Jacob Michael Ray

Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.

Itt mindenki csak Papának ismer.


negyven


miért számít ez egyáltalán?


az igazsághoz és az egyenlőséghez, semmi és senki máshoz


a mellébeszélésben különösen tehetséges vagyok


mágiahasználók


Tom Hardy


saját

Anyád vékony asszony volt kerek idomokkal, de ha nem figyelt eléggé magára, akkor kilátszott a csípőcsontja. Te csak így ismerted őt, szelíd köntösbe bújtatott eszmeharcosként, aki esténként mesét olvas, meg eldajkálgat téged ha rossz a kedved, kakaót készít és hatalmas pólókban alszik. De én tudom, hogy milyen volt: zsenge virágszál mindig kihívó rúzzsal. Csak haspólókat hordott és a köldöke mellett az anyajegy mindig olyan hívogató volt a férfi szemnek. Az epres shake-t csak eléggé sós sült krumplival volt hajlandó elfogyasztani, és hitt valamiben, már akkor is hitt valamiben. Most pedig börtönben ül, és én csak remélem, hogy a vékony asszonyból akit szeretek nem lesz sovány, megkeseredett árnyék.
Kicsi voltál amikor megszülettél, én pedig alig mertelek a karomba fogni. Anyád szerint nem történhetett volna veled semmi rossz attól, hogy én foglak meg. De olyan nagyon kicsi voltál, hogy megamardtál annak. Kicsinek az m betű nélkül, mert az csak anyádat illeti, csak ő lehet az én kicsim. Néha felfedezni vélem benned anyádat, szelídebben, titokzatosabban, haloványan. Néha elfeledkezem róla, hogy te nem egy gyenge utánzat vagy, te nem fogsz úgy rajongani az eszmékért, mint anyád vagy én. Néha igazán megfeledkezem róla, hogy neked saját döntéseid vannak és saját életed. Bocs kicsi.
Csőcselék akiket a hosszú utunk során szedtünk össze: szajhák, szerencsejátékosok, árvák, nincstelenek. Kaptak egy második esélyt az élettől, kaptak egy második esélyt tőlem. Ők mind családtagnak számítanak, mert mind azt képviselik amiért anyád börtönben van = egyenlőséget. ők mind beleillenek a világunkba, a rendbe, az otthonnak nevezett többfunkciós házba. Hozzánk tartoznak.

Apa-figurának kellene lennem. Erkölcsösnek, útmutatónak, tisztelettudónak, és olyan igazi apának, mint amilyen nekem volt: néha megvert, néha csak dorgált, de mindig volt valami bölcs tanácsa számomra, mindig tudta mit kell mondani, mit kell tenni. De én nem vagyok apa-figura, és anyád sohasem szerette volna ha igazán az lennék. Nem tudok erkölcsös lenni, nem tudok olyan lenni amilyet megérdemelnél. A tanácsom is csak annyi : mutass be az életnek és menj tovább! Ha jó apád lennék, akkor lepasszoltalak volna  a nagyszüleidhez és magam menekültem volna, de anyáddal ezt beszéltük: látnod kell a mocskot amit a világ teremtett, és aztán magad dönthetsz mit pártolsz. Így hát a lehető legrosszabb apa vagyok számodra: rángatlak magammal, lopni tanítalak meg arra, hogy hogyan győzz pókerben, hogyan csalj, hogy találj gyenge pontot, fogást a másikon. Kéjen vagyok,nagyravágyó, mindenki apja , de közben nem eléggé csak a tiéd, nem eléggé csak apa. Ökölvívó, strici, erkölcstelen, agresszív, modorosan modortalan, hihetően hihetetlen, egy faltörő kos, egy megbízhatóan megbízhatatlan, aranykezű, pénznyelő és folyton menekülő.

