Kedves Edgar,

Leveled olyan kedves volt számomra, mint egy cassus belli : ha olyan sok időm lenne, mint neked az indulataid cikornyás megfogalmazasara, azt hiszem, a világ minden ideje az enyém lenne.
Már nem próbállak beavatni a diplomácia valódi jelentésébe, nem álltatom magam azzal, hogy rólam alkotott rémképeid etetésen kívül más is érdekel valódi szándékaimból - de hogyan is lehetne, hogy egy ilyen világmegváltó munkát végző hős lovag rám pazarolja intellektusát és idejét? Már csak azt szeretném halkan megkérdezni,  mit is csinálsz pontosan...? Apánk székének melegen tartása nehéz feladatnak tűnik.
Serge

U.i.: Ki a szerencsétlen? És ő tud már róla?

Drága Sergio,

Ezek szerint rajtam a sor, hogy feltárjam előtted a diplomácia valódi jelentését, értelmét és mozgatórugóját, az üzletet. Ez az üzlet mozgatja a világunkat, akár a családok, akár a társadalmak szintjén - igen, még a te örökké álmodozó és a szőnyegek színét mustráló világodat is. Hogy a kérdésedre válaszoljak, ezért az üzletért fáradozom nap mint nap, apánk székéből. Talán még nem vetted észre hosszúra nyúló gyermekéveid alatt, de minden fontos megállapodást pezsgővel pecsételnek meg. Még Angliában is.
Ehhez tartsd magad a későbbiekben, öcsém.

Edgar

U.i.: Biztosan tudom, hogy ismered már.

Kedves Poe,

Biztos voltam benne, hogy ezúttal sem kímélsz meg lassan patológiásnak minősíthető értelmed szüleményeitől, és felöklendezed, amit apánk szótárában véltél megtanulni: az üzletnek eszköze lehet a diplomácia, de szülőanyja nem a sakktáblán hordta ki, hanem frontvonalakon és lövészárkokban. Te, akinek életében a legnagyobb tragédia legfeljebb a pezsgő megfelelő hőfoka lehet, kevéssé ismered már fel az ún. emberi érzéseket, így ha nem is boldogan, de valami kötelességtudattal felnyitom most a szemed.
Hogy valami érdemlegesről is szó essék sötét lelked egójának etetésén kívül: ki a menyasszony? Valóban tudja, mire vállalkozik, vagy nem vette észre, hogy egy méhecskés porcelántányérhoz készül hozzámenni?
Serge

Drága Sergio,

Látom, a humorérzéked a régi, és ismerve az angol humorról terjedő szóbeszédeket, hirtelen már nem is csodálom, hogy olyan otthonosan érzed magad II. Erzsébet lábzsámolyán ücsörögve.
A gondolataidat viszont egyre érdekesebb köntösbe bújtatod. Fájdalom, hogy egy ilyen ékesszóló levél után sem áll szándékomban felfedni előtted a jövendőbelim kilétét. Nem, amíg haza nem térsz, ez ugyanis nem olyan téma, amit baglyok útján kívánok megvitatni.

Edgar

Edgar,

megtudtam, hazamegyek, de nem fogod megköszönni.
SŐT.
Annyira sőt, hogy az emberiség történetében még semmi nem volt ennyire SŐT.

Serge