Mr. Tonks & Kaderie

!!!Ted!!!

-Én akkor is előre megyek...-*hallatszik a könyvesbolt bejáratánál vékonyka hangom a bevásárlás közepén, ezzel az erővel már libbenek is be, mint a szélvész, hogy az ingatagnak tűnő varázslattal megtartott könyv sorok között penderüljek, tudom, hogy az apuék is jönnek azonnal, de én szét akarok nézni. Ahogy pörgök a sok könyv között hirtelen nekicsapódok valami puhának így kibillenek az egyensúlyomból és a hátsó fertályamra esek.*
-Ó! Elnézést kérek.-*pillantok fel a magas fiúra és gyorsan feltápászkodok.*
-Nem tudod véletlenül, hogy merre találom a mesekönyveket?-*kérdezem meg kicsit fusztráltan majd tányérnyira nyílnak a szemeim ahogy meghallom apu rosszalló hangját, szóval látta mit csináltam. Pech! Mégis édes vigyort villantok a hátam mögé az üzletbe lépő apukámnak és tesómnak. Fejemben megszólal a sziréna, skera van, különben nem tudok szétnézni. Az egyik kedvenc időtöltésem az olvasás, tehát apát rá kell vegyem, hogy vegyen új mesekönyvet! Esdeklőn nézek a magas srácra remélve, hogy nem ütöttem meg nagyon mikor belecsapódtam.*

Kaderie & Ted

A gyerekek jelentik
az élet legdrágább ajándékát.

Mikor még hatodéves voltam, mindig is arról álmodoztam, hogy saját boltom lesz az Abszol úton. Valami könyvekkel és ajándéktárgyakkal kapcsolatos. Még hetedév előtt eljöttem a Czikornyai és Patzába, hogy érdeklődjek az iránt, ha esetleg befejezem az iskolát, akkor dolgozhatnék-e itt, mint árufeltöltő. Sosem érdekelt, hogy milyen téren vagyok kapcsolatban a könyvekkel. Mindig csak az érdekelt, hogy körülöttem legyenek. Nem vagyok Hollóhátas, hogy olyan sokat olvassak, de pár történet engem is megfogott.

Most itt állok, a hatalmas könyvesbolt körülvesz, és pakolászom a frissen érkezett könyveket. Néhányba belelapozok. Van amelyiken szeretettel végighúzom ujjaimat, hiszem oly jól ismerem ezeket a műveket gyerekkoromból.
A bájitaltan, átváltoztatástan és egyéb szakkönyveket pakolgatom a polcokra, mikor valami, vagy valaki puhán nekem ütközik. Szinte észre sem veszem az apró lökést.

Felteszem a polcra a kezemben lévő könyveket, és a kislány felé fordulok. Aranyos kölyöknek látszik, bár így a földön gy kicsit alacsony.
- Jól vagy? - nézek rá aggódva, és felé nyújtom kezemet, hogy felsegíthessem. A mesekönyvek iránt érdeklődik. Én is nagyon szeretem a meséket, ezért készségesen a gyerek részleghez vezetem őt, hogy kedvére válogathasson. Eközben én is meghallom, amit valószínűleg ő. A mágiaügyi miniszter hangját. Gyorsan összekapcsolom, hogy miért ez a nagy ijedelem a lány felől. Vagy ő az apja, vagy pedig valami csínyt követett el ellene.
- Milyen meséket szeretsz? - kérdem kedvesen, hogy tudjak neki segíteni a választásban, mielőtt az apukája lebeszélhetné a könyvről - nagy valószínűséggel nem csínyáldozat, elvégre mellette egy majdnem ugyanolyan lány áll, mint mellettem. Én is voltam ilyen idős, és nekem sem engedtek megvenni mindent a szüleim, így át tudom érezni a helyzetét.

words: 262 ;; music: Bűvös csákó

⚜

to: Mr. Tonks

A VÉLEMÉNYED SZÁMÍT

Azért tudok ám érdekes dolgokat művelni, speciel mint most, hogy majd fellököm a fiút aki épp pakolja a könyveket a boltban. Sűrű elnézéseket kérek miközben igyekszem feltápászkodni a földről. Persze már hallom is apu rosszalló hangját, épp most lépnek be az üzletbe a húgommal. Még apró szám is elhúzom, nyakam behúzom és gyors kérdést intézek a fiú felé. Akkor is ráveszem apát egy mesekönyv megvételére. Valamiből kell este mesélnie Nancy-nek, mivel a többit már kiolvasta (sokszor). A jól vagyok-e kérdésére nem is felelek, csak mielőbb el akarok tűnni apáék szeme elől. Végül a fiú a gyermek részleg felé irányít és apára cinkos mosolyt villantva követem is.
-Nem tudom, ajánlj te egyet!-kérem a fiút, aztán a nagy hirtelenségben rájövök, hogy mit felejtettem el.
-Milyen faragatlan vagyok...-libbentem felé a kis kezem és mélyen a szemébe nézek.
-Kaderie Myst Minchum vagyok.-mosolygok rá és ha bemutatkozik és még kezet is nyújt akkor barátságosan kezet rázok vele.
-Mondd csak, te milyen könyveket olvastál ennyi idősen?-újabb kérdést intézek felé miközben apró szemeim a könyveket vizslatják. Igazából nem is tudnék dönteni, egy biztos kell esti mesés könyvnek, egy pedig, hogy elbújva tudjak mit olvasni, főleg ha megyünk az iskolába. Fél szememmel látom, hogy közben apuék a kötelező listát nézik, fájdalmasan megnyikkanok. A kötelező dolgokat úgy utálom...

HANGERŐMŰ || KADERIE|| ©

to; Kaderie

A mesekönyvek és foglalkoztató füzetecskék részétől nem igazán látok rá az ajtóra, ezért csak remélni tudom, hogy valaki kiszolgálja az érkezőket.
Ezen a részen kifejezetten sok a mugli gyerekkönyv. Itt van például a Micimackó Milnétől és nagyon sok más könyv is, amik nekem is megvannak, és nagyon sokszor olvasgattam gyerekkoromban. Keresgélve a könyvek között egyre több ilyet találok.
- Edward Tonks, de nyugodtan hívj Tednek. - Kezet rázok vele, majd folytatom a keresgélést, és végül ki is húzok egy vaskos Andersen-kötetet. Szintén mugli szerző, de én nagyon szerettem, és a mai napig is szívesen olvasom el például A császár új ruháját. Szerintem a legtöbb történet érdekes, szórakoztató és tanulságos is.

- Én ezt a könyvet lapozgattam. Nagyon szerettem. - elé rakom a könyvet, és várom a reakcióját, de közben már kutatok is a következő darabért, ami egy kicsit jobban passzol a varázsvilágba. De ezt is szerettem. - teszem elé a Kviddics évszázadait. - Sok érdekes dolog van benne. - barátságosan rámosolygok, és nem keresek tovább. Ha ezek nem tetszenek neki, majd szól.

Egy vékony kis hangra leszek figyelmes, amit bizonyára Kaderie adott ki, ezért kérdőn rá, majd a miniszter úrra pislantok.
- Baj van?

to: Mr. Tonks

A VÉLEMÉNYED SZÁMÍT

Gyorsan a lényegre térek és a fiút kérem, hogy ajánljon valamilyen mesekönyvet, apát úgyis ráveszem, hogy vegye meg, ha már a kötelezőket muszáj, egy könyv már nem oszt nem szoroz. Aztán rájövök, hogy elfelejtettem bemutatkozni és mivel azért valami kis illem szorult a csínytevések mellé, így nyújtom is a kezem a fiú felé, aki eztán szintén bemutatkozik és megemlíti azt is, hogyan szólítsam.
-Jobban szereted a beceneveket igaz?-teszem fel az apró kérdést, miközben kezembe veszem az első könyvet amit mutat. Nem ismerem és jó vaskos könyv ezért garantáltan ezt fogom elvinni. Főleg mikor meglátom, hogy mi a másik könyv ami elém kerül.
-Ó ezt nem szeretem. Marad ez az első amit mutattál.-ölelem magamhoz szorosan az Andersen könyvet de eztán egy pillantás múlva felnyikkanok fájdalmasan, észre sem vettem, hogy hangosan, mígnem Ted rá nem kérdez. Nyelek egyet.
-Igen van! Apa és a tesóm a kötelező könyvek listáját nézi. Ki nem állhatom a kötelező dolgokat.-fújom ki a benn tartott levegőt kényszeresen, majd fejem a könyv mögé dugom és intek Ted-nek, hogy tegyen ő is úgy, ha ez megtörténik hangocskámat suttogóra fogom.
-Szeptembertől a Roxfortba fogunk járni!-bólogatok tudálékosan, majd elvigyorodok, hiszen már nagyon-nagyon várom.
-Te hol tanultál? És fogsz még?-nem vagyok buta, csak néha szélvészkirálylány, de az megint más, újabb kérdéseket teszek fel a fiúnak miközben belelapozok a könyvbe. Már most imádom. Apa diszkrét köhintését hallom mire gyorsan szemet forgatok és integetek neki a könyvvel, ezt persze ő egy mosollyal nyugtázza még pár percig nyugtom lesz.
-Mondd csak milyen az iskola? Milyen ott lakni és nem otthon?-újabb két kérdés bukik ki belőlem és körbe forgok a részlegen, annyi sok mesekönyv van. Imádom a meséket.