 Anyád ott ahol elkapták, ahol elkaptak volna minket, csak rám nézett. Nem volt félelem a szemében, nehogy azt hidd! A régi nőt láttam benne, a felszegett fejűt, a haspólós, nagy dumás kis csajt. Csak rám nézett - az a tekintet ezernyi dolgot mesélt - és susogott valamit, a szája mozgásából olvastam le a nevedet, és én  mielőtt eltűntem volna: örökre búcsőt vettem tőle. Mert te nem érted, te nem tudhatod, hogy anyád mit tett, nem voltál ott vele, nem te tervezted vele, hanem én. Én tudom, hogy mit tettünk, hogy mi jár érte, hogy a soha viszontlátás túl kevés idő ahhoz, amit kapni fog mindezért. Lehet,hogy már halálra is ítélték, s én is csak azért nem tudom, mert a bagoly nem talál meg minket. Mert mi nem létezünk.
Egészen sok helyen jártunk már, barátokat gyűjtöttünk magunk mellé, állandó társakat: az olasz szajhát, azt a papforma gyereket aki bűnbe esett, a vak osztót, s habár azt hinnéd, bárki azt hinné, hogy biztonságban lehetünk: én tudom, hogy űzni fognak, minduntalan hajtani, mert nem felelhet egy a kettő dolgáért, mert anyád nem elég, mert anyád nő, s ha éjszaka valaki más ölel magához, akkor is anyádat érzem, a mentolos csókjait, a vörös rúzsát aminek mindig kávé íze volt, pedig anyád sohasem kávézott.
Esténként úgy alszom, hogy a párna alatt revolvert fogok, míg másik kezem a pálcát markolja s az ágy mellett ing meg öltöny hever, hogyha menni kell, hát menekülhessünk. A következő uticél mindig naprakész: Kambodzsa, mert akarom, hogy lásd, mert anyád imádta, s vele imádtam én is. Anyáddal bejártuk a világot még előtted, olyan helyekre mentünk ami nem lett volna való neked, s te csak töredékét láthattad annak: magas hegyeket, hindu városokat, hatalmas sivatagokat. De annyi minden van még Kicsi, annyi minden vár még rád. Pedig jobb lenne neked a nagyanyádékkal, jobb lenne neked a mexikói határ mellett, mert nagyanyád megvédene, elvégre ő egy igazi sámán, ő elrejtene, ködbe burkolna s soha senki - még én sem - találhatna meg. Jó lenne neked, folyton füvezni, bassza meg én élvezném! De anyád ezt akarta, hogy ha menni kell, hát hozzalak magammal, hogy lásd a világot, lásd a kávét még babként, a marihuánát szárítás előtt, Laoszban a szerzeteseket, a kék óceánt és a világ végét.
Féltelek, s habár lehetetlen, hogy ránk találjanak: féltelek. Persze papíron nem létezünk, nincs olyan, hogy Ray - a nevünket Raynoldsból csonkítottam -, hiszen eltűntünk Alaszkában, vízbe fúltunk vagy valami. Meg aztán Anglia nem tökéletes? A nép el van foglalva a sötétséggel ami az egyenlőtlenség végett telepszik az országra - s habár én gyűlölöm, annyira gyűlölöm - az aurorok meg hol a sötétséggel küzdenek, hol a házunkban tanyáznak, szajháért fizetnek, vagy ejátsszák az összes galleonjukat. A vak szerint azért jobb lenne ha háttérbe vonulnánk, de én úgy vagyok vele, hogy pont ott keresnének.
Kedves Kicsi, hát ez van. Az élet szar, de tudod mit kell tenned ilyenkor nem? Felmutatni a középső ujjad, üvölteni, hogy baszd meg, aztán tovább csinálni.

Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.

Mr. Ray,

elöljáróban szeretnék elnézést kérni a késedelem miatt - sajnos én nem vagyok olyan tehetséges a mellébeszélésben, mint ön. Ha ez a megfelelő pillanat lenne, megkérdezném, vajon mi teszi, hogy minden velejéig jó ember előbb-utóbb olyan sorsra jut, ahol az avatatlan szem az ellenkezőjének nézi? De ne is foglalkozzon velem: figyelmére neveltjei érdemesebbek, mindazok, akik hisznek önben, akiknek apja lett, a szó legkevésbé klisés, de legőszintébb módján. Nem kétlem, hogy sosem volt egyszerű: az, hogy bepillantást nyerhettünk történetébe, kiváltság, nem általános, és nem magától értetődő annak, aki folyton menekül, mindig rejteni kénytelen valódi értékeit.
Ön látta a kávét babként, és a marihuánát szárítás előtt, Laoszban a szerzeteseket, a kék óceánt és a világ végét. Tudja, mit ér, de azt is tudja, hogy sugárzik a valóság a soraiból? Nem tündérmese, véletlenül sem altatódal, de hallanunk kell. Érdemes hallanunk.
És most félre is állok, útjára engedem világunkban, amelynek másik végei még arra várnak, hogy megmutassa őket annak, akiért érdemes tovább csinálni.
A. M.


Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend