Első:
- Na, Meda még át se lépte a suli küszöbét, máris felvonta magára valaki figyelmét – Cher kuncog, és a lánykoszorú velem együtt fordul abba az irányba, ahová ő nézett az előbb. Akkor először akadt meg a szemem rajta… egyenesen farkasszemet néztünk, s életemben először tettem olyat, ami soha nem volt rám jellemző. Szégyenlősen hajtottam le a fejem, és igyekeztem minél előbb másfelé terelni a beszélgetést. De a pillantást még mindig éreztem, sokszor pislantottam arra, és végül már el is mosolyodtam azon, hogy minduntalan találkozott a tekintetünk.
- Ne is reménykedj, Tonks… a húgom sose állna le egy magadfajtával, nem igaz, Meda? – Bella jeges hangjára ijedten kapom fel a fejem, hogy aztán nővérem jeges mosollyal fűzerezett, márvány arcára tekintsek.
- Nem, persze, hogy nem – halkan beszélek, sose mertem ellenkezni Bellával, ő kitűnően ért ahhoz, hogy megmagyarázza bárkinek, egy véleményen vannak, vagy így, vagy úgy.


Második:
Az incidens óta került, sose adott alkalmat arra, hogy bocsánatot kérjek, csak a nagyteremben éreztem az egyre inkább ismerőssé váló pillantást. Nézett engem, mindig nézett, sokszor merültünk el egymás tekintetében, amíg valamelyik testvérem meg nem köszörülte a torkát, aztán a könyvtárban egyszer véletlenül nekimentem.
- Szóval, Black lány a fedélzeten… sok sikert! – adta vissza a könyvet, amit idő közben sikerült leejtenem, és akkor először éreztem, hogy mégse volt olyan rossz ötlet belépni a csapatba, noha Bellát sose tudtam felülmúlni, mi inkább kiegészítettük egymást, még ott is.
Az egyik mecset viszont nem úsztam meg sértetlenül, törött gerinccel stangáltam a gyengélkedőn, aztán mikor egyik reggel felkeltem, egy könyv feküdt mellettem. Pontosan az a könyv, amit Ted adott nekem vissza anno, de vajon honnan tudta, hogy nem tudtam befejezni.


Harmadik:
A karácsonyi bál… megint beöltözős, puncsozós, hülyülős bálra sikerült. Siriusékkal alkottunk egy nagyot, hatalmas mázli, hogy senki nem jött rá, mi tettük, de akkor este történt más is.
Már előző héten hallottam, hogy Ted minek fog beöltözni, és egész éjjel végig kísértem a tekintetemmel, végre szabadon, anélkül, hogy bárki megrótt volna érte. És táncoltunk, felkért táncolni, én meg úgy éreztem, sose akarom, hogy vége legyen.
Pontban éjfélt ütött az óra, mikor valami csoda folytán egy fagyöngy alatt kötöttünk ki.
- Nézd – vigyorogva biccentek a fejem fölé, mire Ted is elneveti magát, majd arca lassan közelít, és mielőtt az utolsó kong is elhangzana, megkapom életem első csókját.


Negyedik (nyári szünet):
Miután láttam, mit művelt Bella, teljesen összetörve szaladtam egyenesen Tedbe, és hiába kérdezte, mi a baj, a zokogáson kívül semmit nem tudtam reagálni, hisz azt a fájdalmat, amit akkor, néha még ma is érzem.
Egy fogadóban szállt meg, és hagytam, hogy engem is odavigyen, majd pár csészeforró tea után tudtam csak elmondani neki, mit láttam. Az egész estét végig beszélgettük, de másnap reggel olyan gyorsan szívódtam fel, mintha ott se lettem volna…


Ötödik:
Kiderül, ha megérkezel…. *-* <3