HANGERŐMŰ || KADERIE|| ©

to; Kaderie

Becenevek, igen. Sokkal jobban szeretem, ha Tednek hívnak. Olyan macis, míg az Edward nekem túl hivatalos.
- Igen, jobban szeretem a beceneveket, ha velem egykorúakkal, vagy kisebbekkel beszélek. - közlöm vele is.
Elrakom a Kviddics évszázadait. Ha nem, hát nem. Nem akarok semmit sem ráerőltetni. A megfelelőt már kiválasztotta, feleslegesnek tartom, hogy a markába tuszkoljak mindenfélét.
Egyenesen a miniszterelnökre emelem tekintetem, de mikor a lány int, magam elé emelem a Micimackót. Éppen az volt a kezemben, raktam volna el. Na sebaj.
- Figyelj csak! - halkulok el én is - A kötelező dolgok nem mindig unalmasak. Például első évben kötelező lesz a repüléstan, és az tök király. Megtanulod kezelni a seprűt meg minden. Ha ügyes vagy, akkor manővereket, trükköket is mutatnak majd. E mellett pedig az órák némelyike nagyon is izgalmas tud lenni. - mondom neki, hogy ne érezze már olyan rosszul magát.
- A Roxfort menő hely. Én is oda jártam. Tavaly ballagtam, és csupa jó dolog van ott. Ne félj, jól fogod magad érezni. - mosolygok a könyv mögött.
- Jó ott lakni. Egy idő után nagyon sok barátot lehet szerezni, és gyorsan beilleszkedsz majd. Én élveztem mind a hét évemet.

to: Mr. Tonks

A VÉLEMÉNYED SZÁMÍT

A beceneves dolog hallatán csak bólintok, majd ahogy kiválasztom a nekem megfelelő könyvet, kellemes, halk beszélgetésre invitálom a fiút a könyvek takarásában.
-A könyvekre gondoltam, a gyakorlati órákat nagyon is várom.-avatom be Ted-et a gondolataimba és csendben hallgatom tovább, hogy miket mond a suliról. A repülés óra felvillanyoz.
-Be akarok kerülni a Kviddics csapatba.-szólom el magam, majd behúzom a nyakam.
-De tuti nem akarnak majd elsőst bevenni. Nem akarok csak a végére bekerülni.-motyogom szomorkásan, majd ahogy újabb válaszokat kapok a kérdéseimre felcsillannak a szemeim. Barátkozni szeretek, meg hát ha ott lakunk az olyan, mintha táboroznánk.
-Szóval akkor veled már nem találkozom ott.-nem kerülte el a figyelmem, hogy elballagott, kicsit szomorú is vagyok miatta, mert hát, legalább egy ismerősöm lehetett volna.
-A tanárok milyenek? Volt kedvenced?-kérdezem kicsit lelombozódva. Mindent szeretnék megtudni, hogy legyen egy kis képem az egészről. Vajon én is szeretek majd ott lenni? Apa újra köhint, esdeklőn nézek rá és remélem ad még haladékot, így is lesz.
-Mi volt a suliban a kedvenc eldugott helyed?-újabb kérdést teszek fel, még a jó ízlés határain belül, majd megfogok egy újabb könyvet és ahogy meglátom mi az vissza is teszem.

to; Kaderie

Kviddicsezne. Ez alapvetően jó dolog, bár fogalmam sincs, hogy milyen idős kortól válogatják majd a csapattagokat, mert az azért sokban függ attól is, hogy melyik házba kerül. Hogy is mondjam? Vannak kissé szeszélyes csapatkapitányok, akik ragaszkodnak egy bizonyos életkorhoz.
- Miklyen poszton szeretnél játszani? - azt hallom tőle, ami az előbb átsuhant rajtam is, de ne legyen ilyen negatív. - Ugyan már, ha ügyes vagy, biztosan eltekintenek attól, hogy melyik évfolyamon vagy. Ettől ne félj! - mosolygok rá kicsit felé fordított arccal.
Látom rajta, hogy elszomorodik. Igen, én sem örülök, hogy el kellett hagynom az iskolát, de így tovább tanulhatok a Minisztériumban. Valamiféle mugli mondás az, hogy a jó pap is holtig tanul. Lehet ebben valami. - Én már nem leszek ott, de sokan mások biztosan, és sok barátod lesz majd, hidd el. - háztól függetlenül mondom ezt, mert nagyon sok példa van olyanra, hogy két külön házbeli nagyon jó kapcsolatot épít ki egymás közt, és ez igazából dicsérendő, mert nem szabadna hagyni, hogy a beosztással úgymond megosszák a társaságot.
- A házvezetőtanárom volt a kedvencem, Bimba professzor. Gyógynövénytant tanít, és nagyon segítőkész. Én elképesztően szerettem őt, megszerettette velem a természetet, a mágikus növényeket, és egy időben olyan akartam lenni, mint ő. De a többi tanár is jófej. Vannak persze olyanok, akikkel nem árt vigyázni, de összességében velük is ki lehet jönni. - a köhintést hallva kicsit megdermedek, mert azt hiszem, hogy a főnököm az, de aztán látom, hogy a lány már elintézte a dolgot az apjával, ezért lassan kifújom a levegőt.
Eldugott hely.. Sok ilyen van az iskolában, de kedvencet nehéz lenne választani, főleg, hogy nem is ismerem az összeset.
- Talán a nagy faliszőnyeg mögötti, tanárok számára ismeretlen üzenőfal. Ide bárki írhat hirdetést, szitkozódást, az aznap történt jó dolgokat. Tényleg bármit. Az benne a legjobb, hogy, ha a kárpit mögé mész, akkor olyan, mintha végeláthatatlan lenne a falszakasz, és minden elfér rajta. - persze a Szükség Szobája se rossz hely, de nem szeretném lelőni a legnagyobb dolgot az összes hely közül. Fedezze csak fel magától.

-Hát terelőként vagy hajtóként.-válaszolok szinte azonnal Ted-nek, majd kicsit megingok hiszen elsősként biztosan nem vennének be. Ted már nem lesz ott a suliban ez kissé elszomorít, de remélem találok majd értékes embereket. Mondjuk ha ilyenek lesznek, mint Ted nem lesz bajom az fix. Végül a tanárokról kérdezem kicsit, a gyógynövénytan már most jól hangzik jó lenne embereken segíteni, hiszen ez a célom. Apa már türelmetlen, így még egy kis haladékot kérve újabb kérdéssel bombázom meg a fiút. Hogy milyen jó eldugott helyet tud nekem mondani. Érdeklődve figyelem és hallgatom a szavait, szemem fel is csillan a lehetőség hallatán, majd sunyi kis mosoly jelenik meg az arcomon.
-Merre találom?-kicsit bővebb információt szeretnék megtudni erről a helyről, még akár egy jó csíny tetthelye is lehet. Minden esetre tudom, hogy véges az időm és a fiúnak sem akarok rossz pontot szerezni a főnökénél, még meghallgatom a válaszát, majd tüneményesen rápillantok.
-Remélem még találkozunk, vagy esetleg ha néha vissza nézel, esetleg összefuthatnánk.-mosolyodok el, majd váratlanul megölelem. A könyvet magamhoz szorítva futok vissza apáékhoz és mielőtt még kimegyünk a boltból visszafordulva integetek a fiúnak. Aztán újra elnyel a vásárlók forgataga.

//Remélem nem baj, hogy zártam és bízom benne hogy majd játszunk még. És akkor kicsit gördülékenyebben tudok válaszolni. Köszönöm a játékot!//

to; Kaderie

Jó választás. Sosem voltam a kviddicscsapat tagja, de ez a két poszt a legmozgalmasabb, utána jön a fogó, majd az őrző. Sosem értettem, hogy utóbbi kettő mért nem csinálhat mást is, de nem akarom megkérdőjelezni a kviddicsszabályokat, mert nem értek hozzá, csak annyira, amennyire egy kívülálló érthet ehhez a sporthoz. Egyszerűbben megfogalmazva laikus vagyok. - Szurkolok, hogy bekerülj, és el fogok menni, hogy megnézzelek. - mosolygok a lányra, mert tudom, hogy a kviddicsmeccsekre szabad a bejárás külsősöknek is.
- harmadik emelet, biztosan megtalálod. Azon a szinten csak egy faliszőnyeg van. - párszor én is használtam, és olyan jó érzés visszaolvasgatni, hogy régen mit írtak a falra. Gyakran az éjszakai járőrözések során ezzel múlattam az időt, és észre sem vettem, hogy már letelt az idő, amíg kint kellett maradnom.
Az a pofi, amivel rámnéz, egyszerűen elragadóan aranyos. És kellemes a társasága is, szóval biztosra veszem, hogy sok barátja lesz majd az iskolában.
- Biztosan találkozunk még. - az ölelésre kicsit meglepődök, elvégre nem szoktak a vásárlók csak úgy ölelgetni, de mosolyogva megölelem én is, és mikor távoznak, visszaintegetek neki.

//Köszönöm szépen a játékot, nagyon jól éreztem magam közben, és kicsit sem volt zavaró, hogy egyikünk sem siette el a reagolást. Smile

//