meg dögunalmas, sokkal inkább, mint amilyen a nyári szünidő alkalmával lenni szokott. Az emberek annyira be vannak szarva, hogy még az Abszol útra sem járnak.  Ha pedig a Zsebpiszok közben ténferegsz céltalanul, akkor rögtön gyanússá válsz. A muglik azért mégis csak szórakoztatóbbak. A maguk gyanútlan, már-már szeretnivaló naivságukkal. Kedvem let volna mindegyiket végigölelgetni. Persze valahogy ez másképp sűlt el. És most úgy festek, mintha én lennék a szerencsétlen muglik legádázabb ellensége.
Fáradtan dörzsölöm meg  szemem, és csak utána nézek fel a lehető legflegmább arcommal, amit Jamestől tanultam, vagy ő tőlem, ki a franc tartja ezt számon?
Az auror piszkosul fiatal, talán még jártunk is egyszerre a Roxfortba, de őszintén, nem emlékszem. Mindenesetre nem egy ijesztő alak, simán elfuthattam volna, vagy akár most is kereket oldhatnék, ha nem állna tőle pár lépésnyire az a két megtermett kétajtós szekrény, valószínűleg a testőrei.
- Hányszor kell még elmondanom? Nem vagyok terrorista – valamiért úgy érzem, ha jobban artikulálom a szavakat, akkor lesz valami hatásuk, de továbbra is úgy néz rám, mint egy ámokfutóra.
- Ha az lennék, gondoná, hogy megbűvölt próbababákkal akarnám átvenni a hatalmat a muglik felett? – úgy érzem a kérdés jogos, mégsem vagyok ideges, ahogy azt egy hasonló helyzet megkívánná. Csak baromira éhes, és arra tudok gondolni, hogy ott van az sok bő olajban sült csirkeszárny a hátizsákomban, ami hamarosan lejár, ha nem eszem meg, de persze ezek nem értik. Miért is értenék? De makacsul hallgatok válaszként a feltett kérdésére, amire már nem is emlékszem pontosan, de az ziher, hogy nem fogom bevallani még azt sem, hogy a muglik előtt bűvöltem meg a Chaneles próbababákat, hogy az Mamma Mia-ra lenyomjanak egy kis koreográfiát, eszembe se jutott, hogy nekiállnak zaklatni két nyugdíjas öregasszonyt. Mert hát valljuk be, ezt a szót is az auror használta, én inkább bump dancenek hívnám az egészet. De megint, mégis ki a fasznak akarom ezt magyarázni?